Örüljünk, hogy feltalálták a műholdakat

Furfangos Simon régi barátom. Együtt jártunk középiskolába, együtt roncsderbiztünk, együtt borítottuk ki szüleinket remek ötleteinkkel, azok kényszeres megvalósításával és rakétakísérleteinkkel. Ha találkozunk, mindig történik valami. Tudományos értekezéseink előrébb lökik a világot, a fel sem merült problémákra is találunk megoldást.

A Csótánnyal vonultunk le nemrég, családilag. Simon és a csapat hozta a formáját, volt mikroszkóp, flipper, gyerekeknek demonstráció, miért nem szabad égő olajat vízzel oltani. Aztán előkerült az Univerzum három példánya '75-ből. Tudományos, ismeretterjesztő magazin, negyedéves előfizetési díj: 15 Ft. Bezárkóztam a lakóautóm hátsó szobájába és elolvastam mindet.

Ezt nézzék, mit találtam a 81. oldalon!

„ALI és ARI biztonságosabbá teszik a közlekedést

Az egyre nagyobb autóforgalom, az összeütközések és a balesetek egyre gyarapodó száma újabb és újabb biztonsági intézkedések megtételére kényszeríti a hatóságokat. Ezt a műszaki fejlődés is segíti. A világ minden tájáról állandóan érkeznek hírek új technikai elgondolásokról, amelyekkel a közlekedési balesetek száma csökkenthető. Most az NSZK-ban kidolgozott két biztonsági rendszerről számolunk be.

Elektronikus irányító és tájékoztató rendszer

Ha az NSZK-beli Blaupunkt gépkocsi-irányító rendszere beválik, az autósok a jövőben mind a vidéki, mind a városi utakon térkép nélkül is jól eligazodhatnak. Mindössze négy billentyűt kell lenyomniuk indulás előtt megadva a berendezésnek úti cél kódját, ezt követően minden információt automatikusan megkapnak. A vezető képernyőről kap tájékoztatást a követendő útvonalról, a pillanatnyi közlekedési viszonyokról, a mindenkori érvényes sebesség-előírásokról, stb. (...)

A készülékek sorozatgyártása legközelebb 1978-ban indulhat meg. Hiszen megközelítőleg egymilliárd márkát kell befektetni a termelés előkészítésébe és az NSZK útjainak átalakításába.”

Nézzük, hogyan működött a rendszer. Az úttestbe épített (2x2,5 m-es) indukciós hurkok adták-vették az információt. Minden útkereszteződés előtt és után kellett telepíteni egy-egy hurkot. Valamennyi indukciós egység egy központi számítógéppel állt kapcsolatban. Az NSZK területét 16 körzetre osztották, a körzeteket további 31x31 km-es zónákra és így tovább. A mérnökök elegendő pontosságnak találták a 2,7 km élű négyzeteket, ami 7,3 négyzetkilométeres érkezési tanácstalanságot garantált a befektetni kívánt milliárdokért.

A kocsiban billentyűs adatfelvevő kapcsolódott a készülékhez, amely kommunikált a központi számítógéppel és kijelzőn mutatta a vezetési információkat. Az nem tiszta, és a cikk sem írja, hogy a célterületekhez tartozó kódokat honnan lehetett kiolvasni. Feltételezhetően egy könyv szolgált erre a célra, cím alapján böngészték ki a kódot.

A képen jól látható, hogy a 02-es BMW-re felszerelt indukciós jeladó és –vevő nemcsak csúf, hanem az első elnézett járdaszegély, bakhát, fekvőrendőr leveri a francba. A lengőkarok legalsó pontja a gömbfejeknél talán alkalmasabb lehetett volna a rögzítésre, de az induktív adatátvitel érzékeny a légrésre. A tekercset bizony le kell lógatni.

Félelmetes, hogy ezt teljesen komolyan gondolták. A rendszerleírás szerint 65 536 zónát határoztak meg az országban. Kereszteződések előtt-után hurok az aszfaltba, az út mellé kommunikációs központ, külön egységekből álló antenna, kommunikációs doboz, tasztatúra, kijelző és kommunikációs egység az autóba. Mindezt 1975-ben, Németország naposabb felén. A mai GPS-rendszert már 1973-ban megálmodták, 1964-ben már működő navigációs rendszere volt az USA-nak, igaz csak katonai célra, de az irány elég egyértelmű volt, egyedül a Blaupunkt mérnökgárdája nem tudott róla.

