Írtam korábban, hogy eladtam a Vianót, és lakóautót keresek. Meg is van, hát persze, hogy Volkswagen. De ne rohanjunk ennyire előre. Határozottan érzem, az irány jó, de senkit nem akarok meggyőzni - mindenki az igényeinek megfelelő járművet válasszon. Naponta döbbenek meg magamon, hogy viszonylag rövid idő alatt mennyire máshogy állok dolgokhoz. Pár éve azt sem tudtam, hogy néz ki egy lakóautó belülről, nem is igazán tartottam ésszerű vételnek. Amatőr szlalombajnokságra válogattam autókat, valami csapatós, driftelős verdát. Aztán változott sok dolog körülöttem. Ami korábban fontos volt, a háttérbe szorult, új dolgok léptek a színpadra.
Egy azonban nem változott. Meghallgatom mindenki véleményét, ha kérdezik, elmondom az enyémet is, de senkit nem akarok meggyőzni. Annyi dolog van a háttérben, hogy semmire nem jó azt mondani, Béla, ezt hülyén csinálod, neked nem ez kell, hanem az, elvégre nem tudjuk, Béla miért cselekszi azt, amit. Az ő dolga.
Ezért mondtam a lakóautós Égéstérben is, hogy én nem akarok senkit meggyőzni, hogy a lakóautó jó. Ha valakinek nem tetszik a lakóautó, akkor csak egyetlen dologra kell figyelnie, hogy ne vegyen, és minden rendben is van. Vegyen mást. Vegyen ki szobákat Európa legszebb részein. Vagy maradjon otthon a kertben. Vagy az erkélyen.
Viszont én azt gondolom, jó dolog. Lehet, hogy majd rájövök, hogy mégsem, de addig engedje meg nekem mindenki, hogy azt gondoljam, jó dolog. Ezért kezdtem lakóautókat keresgélni. Mivel leginkább az alsó harmadból válogattam, nem annyira egyszerű, mint elsőre látszik. Először meg kell fogalmazni, mire van szükség. Nekem kell egy nagy dupla ágy, ha úgy tetszik, franciaágy, és egy szeparált másik, kisebb ágy. Kell meleg víz, zuhanyzó és vécé. Gáztűzhely és fűtés. A lakórész üléses része a vezető fülkéhez közel legyen, hogy ha többen utazunk, tudjunk beszélni. És persze műszakilag és esztétikailag legyen nagyjából rendben. Mindegy, hogy Fiat vagy Mercedes, esetleg Hymer.
A legtöbb lakóautó ebben az ársávban régi Ducato-alapokra készült. Laci is ilyet vett, én is megnéztem párat. Volt, amelyiknek a felépítménye volt beteg, volt amelyik műszakilag és esztétikailag volt bajos, és volt, ami túl volt az összegen, amit kínkeservvel erre a hobbira tudok áldozni.
Aztán megláttam a nagy Őt. Volkswagen LT-alapok, a felépítmény Karmann gyártmány, még a Distance Wide elődmodellje, mindössze 3103 darab készült. Hathengeres dízelmotor, szervokormány, magas alváz, hátsó hajtás merev híddal. Egy autószerelő hirdette, noha nála nem volt sokáig, viszont egészen rendben volt. Nem marad a kezünkben a Fiat-kilincs, nem fittyednek le az utastér műanyag elemei, itt fém dolgok vannak, pontos illesztések, és kettes Golf-alkatrészek. Semmit sem tudtam alkudni az árából, de a szerelem kegyetlen. Kipróbáltam, fizettem, elhoztam. Az autó 1991, tehát 3 éves kora óta magyar, érdekelne is, kié volt, ha olvassa ezt, remélem jelentkezik.
Az első napok ismerkedéssel teltek, amolyan szárazedzés az udvarban. Már az is mázli, hogy kis centizgetéssel befér. Nem volt B terv arra az esetre, ha nem fér be. Kicsit állítani kellett a kormány holtjátékán, javítani a váltórudazaton, de alapjában véve nem estek ki csontvázak a szekrényből, sőt a kicsiny fürdőszobából sem. Értelmet nyertek a lakóautós kijelentések, hogy "úgysem akarsz sietni", és nemcsak mert nem lehet. Hiába a 102 a lóerő, a nagy tömeg agyonüti a lovakat, a nagy felépítmény is ingatag, oldalszélérzékeny, meg amúgy is egy teherautó. Egyébként a hathengeres motor csendes, utazóban nagyon kényelmesen tudja a 90-et, nem ezzel fogunk autópályázni.
Még nem voltunk külföldön, de itthon már négy napra is elmerészkedtünk, amiből csak kettő volt kemping, a másik kettő "off grid", azaz mindentől távol. Tanuljuk a szakmát, mikor kell behúzni a szúnyoghálót, hányasra kell tenni a gázfűtést, ha éjjel már alig van 10 fok, mennyire elég a frissvíztartály, meddig bírja a munkaakksi. Lassan feltöltjük a szekrényeket, a fiókokat, összegumizzuk az evőeszközöket, hogy ne zörögjenek. Praktikákat tanulunk.
Nagyon élvezem, ez egy új világ. Nem szinterbetétet válogatok féktárcsához és coilovert a futóműhöz, hanem napelemet nézegetek, meg hozzá vezérlőt. Az egyik alkalommal a Zemplénben volt egy pár napos túránk. A rakacai víztározó mellett ért az este, a kint éjszakázó horgászoktól kicsit távolabb álltunk le, főztünk egy vacsorát, kinyitottam egy 2015-ös Frittmann Kékfrankost, kitettem a rendezői székemet, és néztem, ahogy a nap beleesik a vízbe. Ekkor rám jött a megérkeztem-érzés. Jól döntöttem.
