Az élet a BMW 320d-n túl

Vannak autók, amiket valamiért elfelejtettünk. Mostanában a fő ok az, hogy a közel tíz éve kitört válság miatt vannak olyan típusok, amelyek szinte fel sem tűntek az utakon, de hasonló ok lehet az, hogy a gyártónak nincs presztízse, mert
- nem is volt soha korábban
- volt, de eljátszotta.

Ettől függetlenül mondjuk elkezdett jó autókat gyártani, csak ezt még nem vette észre a közönség.

Kategóriák szerint megyek végig sorban, persze az én fejemben kicsit mások a kategóriák, mint a marketingesek fejében. Szóval ez egy szigorúan szubjektív válogatás azokból az autókból, amelyek talán be sem ugranak először, amikor kocsit kezdünk keresni. Mindegy, hogy drágán, vagy olcsón.

Minik:

Itt nincsenek csodák, a miniautó amúgy is nagyon lenézett műfaj nálunk, adó- és egyéb előnye nincs, szóval kevesen veszik. Mostanában viszont feltűnt, hogy elkezdett az országba érkezni pár Kia Picanto, méghozzá az előző generációból (2011-2017). Ezért importból jön, mert nálunk ilyesmit szinte nem vesznek az emberek, de a német nyugdíjasok/egyetemisták már kezdik lecserélni, mert lejárt róla a hitel.

Nem gyors, nem tökéletes, de kedves, arra meg kiváló, hogy elvigye az isibe a kölköket, de tényleg második autónak való, klímával 1,5-2 millióért vannak itthon, ami nem kevés. De utána keveset kérnek, és gyakori köztük a kis futásteljesítményű. Mi kell még? Mondjuk akinek ez drága, nyugodtan vegye meg a kissé prosztóbb elődjét, azok már millió alatt vannak. Sok baja nem lehet egyiknek sem.

Kiasutók

a kisautó szóról egy átlag háziasszonynak a Corsa, Polo, Fabia jut eszébe, no meg persze a Swift. Tudja a fene, én mondjuk egy Corsa C vagy D helyett biztos mást vennék. Hogy mit? Pénzmagtól függően egyértelmű tipp a Fiesta, ha kevés a lé, a kocka-generációt érdemes nézegetni, mert ha nem vészesen prosztó kivitelű, és mondjuk nem a legványadtabb 60 lovas alapmotor van benne, egészen jó lehet. Más kérdés, hogy a Ford a mezítlábas kivitelek nagy mestere, de ebből egy jó felszereltségű 1,4-es egy olyan autó, amit még vezetni is jó.

A 2008 utáni, épp most kifutó generáció sem egy elfuserált ötlet ám, még a Ford kis háromhengeres, ezres turbója is egészen jól sikerült darab, de az ügyesebbek Németországból akár az 1,6-os szívómotoros Sport kivitelt is megvehetik, ami egy jól üzemeltethető, kvázi-hot hatch. Szerintem kiskocsiból dízelt nemigen érdemes – mivel kiskocsival nem érdemes nagyon sokat, messzire menni, de tulajdonképpen az 1,4-es Peugeot-motortól sem kell úgy félni, mint a tűztől. Amúgy a Fiesta megbízhatóságilag egy tök átlagos autó, úgy tűnik, elkerülik a nagy csapdák.

A fene egye meg, megint egy koreai autó, és tartok tőle, hogy nem az utolsó: a Kia Rio/Hyundai Accent páros 2005-2011 között egy meglepően jó eresztés volt, ha az ember el tudja fogadni tőle a dizájnt. Van belőle szedán és ötajtós, mindkettő kisebb családi autóként is használható, a motoron sem kell sokat rágódni: 1.4 benzin. Egyszerű, mint az ék, a Rio 8,16-os Népítélet-átlaga jó jel, s bár a Hyundai Accenté gyengébb, de nagy tragédiát ott sincsenek. Mondjuk összetörni nem kell, elvégre távol-keleti autó. A Hyundaiból ráadásul elkezdték behordani a nálunk sosem forgalmazott háromajtós változatot. Hát ennek furák az arányai, de ehhez tényleg honnan lenne alkatrész?

Zsebszedán

Fél köbméter csomagtartóért sok mindent elvisel az ember, de szerintem pont nem a Renault Thalia a legjobb, igaz, gombokért is megvehető – talán nem véletlenül. Az én titkos favoritom a Fiat Linea, ami messze nem a világ legjobb autója. Kelletlen alapmotor, de el lehet vele járni, kelletlen és problémás 1.3 JTD (ilyet nem vennék), de ott van lopakodónak az 1.4 T-Jet, ami gyakorlatilag nem létező modell. Jó sehogy nem lesz, meg hát az utastér kézműves műanyagjai sem túl guszták, de valahogy az egész mégis elviselhető és tágas, szóval mint használati tárgy, megfelelő, és ránézni sem fáj annyira (=mint egy Thaliára).

Nem-hot hatch

Nem tudom, mit zúdítok ezzel magamra, de a helyzet az, hogy egy első generációs Peugeot 308 az 1-2 millió közötti ársávban egészen meghökkentően jó választás lehet. Nincs körülhájpolva, mert a 307-es alaposan elintézte a márkát, ráadásul pont a válság évei alatt árulták, így nem özönlötte el az útjainkat. Pedig minőségi, fényévekkel jobb az elődjénél – mondjuk pont a 307 hibáinak kiküszöbölésével született. A kombi elég nagy, még hétüléses is van belőle (SW), mindössze kerülni kell a turbós benzinmotort (1.6 THP) a kokszosodás miatt, de még egy 1.6 HDI is bevállalható belőle, jó kis motor az. Az 1.4 Vti persze véleményes, de egy 1,6 literes szívó benzinesnek nem szokott nagy baja lenni, még a Valvetronic sem olyan öreg benne, hogy bekrepáljon. És még a népítéletei sem rosszak ám – előbb ülnék ilyenbe, mint egy H Astrába, az tuti. Illetve egy kivétellel, de azt majd később.

