Ahhoz képest, hogy micsoda elképesztő műszaki alkotás, gombokért adják ezt a Lancia Delta S4 Stradalét, még ha innen nézve egy egész vagyonnak is látszik félmillió euró. Ennyiért olyan technikát kaphatnék 1986-ból, amelyhez hasonlóval ma is ritkán találkozik az ember. Ráadásul szinte érintetlenül, hiszen alig 800 kilométer van benne.
Nem a véletlen műve, hogy ezt az autót nem használták, és valószínű, hogy a következő gazdája is csak néhány próbakört megy vele. Ez ugyanis nem csak érzékeny csúcstechnika, de ritkaság is: összesen 200 példányt gyártottak, azt is csak azért, mert a korabeli rali-szabályzat ennyit írt elő. Az S4 ugyanis a Lancia utolsó B csoportos raliautója volt, amelynek már csak nevében volt köze az utcai Deltához. Ez egy középmotoros prototípus, mai szemmel nézve is kivételesen kifinomult hajtásrendszerrel.
Az utcai autó nem tűnik nagy csodának: turbós motorja csupán 250 lóerős, de ugyanez az 1,8 literes lényeges változtatás nélkül adott le 600 lóerőt a versenypályán, több mint harminc éve. Mindehhez pedig benne van a Lancia egyik legérdekesebb motorja: a 16 szelepes négyhengerest egyszerre tölti turbó és mechanikus kompresszor, méghozzá két hatalmas intercooleren keresztül – így érték el, hogy a turbókésedelem ne rontsa érdemben a gázreakciót, mégis könnyedén növelhessék a teljesítményt az egekbe. Ezen kívül három differenciálműves összkerékhajtást építettek be: az első difi nyitott, a hátsó önzáró, a középső pedig a teljesítmény 30%-át osztja előre és 70%-át hátra, azaz ezzel a géppel nem lehetetlen kilinccsel előre autózni sem. Egyébként az utcai autó sem lassú, hat másodperc körüli idő alatt gyorsul százra, a végsebessége pedig 225 km/h körül van.
Ezt a példányt Franciaországban árulják, és a fent leírtakon túl az a különlegessége, hogy Miki Biasion aláírása díszíti, aki kétszer lett rali-világbajnok Lancia Deltával, igaz, nem ilyennel, hanem az A csoportos változattal, 1988-ban és 1989-ben.
Ritka, hogy egy autót, akár egy ritkaságot ennyire megkívánjak – talán szakmai ártalom –, de ez a Delta kivétel. Ilyen kompromisszummentes gép talán azóta sem született, és nem is nagyon fog: ma már a rali-versenygépeknek sem kell szigorúan utcai autón alapulniuk, így a versenytechnika már nem kerül ki az utcára ilyen tiszta formában. Nincs más megoldás, az idén lottóötöst kérek a Jézuskától, hátha. Vagy inkább kettőt, egyből nem biztos, hogy kijönne az S4.