Az ARI rendszer, amit szintén a Blaupunkt fejlesztett ki, életképesebb ötletnek bizonyult. Az Autofahrer-Rundfunk-Informationssystem (az újság szerinti fordításban Automatikus Révkalauz) gombja ismerős lehet mindenkinek, aki középkorú vagy öreg szarokat gyűjtöget maga köré. A '70-es évek közepén, amikor bemutatták, még külön berendezésként volt kapható a vezérlőegység, ami a már meglévő autórádiót tette alkalmassá révkalauzkodásra. Az ARI lényege, hogy a közlekedési hírek előtt sugárzott vezérlőjelre reagál a rádió. Megállítja a zenét és/vagy a híreket sugárzó adóra kapcsol, majd az információk elhangzása után megy minden ugyanúgy tovább, mint előtte. Manapság már TA, TI néven fut a szolgáltatás, szinte minden rádió tudja kezelni. A jobb minőségű készülékek rendelkeznek egy kis hangrögzítő memóriával, az utolsó híradást bármikor vissza lehet hallgatni.

Napjainkban ez a funkció is háttérbe szorult, az online térképalkalmazások naprakészebbek és pontosabb szolgáltatást nyújtanak.

Szegény Blaupunkt zseniális, jó minőségű autórádiókat gyártott. Emlékeznek a mechanikus rádiócsatorna-memóriára? Nóvum volt a javából, nem kellett tekergetni a gombot, ha már elég volt Soltész Rezsőből, egy kattintásra volt a Ki nyer ma. A Blaupunktot az sem mentette meg, hogy 2011-től a teljes gyártást kihelyezte Kínába, 2016-ban likviditási gondjai miatt végleg lehúzta a rolót.

Üres tekintettel tartottam a kezemben a sárga lapokat. Elolvastam mindent az Apollo visszatérőegységének átalakítási lehetőségeiről arra az esetre, ha a három űrhajóson kívül további kettőt kéne visszahozni, egy esetleges baleset következtében. Aztán Thomas Alva Edison élettörténete ejtett újra ámulatba, lapozás után meg tessék, még egy autós sztori:

„Szemétszállítás kötélpályán

Amikor a svájci Wallisban elhatározták, hogy kombinált személy- és teherszállító kötélvasutat építenek a Bettmeralpra, akkor úgy döntöttek, hogy a hegyről a völgybe való szemétszállítást is a kötélpályán végzik. A körülményes és költséges átrakodások elkerülése végett a szemétgyűjtő autót a kötélvasúti kabinra függesztve szállítják.”

Bátor ötlet, de megvalósították. 9,5 tonnás súlya a szemeteskocsit nem a játék kategóriába sorolja, majdnem 2,5 kilométert kell átlebegnie úgy, hogy közben 1100 méteres szintkülönbséget küzd le.

Az újság az írja, hogy emelőkkel segítik a speciális felépítményű Unimogot a kabin aljára, ahová drótkötelek segítségével rögzítik. Szélsőséges időjárási körülmények között mit csinálnak a szeméttel a hegyen élők? Honnan tudják, hogy milyen nehéz a megtömött kukásautó? Nyilván kiszámolták a mérnökök és bíznak a svájci drótkötélben, de ez mutatvány elég meredek megoldásnak tűnik. Nem jár arrafelé valaki, aki megnézné, hogy még mindig Unimog kullancs van-e a lanovkán? 

(Úgy tűnik, igen - a szerk.)

Kitörő lelkesedéssel meséltem Furfangos Simonnak az Univerzum magazinnal megélt elképesztő kalandokról, mire ő a tőle megszokott blazírtsággal jelezte, hogy a padláson van még néhány folyóméter ebből a cuccból. Hideg téli estékre tökéletes olvasmány, hiszen a múlt ismerete megbocsátóbbá teszi az embert.