Hét őrült motorcsere

Engine swap –  az angolszász kultúrkörben ezzel a kifejezéssel illetik azt, amikor egy autóban motort cserélnek. Persze nem arra kell gondolni, amikor egy motorhibás E46 320i-be belógatnak egy 18i blokkot, mert nincs jobb. Ez is az, de a kifejezés jellemzően olyan cikkeknél jön szembe, ahol valami meghökkentő, váratlan motort építenek az autóba. Ez mindig izgalmas, főleg a sleeper jelleg miatt, vagyis hogy a legtöbb ilyen motorcserénél senki sem számít arra, hogy milyet is megy az átépített autó. A másik út az, amikor az autó külső jegyei is megmutatják, milyen őrültséget műveltek vele, mindkét megoldás egyformán érdekes. Itt van hét jó példa:

Ryan Tuerck Toyota GT-86-osa Ferrari V8-cal

A Toyota GT-86 pont azért annyira kívánatos gép, mert könnyű, motorja lelkes, és a futómű, a kormány pedig tökéletes egyensúlyban dolgozik össze. Gyári állapotában alig több mint 200 lóerős, de aki egyszer is meghajtotta egy szűk szerpentinen, az tudja, hogy a motorerő az utolsó, ami az élvezetes autózáshoz kell. A versenysport viszont más tészta, főleg a Formula Drift világa olyan, hogy a sok sosem elég. Ryan Tuerck például Ferreri 458 Italia motorját rakatta a kis japán kupéba. A 4,5 literes V8-as kora egyik legjobb literteljesítményű szívómotorja volt, több mint 570 lóerős. De ami ennél is fontosabb egy driftversenyző számára, hogy mindezt széles tartományban tudja: a nyomatékcsúcs 6000-nél jön, a teljesítménymaximum pedig 9000-nél. Sok dolgot kellett megoldani, mielőtt a motor befért a helyére, többek közt a Ferrariban a másik oldalon van a kihajtás, itt viszont a motor megfordítása miatt a tűzfalat is át kellett alakítani, aztán a futómű sem maradhatott gyári. A végeredmény pedig ilyen lett:

Chevrolet Camaro SS Duramax teherautó dízellel

Nathan Mueller türelmesen várt, a szerencse pedig a biztosítási árverésen mosolygott rá egy motor és váltó nélküli Chevrolet Camaro SS képében. A következő lépés egy reptéri Chevrolet Kodiaq shuttle busz beszerzése volt, ugyanis ezt szerelték a 6,6 literes Duramax dízelmotorral. Innentől pedig nem nehéz kitalálni, mi következett: a motor bölcsőjét hét centivel lejjebb kellett engedni, hogy egyáltalán be lehessen csukni a gépháztetőt. A váltó egy másik reptéri buszból érkezett, ez egy hatsebességes Allison automata, hiszen ez garantáltan elviseli az erőt. Ami most az új turbónak és az átprogramozott adagolónak köszönhetően 515 lóerő, és valamivel több mint 1200 newtonméter. Mivel az új hatáslánc cirka 200 kilóval nehezebb, mint az eredeti 6,2-es V8, ezért új, keményebb rugók kellettek a kocsi alá, de ezen felül minden gyári. Nathan ráadásul olyan jól belejött a dízelesítésbe, hogy nem sokkal később épített egy ugyanilyen hajtáslánccal szerelt Dodge Chargert is.

Rolls Royce Phantom Toyota Supra 2JZ GTE sorhatossal

Ha van két autó, ami az autós univerzum két ellentétes pontján áll, az a negyedik generációs Toyota Supra Turbo és a Rolls Royce Phantom I. Prüszkülő turbó az egyik oldalon, birkacsordába bélelt utastér a másikon, itt egy 10 másodperces negyed mérföld, ott egy 10 perces antré a vörös szőnyegen, más világ, na. Ennek a konkrét példánynak pont a selymesen járó V12-ese halt le, ám a japán tulajdonos úgy döntött, hogy nem rendel egy másikat, hanem inkább a tuningvilág kedvencét, a Toyota Supra 2JZ blokkját építtette be. Persze a gyári teljesítmény kevés lett volna a hatalmas kasznihoz, ezért a motor összes belső alkatrészét kovácsoltra cserélték, majd ráakasztottak egy kompresszort és egy turbót is – így garantált az erő a teljes fordulatszám-tartományban. Érdekes látvány a mahagóni műszerfalra akasztott töltőnyomás-szabályzó, és más diagnosztikai eszközök, de valószínűleg tényleg szükség van rájuk, hiszen a kettős feltöltésű motor 900 lóerőt présel ki magából. Valószínűleg ezt nem olyan kulturáltan teszi, mint az eredeti V12-es, de garantáltan nem ellenfél egy gyári Rolls sem.

