Álmodozók, szerencsehuszárok, meg a profik

2017.10.22. 06:58
25 hozzászólás

Október, az nekem Veterama. Bő húsz éve már, hogy igyekszem minden évben kijutni. Tavaly nem jött össze, idén viszont már muszáj volt, elvonási tüneteim kezdtek lenni. A hangulat, a sok érdekes autó, motor és tárgy között lenni őrületesen jó élmény, akkor is szeretek veteramázni, ha épp nincs szükségem semmilyen alkatrészre. Most sem akartam semmi konkrét dolgot venni, se motort nem építek/újítok fel, projekt autóm sincs jó ideje. Igazi nézelődős, hangulatba merítkezős hétvége volt. 

A parkolóban gyorsan lekattintottam pár érdekesebb lakóautót, a szerkesztőség lakóautó-fixált tagjaira is gondoljon valaki. Meg kell hagyni, volt pár guruló lakás, expedíciós központ, amit szívesen a nevemre vettem volna én is, a 911-es Mercedes örök klasszikus, bármilyen zombiapokalipszisben megállná a helyét. Az Audi-maszkos Ducatót kifejezetten Pere Lacinak lőttem – ideje lenne valami hasonló vizuáltuningnak a Csótányon. Talán egy IFA-hűtőrács...

Bent a területen megint a szokásos felhozatal: minden, de minden megtalálható a standokon, veterán stabilmotortól a régi szexlapig bármi felbukkanhat a pultokon. Épp ezért érdemes a bámészkodóknak megfontoltan haladni, mert olyan dolgokra bukkanhat, amikre tán múzeumokban sem. Egy óriási, szabadtéri kiállítás ez, ahol minden eladó.

Autós és motoros kegytárgyakból nagyon durva a felhozatal, régi poszterek reprói, utángyártott zománctáblák, ruhadarabok, szuvenírek, minden van. A zománctábláknál kérdéskörénél érdemes egy pillanatra megállni. Sok helyen látni kartonlapra kasírozott papírnyomatokat, amik megszólalásig hasonlítanak az eredetikre. Nem kimondottan olcsók ezek, de nem is vág senkit a földhöz az áruk, pár ezer forintért már hónunk alá csaphatjuk őket. Aztán vannak a régi technológiával, fémlemezre, tűzzománccal felvitt dekorú táblák – na ezek már büszke összegekért cserélnek gazdát, ezekből az ember már nem fog tucatjával hazavinni.

A régi hirdetőtábla-hierarchia csúcsán az eredeti zománc táblákat találjuk. Ezeket általában némi patina díszíti az éleken, de sok esetben erősen viharvert állapotban vannak – talán újszerűt nem is láttam sehol. Na, ezekre olyan számokat rajzolnak már jó ideje, hogy tényleg csak a legmegátalkodottabb gyűjtők, dekoratőrök és korlátlan bankszámlával rendelkezők nem akadnak fenn a rostán. Nem tudom, leszek-e valaha annyira gazdag vagy őrült, hogy kiadjak 2-300 ezer forintot egy régi reklámtábláért. Kínálat mindenesetre van, gyanítom a másik oldalon meg a kereslet is megvan, különben nem így alakulnának az árak.

Nem vagyok egy bicikli-bubus, de a régi kerékpárok nagyon le tudnak nyűgözni. A fa felnis, fa sárvédős, elöl hátul rugózott felfüggesztéses canga láttán le is térdepeltem, minden egyes pici csavarja művészet. Még a kormánya sem olyan, mint egy normál biciklié: láthatóan azt is úgy tervezték, hogy a lehető legkevesebb vibrációt adja át a gazdájának. Aztán az öntöttvasból készült bringatárolóknál is elmorzsoltam pár könnycseppet, gyönyörű tárgyak.

Sok érdekes, sosem látott, régi autós kiegészítőt lehet találni a nagy forgatagban. A fura, tapadókorongos műszer képét többeknek is mutattam, de nem sikerült megfejteniük, mire is való – fotóról talán én sem mondtam volna meg. De úgy, hogy a kezemben tarthattam, és láttam, hogyan reagál a mozgatásra, hamar leesett a tantusz. Ez kérem egy lassulásmérő, ezzel lehetett letesztelni, hogy a járművünk fékje megfelelően működik-e. A nagy mutató a lassításkor előrelendül, viszi magával a szorosan járó pici tűt, és ahol a pici tű megáll, ott leolvasható a legnagyobb lassuláshoz tartozó érték. Egy pofonegyszerű, mechanikus szerkezet, még a fékpadok elterjedése előtti időkből.

