Milliméterekre a kasztrálástól

Még az előző évezredben történt, van az tán húsz éve is. A Váci út egyik ipartelepén volt egy éjjel-nappalos autószerelő műhely, már nem is emlékszem melyik taxis cég nevéhez volt köthető. A szomszédban volt haveromék telephelye, ott bütyköltük jó időben a motorjainkat, de amikor jött a tél, bekéredzkedtünk az autójavító műhelybe. Szilvásy Pisti barátommal faragtunk magunknak motorokat, nekem épp akkor készült a 700-as Intruderből kusztomizált motorom.

A lengővillára akartunk egy merevítést gyártani (nem azért, mert annyira számított volna, hiszen nem versenymotor készült, de jól nézett ki), szabdaltuk flexszel a vasakat. A munkavédelmi előírásokat messzemenően betartottam – amikor elkezdtek röpködni a szikrák, hunyorítottam, közben a flexet erősen szorítottam, erősen ügyelve, nehogy hozzáérjen a csupasz kezem a vágótárcsához. És természetesen magamban dúdoltam, úgy nem volt annyira zavaró, a flex sivítása. Naná, hát persze, hogy igen, a védő burkolat nem volt rajta, mert úgy könnyebb a szűk helyekre befordítani a gépet. Csak akadályoz, útban van, tehát felesleges.

Valami nagyobb darab vasat kezdtem el nyiszálni, ezért alaposan rákészültem: munkadarab a földön, én guggolok felette, egyik lábammal és kezemmel leszorítom a pácienst, hogy ne mozogjon, és egy kézzel markolva meg finoman toltam a flexnek. Természetesen melózós ruha volt rajtam: valami koszos pulóver, meg egy buggyos, kantáros melós nadrág. Hideg volt, ezért az utcai farmeremet le sem vettem, arra húztam rá a melós nadrágot. Csodásan haladtam, szépen vitte a vasat a tárcsa, a szikrák beterítették a betont. Igen ám, csak vagy a munkadarabra tehénkedéssel, vagy a flexelés szögével nem stimmelt valami, mert hirtelen megakadt a tízezres fordulaton forgó vágótárcsa. A gépnek ilyenkor elég tisztességes lendülete van, meg is próbálta kitépni magát a kezemből. De, mint mondtam, erősen szorítottam. Ezért amikor a még mindig forgó flextárcsa (és persze a flex is) hirtelen elindult az ágyékom felé, valamennyire tudtam csökkenteni a becsapódás sebességét.

Csökkenteni sikerült, de megakadályozni nem. Villámgyorsan leállítottam a flexet, és félve a lábaim közé néztem. Úbaszki. A melós gatyámon, pontosan ott, ahol a férfiemberek a szaporítószervüket tartják egy éktelen nagy lyuk tátongott. Kicsit gondolkoztam, hogy most akkor pánikba essek-e, ordítsak, esetleg ájuljak el? Vér még sehol, de ugye a sebekből nem azonnal kezd el ömleni a vér, kell pár másodperc.

Nem mozdultam, próbáltam felmérni, mekkora kárt okozhattam magamban. Mennyi időm lehet, míg elvérzek? Azt tudom, hogy ha a villamos levágja a lábamat, egy övvel irtózatosan el kell szorítani a combomat. De egy kasztrálásnál mit szorítsak el, mivel? Vagy esetleg megúsztam egy körülmetéléssel? És ha teljes munkát végzett a vágótárcsa, akkor a genetikai állományom továbbörökítésének befellegzett? Semmilyen fájdalmat nem éreztem, de ez ugye nem is jelent semmit, ilyenkor a fájdalom nem jelentkezik feltétlenül azonnal, lehet, hogy még dolgozik az adrenalin.

Még mindig semmi vér, óvatosan felálltam, kikapcsoltam a kantárokat, és lecsúsztattam a melós nadrágot. Még óvatosabban kis terpeszbe álltam, hogy magam alá nézzek. Nem vagyok ijedős, a vér látványát is bírom, tudtam, de legalábbis nagyon reméltem, hogy nem fogok elájulni a látványtól. Előre hajoltam picit és benéztem a lábaim közé.

Baszki. Semmi. Nem kicsit semmi, hanem egyáltalán semmi. Egy picike anyagfoszlás, szakadás nem volt a farmeremen. Mert ugye a kantáros gatya alatt ott volt a farmerem is. Az volt az őrült mázlim, hogy a kantárost azért tudtam olyan kényelmesen felhúzni az utcai ruhámra, mert vagy két számmal nagyobb volt. És ezért az ülepe is lejjebb volt, mint a farmeromé. És a terpeszben guggolástól a textil denevérszárnyként feszült a két combom közt, a kicsit kopott tárcsa még átvágta, de a flex feje már visszapattant. Ennek köszönhetően az alsóbb rétegekig el sem jutott a vágókorong.

Persze azért eltartott egy darabig, míg egészen, teljes bizonyossággal elhittem, hogy semmi kárt nem okoztam magamban, alaposan átnéztem a farmerem, és biztos ami ziher alapon alsógatyára vetkőztem és gondosan megvizsgáltam magam úgy is. De amennyire átkozottul hülye voltam, annyira szerencsés is, karcolás nélkül megúsztam a mutatványt.