Talán fura, de ha jó áron adják, a tökéletesen elfelejtett, és hihetetlenül sokáig gyártott Fiat Bravo (2007-2016) is jó lehet. Alapmotorral (1.4 16V) szaladgálósnak jó, ezek már millió táján startolnak, de az 1.9 JTD problémái sem súlyosak, könnyen orvosolhatók, az 1.6 Multijet pedig kifejezetten jó, igaz, az 2 milliónál indul. Ez sem a világmegváltó kategória, semmi világmegváltót nem nyújt, de egyszerű. Az, meg hogy néha nem megy a központi zár? Sose ment, új korában sem.

Hot hatch

Ezen kicsit elnyammognék, mert árban és erőben is van néhány opció. Nézzük a legalját. A Seatnak volt egy (-két) sportos időszaka, és ennek a gyümölcse az első Leon néhány turbós változata. Tudodm, szűk, meg Golf IV, de itt közben arra kell gondolni, hogy a TT technikáján van egy annál használhatóbb valami, amit nem értékel sokra a piac. Az 1.8 T motor pedig alapvetően tartós, igaz, itt a tuningmentesség fontos alapkitétel. Talán úgy tűnhet, hogy a Cupra R (210 majd 225 LE) a legjobb verzió, ami részben igaz is, bazi jó gép, fronthajtással. Én sokkal jobban szeretem az 1.8 20VT 4x4 változat, ez gyengébb, de összkerekes, aminek az az előnye, hogy rendes, többlengőkaros futóműve van hátul. Ég és föld, ráadásul fele annyiba kerül, mint a Cupra R, egymillió alatt. Így pedig már játéknak sem rossz. Igen, költeni azt majd kell rá.

Egy fokkal biztonságibb választás lehet az Opel Astra H GTC 2.0 T, szerintem toronymagasan a háromajtós, kupészerű forma volt a legjobb ebből a sorozatból, ennek még a neoprimitív műszerfalat is meg tudom bocsátani. És ez a motor fantasztikusan jó, nyilván nem annyira erős, mint ugyanebben az autóban az OPC-motor, de most egy kicsit a napi szempontokat is nézném: ezt sokkal szívesebben üzemeltetném, mint az OPC-t. 200 ló – ennyi még gombócból is sok, viszonylag kibírható gumiméret és rugózás, szerintem a magyar utakra inkább való, mint az OPC. Ilyesmit azért inkább Németországban talál az ember, 3300-4000 euró között, a vicc az, hogy akár kombi karosszériával is megvehető ez a klassz Opel-motor, aminek csupán az árnyéka a facelift után bedobott 1.6 T. Annyit nem árt tudni, hogy a kupé-kabrió változat még ezzel a motorral is kerülendő használtan, mert a tetőmechanika egy betegágy. Szóval marad a GTC kupé.

Valójában nem tudom, hogy tuti vétel-e, de bocsássák meg nekem. Egyszerűen szériaautóban nincs sok hát szőr-felállítóbb élmény, mint egy jó öthengeres benzinmotor hangja, legyen szó az ős-Quattróról vagy épp az Audi RS3-ról. Az utolsó, vagyis a legkevésbé le/elhasznált autógeneráció a Volvónál pedig a C30-asé, és bzony, ebből is volt T5-ös változat. Imádom a C30-ast, mert egy jó geg, hogy megismételték a P1800 és a 480-as formáit modern formában és imádom a T5-ös motort is, ami itt 230 lovas. 7,1 alatt a százat is megfutja. Mondjuk az árak 2,5-3 millió közöttiek, tehát még nem a szóróajándék kategória, de nem is túl öregek még ezek a kocsik. De nyugi, a T5 még egy kombi V50-esben sem rossz.

SUV

Nem vagyok egy nagy SUV-őrült, ezért baromi finnyás vagyok az ilyesmiben. Viszont akármennyire is vicces, egy második generációs Toyota RAV4-esba bármikor beleülnék, és nem azért mert Toyota, hanem azért, mert ez alatt még rendes, mechanikus összkerékhajtás van, Torsen-diffivel. Mondjuk ilyen szempontból játszós autónak még az első nemzedék is jó, viszont ezzel el is lehet autózgatni, az ötajtós belseje van akkora, mint egy kompakt autóé. Ebből már volt dízel is, de az hangos, viszont a kétliteres benzines egy álom. Egymillió a legalja, 2,5 a teteje a kínálatnak, de van választék belőle bőven – korához képest régi vágású, egyszerű a belseje, de hát nem ezért szeretjük. Sokkal igazibb SUV sok mainál.

Amennyiben a fejemhez szorítanának egy lőfegyvert, továbbá a vásárláshoz szükséges 3-4,5 millió forintot is mellékelnék, hogy csakis modern SUV-t vehetek, akkor valószínűleg egy Kia Sportage (2010-2015) lenne a választásom. Ez már pont az a Kia-generáció, amikorra beérett formailag is, nemcsak műszakilag a koreaiak melója (az elődje még feltűnően ótvarul nézett ki). Nem is kell hozzá feltétlenül az összkerékhajtás, mert autónak a fronthajtásos is jó, bár tény, hogy a 4x4-es télen, hegyen hasznos lehet. Mondjuk minket is meglepett a nagy SUV-tesztünk első kiadásánál, hogy sima automata módban milyen jól boldogult még a siratófalon is. Mellesleg a népítéletei gyakorlatilag panaszmentesek. Kérdés még?