Utángyártott új, meg dobozában megőrzött régi alkatrészeket, autós extrákat is lehetett mindenfelé látni, aki a Deutz/Lanz/Fendt traktorához keresett patika állapotú váltógombot, vagy esetleg az állólámpás Mercedeséhez Hella-gyártmányú fényszórómosót, az örömmel nyugtázhatta, hogy van ilyesmi a piacon. Mondjuk az utóbbit nincs élő ember, aki be merné szerelni autóba, hiszen így, eredeti dobozában képvisel igazán komoly értéket, 1000 Eurót kértek a szettért.

A standok közt is voltak eladó autók, és természetesen a klasszikus járműves placcon is volt bőven portéka, akinek égette a zsebét a pénz, az itt elverhette egy kisebb (nem hazánkban megrendezett) világverseny költségvetését is. Mondjuk, ha az ábrándos eladókon múlt volna, a vizes VB-re költött pénzt is elkérték volna, nem egy olyan autó volt, amire egészen elképesztő összegeket firkantottak. Nem állítom, hogy minden túl volt árazva, a csinos kis BX például szerintem jó állapotban és jó áron kellette magát.

Ugyanakkor a szemtelenül leharcolt állapotú Passat kombit elnézve egyik-másik eladó tényleg mindenféle gátlásoktól mentesen állapította meg az aznapi összeget. Mert ugye ahol ennyi hülye, pénzét költeni akaró ember van, biztos talál majd valami verebet, akire rámelegítheti a semmilyen szempontból nem szép, de a G60-as motor és a Syncro hajtás miatt azért érdekes Volkswagent. A majd' 14 ezer eurós ár szélvédőre biggyesztésében az sem akadályozta meg, hogy manapság kettő kattintással lehet körülnézni a neten, ki mennyiért árul hasonlót. Én egy gyors kereséssel 3-4 darab fele-harmada árú, kétszer ilyen szép autót találtam a Mobilén.

A Calibra Turbo 4×4 is rendesen be volt árazva, az Oldtimer Markt listájához képet bőven dupla pénzért volt kitéve - de ez legalább egy szép autó volt. Persze ennél is csak sokkal olcsóbbakat találtam a neten, de ki tudja, lehet olyan tulajdonsága, ami miatt indokolt lehet a durva ár. De mondom, ez legalább szép állapotban volt.

Természetesen megint őrületes Mercedes-dominancia volt, csillogó youngtimertől 60-70 éves patinás oldtimerig mindent láttam. Hiába na, a Mercedes-Benz presztízs és híre miatt az egyik ha nem a legkedveltebb veterán.

De azért volt itt bőven francia, angol, olasz de szociautó is, a túlméretes galériába kattintva (én csak telefonnal fotóztam, a cél a dokumentálás volt, a szép képeket a csajom lőtte) körül lehet kicsit nézni, igyekeztem mindenhez az árat és adattáblát is lefotózni.

Hogy aztán vettem-e végül valamit? Naná. Legókat. Sok Legókat. Nagyon régi Legókat. Meg egy persze az utolsó nap eszembe jutott, hogy a W108 Mercibe kellene egy működő, lehetőség szerint Fahrenheitben mérő (hiszen amerikai piacos a drága) vízhőfok-mérő. De ilyet a kapkodásban nem találtam, majd valahogy megoldom a dolgot.

Ó, és az egyik standon már pakoltak el, kidobtak egy egész jó állapotú Opel (talán Ascona) alumínium hűtőrácsot, na ezt én elhoztam fali dísznek, nehogy már színesfémhulladékként végezze. Opelem sosem volt, de még lehet, meg különben sem ez számít, hanem hogy szép, régi autóalkatrész. A márka meg a típus egy rendes autóbuzinak nem számít, a lényeg, hogy tessen.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.