Volkswagen Golf I GTI Mazda 13B Wankellel

Sok rosszat el lehet mondani a Wankelről, ha a cél a mindennapi használat: fokozott kopás, drámai fogyasztás, és általában nagyobb igény az odafigyelésre. Viszont, ha versenyzésről van szó, kincset ér, hogy mennyire kicsi és könnyű egységből lehet hatalmas teljesítményt kihozni, például mind a mai napig az egyetlen japán gyártó, amely nyerni tudott Le Mans-ban, a Mazda wankeles autóval jutott a csúcsra. Azóta is próbálkoztak utcai autóba beépíteni, de valahogy sosem lett igazi a végeredmény, ellenben a tuning-szcéna megtalálta magának a bolygódugattyút, hiszen mivel kicsi, nagyjából bármibe be lehet építeni. Ezzel a német Low Budget Drag Racing Team is egyetért, ők például egy gyorsulási versenyre átépített egyes Golfba rakták a 13b kódú kéttárcsás motort. Azt nem tudni, hogy pontosan mire képes a Golf, de sokat elárul, hogy hátsókerekesre alakították, és közel 40 centi széles drag-gumikon ül.

JUN Motorport Subaru BRZ Synergy V8-cassal

Bár már GT-86 szerepel a listán, muszáj felkerülnie a testvérmodell Subaru BRZ-nek is. Ebbe is V8-as motort építettek, igaz, nem egy korábban létező sportkocsiból, és nem is valamilyen amerikai motort vettek alapul. Az új-zélandi cég a Synergy motorsport által épített, direkt versenyzésre szánt motort használja. Ez egy két darab, 1200 köbcentis, négyhengeres Kawasaki blokkból épített szívó V8-as, amely hiába csak 2,4 literes, 11600-at forog, és 365 lóerős. Ezzel a motorral a JUN szinte megduplázza a gyári teljesítményt, úgy, hogy az új hajtáslánc 30 kilóval könnyebb, mint a széria bokszermotor, vagyis az eleve fürge autó, most valószínűleg még játékosabb. És a legszebb az egészben, hogy hiába az alapos átépítés, az autó minden gyári elektronikáját megtartja, vagyis van benne blokkolás- és kipörgésgátló, de még a tempomat is megmarad. Külön érdekes, hogy még a gyári műszerfal is bent marad a kocsiban, igaz az átépítés után már 13 ezerig skálázott fordulatszámmérővel.

Lotus Elise BMW E60 M5 V10-essel

Svédországban magas szinten űzik a mérnöktudományokat, például napjaink egyik legextrémebb sportkocsija, a Koenigsegg is itt készül. Ezek után nem meglepő, hogy egy mezei garázsból is olyan dolgok kerülnek elő, mint a BMW V10-es motorral szerelt Lotus Elise. Elképesztő meló lehetett a hatalmas S85-ös blokkot beépíteni az autóba, aminek a legnagyobb motorja is csupán egy feltöltött 1,8-as volt. Ellenben a motiváció érthető: az M5 V10-es motorja közel 9000-et forog, és a hengerenkénti pillangószelepeknek köszönhetően elképesztően éles a gázreakciója is. Elképzelni is durva, hogy mégis hogyan mehet az autó, ami gyári állapotában alig nehezebb 800 kilónál. Hogy legalább az elméleti esély meglegyen arra, hogy vezethető maradjon az autó, az építő egy Porsche Boxster S fékeit építette be, ami kevésnek tűnhet, de nem valószínű, hogy az átépített Lotus nehezebb lenne a Porsche roadsternél. Mellesleg a sebességváltó is a Boxsterből jött, kérdés, hogy meddig tudja elviselni az eredeti autóban neki szánt teljesítmény dupláját. Az építő mellesleg nem ma kezdte a V10-berhelést: az előző autója egy ugyanilyen S85-ös V10-essel szerelt E30-as BMW volt.