Olcsó, jó - most csak egyet választhatsz
Férfiatlan bevallani, de szeretem az elektromos rollereket. Beviszem a Flóriánig a csomagtartóban, ott kiveszem, napközben azzal megyek ügyeket intézni, ebédelni, este visszadobom a csomagtartóba, aztán irány haza. Persze, mindezt egy robogóval is megtehetem, de ahhoz nem árt valamilyen védőruha, sisak, aztán annyira nem is jó a török büfé előtt hagyni, szóval bizonyos élethelyzetekben macerás tud lenni, a roller a jobb megoldás.
A kiegészítő közlekedési eszköz tehát valami ilyesmi: vidd magaddal a vonaton, buszon, esetleg autóval, aztán a napi 4-5 kilométernyi rohangálást tudd le vele kényelmesen. Több ilyen eszközt próbáltunk már, volt köztük roller, egykerekű, hoverboard, meg még ki tudja, milyen kreténségek. Ezek a holmik a mai magyar viszonyok között persze borzasztó drágák, mert hát legyen akármennyire is szórakoztató egy elektromos egykerekű, nehezen indokolható érte 100 ezer forint feletti összeget kiadni. Ellenben a Razor E300 elektromos roller sokkal használhatóbbnak tűnik, és 120 ezer forint körüli áron hozzá is lehet jutni.
Nem egy minőségi cucc, de a ronda hegesztések, a bumfordi műanyagelemek talán még gerjesztik is a bizalmat, elvégre célszerszámról van szó. Viszont, ami először kellemesen bumfordinak tűnik, arról az első pár méter után kiderül, hogy egyszerűen csak silány. A legfájóbb pont egyértelműen a gázkar: rendes, csavarni való markolat, méretében és kialakításában hasonló, mint pár éve volt a hegyi bringák markolatváltója. Viszont nem potméteres, csak két állása van: vagy nyélgázon megyünk, vagy sehogy. Amikor átbillen a kapcsoló, egy relé hatalmasat csattan, és ahogy felvisít a villanymotor, az egészet áthatja az egyáltalán nem bájos, 3-as metrós életérzés.
Vagyis, ha lassan akarok menni, akkor kapcsolgatni kell, ami meg a nyomatékos motor miatt rángatássá vadul, tehát elég kellemetlen a lassan haladás. Mellesleg a műanyag gázkar 5 kilométer után úgy törte a tenyerem, mintha felkapáltam volna az apósom szőlőhegyét. Ezeket még akár el is nézném neki, hiszen nem a napi rutint kell vele letudni, csupán kiegészítenie kell egy másik közlekedési eszközt, de erre meg anatómiailag alkalmatlan, ugyanis nem lehet összecsukni. Ez egyrészt kényelmetlen, hiszen nehézkes felrakni a 840-es helyi járatra, de ha csak nem egy kombi E Mercivel próbálkoztam, a legtöbb autó csomagtartójába is csak ledöntött hátsó üléssel fért be.
Ráadásul akárhányszor megpróbáltam akármilyen rollerrel metróra szállni, az ellenőrök csak akkor engedtek át a kapun, ha összecsuktam a gépet, tehát a Razorrel ez sem játszik. Nem volt más hátra, ki kellett próbálni, hogy mennyit bír, ha önálló közlekedési eszköznek használom. Letöltöttem egy fitnesz appot, futásra állítottam, aztán odacsavartam a Razornek. 6,6 kilométert tett meg, mire az ólomakku feladta, de közben legalább 15 km/órás átlagsebességgel pusztítottam. El tudom képzelni, hogy ez valakinek elég, csak az a baj, hogy 5 kilométer után már annyira satnya volt a teljesítménye, hogy bele-bele kellett hajtani lábbal. Legalább munkaidőben simán feltölthető, így ha a körülmények szerencsésen kiadják, egy napi 10 kilométeres ingázás simán letudható vele. Egy kijelző viszont nagyon hiányzik, mert így csak a kornyadó teljesítményből tűnik fel, hogy fogy az amper.
Mivel a komplett gép több mint 20 kiló, ezért lemerült akkuval kifejezetten rossz vele menni, hiszen nincs benne szabadonfutó, ezért nem csak a rollert és magunkat kell meglendíteni, de a motor ellenállását is legyűrni. Nem, visszatermelés nincs, ezért nem tudunk annyit hajtani rajta, hogy pár kilométer múlva magától menjen. Csak simán, analóg módon rollerezni azért sem jó vele, mert magas a taposója, így nagyot kell térdből rogyasztani. Nekem pár száz méter után fájt a térdem, pedig elég sokat bringázok, többnyire nehéz terepen.
Ráadásul a súlya miatt a padkára feldobni, vagy néhány lépcsőfokon felemelni is kellemetlen. Egyedül az tetszett benne, hogy a ballonos gumi nagyon jól csillapította még a legnagyobb járdakrátereket is, még a füves mezőn sem volt baja. A széles taposón elég kényelmesen el lehet férni, még 45-ös környéki lábmérettel is, és a fék is elég jól fog. Ennek ellenére azt érzem, hogy a Razor két szék közé beült a földre: kiegészítő közlekedési eszköznek nem praktikus, túl nehéz, ahhoz meg, hogy csak ezzel járjon valaki, az esetek legnagyobb részében kevés: kellemetlen a rángatása, és nem is bírja túl sokáig. Így pedig még az elektromos roller viszonylatban szolidnak számító, 119 ezer forintos árat is nehéz megindokolni.
