Nem csak az autóval volt baj, hanem inkább velem.
Amikor eladtam a Boxstert pontosan megmagyaráztam, miért kell nekem egy olyan kisbusszerű valami, amiben tudunk bicikliket szállítani, és aludni. Ezt most is így gondolom, azonban a Mercedes Viano Fun tévedés volt. Már elsőre is Volkswagen Multivant kerestem, de korábban már megmondták a jó kommentelőink, hogy ezek túlárazott, túlértékelt Fosvágenek, még a szomszédja is hülye annak, aki ilyet vesz. Mennyivel jobb választás a Mercedes Viano, tíz évvel fiatalabb, megbízható, láncos 2.2 CDI motor, százötven muraközi igásló. Ráadásul a Fun modell szinte azonos a Multivannel, ággyá alakítható belső, asztalka, megfordítható középső üléspár (nepper szleng: tárgyalóvá alakítható), és a satöbbi, mi bajunk lehet?
Megvettük, minden olaj kicserélése, alvázvédelem, összetört és hiányzó műanyagok pótlása és már jó is.
Aztán hamar rá kellett döbbennünk, hogy az autó egész beltere egy ordas nagy gagyi. Nem ezé az autóé, hanem a Mercedes W639 Vito/Viano modellé. Lefittyenő könyöklő az ülésen, zörgő hamutartó, kieső csavartakarók és elrepedő pohártartók világa ez. Az oldalsó és hátsó pohártartókba ha kólásdobozt akarsz tenni, akkor félig meg kell inni, mert nem bírja a súlyt. A bontóban ötből négy törött, az új megfizethetetlen, az ebay-en 50 euró darabja.
Az ülések mozgatása, ki- és berakása, az üléssínben pozicionálása kétemberes feladat, de ha valaki nagyon erős, akkor is kell a másik ember, aki csillapítja és nyugtatgatja, miközben küzd a megszoruló reteszekkel és beakadó kampókkal, és fennhangon káromkodik. Itt hívnám fel a figyelmet arra, hogy a használtautó-piac milyen pontosan beárazza a portékákat. Talán nem véletlen, hogy a korábbi generációs T4-es Volkswagen Multivanek vannak egy árban a Vianóval.
De oké, nem nyerhetsz mindig, ahogy a csajom szokta mondani, végül nem ezért adtuk el, hanem azért, mert személyautóként, bicikliszállítóként szinte soha nem használtuk, ellenben párszor aludtunk benne.
A benne alvás erős kompromisszumokkal jár - és most nem arra gondolok, hogy Kapolcson rutintalanul a napra parkoltunk estefelé, aztán a koncertek után befröccsözve (750 Ft/db) beestünk a 200x140-es ágyba, hogy majd frankón délig alszunk, de 9-kor ébredtünk, hogy az autóban 30 fok van - hanem arra, hogy nincs elég hely.
Nagy az ágy, de mellette nincs hely, nehéz öltözni, nem lehet felállni, meg aztán Pere Laci lakóautóját eszméletlenül irigyeltem egy közös bulink alkalmával. Ráadásul ennek a Vianónak a relatíve magas ára csak zuhanni fog, és igazán nem is szeretem.
Mennie kell.
Költöttem rá, azt hozzáadtam a vételárhoz, kiraktam a használtautóra. Már megnyomtam az entert, de még nem csuktam be a laptopot, csengett a telefonom. Ukrán szám, akcentusos magyar hang, kell, veheted le a hirdetést, most indulok, itt vagyok Budapesten. Ez az, amitől minden tisztességes eladónak félni kell. Innen külföldi állampolgár nem viszi el az én rendszámommal, valamint akkor veszem le a hirdetést, ha valaki kifizeti a vételárat, gondoltam bátran, de mondani nem mertem, mert már a címet kérdezte - jön azonnal, fizet, és viszi.
Ötven perc múlva itt volt egy ukrán rendszámos Mercedes Sprinter, egy vékony és egy erős kopasszal, kiszállás után azonnal megmutatták a pénzt, hogy ők most komoly vevők, és hol az autó?
Én kimondottan gyanakvó típus vagyok, de mindig kerülöm a konfrontációt. Kezdtem az udvarias köröket, kell-e ásványvíz, nem, csak autó kell, üljünk le, eddig ültünk, próbálják ki, nem, látják rajtam, hogy tisztességes vagyok, írjuk meg a papírokat.
Kierőszakoltam egy próbautat, kipróbáltuk a klímát a 37 fokos melegben, okés, írjuk a papírokat, a srác nevére, mert ő magyar.
Itt már nem emlékszem, hogy mivel hozakodtam elő, de az erős kopasz, akcentussal azt mondta, hogy nem minden ukrán maffiózó, azt tudtam? Öööö, hát ja, gondolom, mondtam neki, erre elővette a rendőrigazolványát és valami egyéb rendőrigazolványt, ami franciául volt és mondta, hogy általában a szervezett bűnözés ellen küzd Európában, de most a testvérének vesz autót, amit együtt fognak használni, és sajnálná, ha nem adnám el nekik ezt, mert ez nagyon tetszik neki.
Ekkor megírtuk a papírokat, kifizették és elmentek. Én lejelentettem az eladást az okmányirodában és várom az első telefont, amiben megfenyegetnek, hogy egy almás vagonban fogok felébredni Nyírbátorban, összekötött kézzel. Eddig még nem hívtak.
Közben pedig megindult az igazi lakóautó-keresés. Bárkit teli szájjal röhögtem volna ki, aki azt mondja három éve, hogy a Porsche Boxster árából lakóautót fogok venni. Pedig már tuti.
Mielőtt bármilyen használt autót megvenne, kérdezze le kártörténetét a Totalcar kártörténeti adatbázisban.
