Ha valaki azt hiszi, sose fejezem be a Puchot, téved – bár lehet, hogy sokáig kell majd élnem hozzá. Szögezzük le a megkerülhetetlent: az ütem nem gyors. Ez tény. Ezt a kocsit kvázi együtt vettem a Szent Szoborral, azaz a zöld családi hagyaték (minek hív az ember egy autót, amit az apja vett újonnan, végtelenül régen, de eladta, ő meg visszavásárolta, restaurálta? Jó fogásnak?) állólámpás Mercivel, ami idestova hat éve készen van. Írtam is egy posztot arról, micsoda elképesztő lassan készül a Puki, ott mindenfélével párhuzamba állítottam a fejlődését. Teszem hozzá – már az a poszt is elcseszett régen volt. Öt éve – itt dolgozott még Pista, Bandi, Szimós Zsolti, Bende Tibby is. Egy másik korszak volt csak az a réges-régre emlékező poszt is. Rossebbe, nagyon múlik az idő.
Azóta viszont minden másra árnyékot vetett, hogy a Pontont tető alá hozzam. De most, hogy eladtam, úgy érzem, mintha az iparterületeken át vezető, közlekedési lámpákkal, felbontásokkal, terelésekkel, rakodó kamionokkal teli labirintusból kikeveredtem volna egy üres autópályára. Megpróbálom újratanulni a száguldást.
Persze, vettem közben egy Alfa Bertonét, van munka a kék Mercivel is, de egyik sem projekt, csak finomítgatás. Projektből kettő van még – egy motor és ez a zöld Puch. Márpedig egy Puchnak kell lennie itthon, mert a Puch nekem lelkileg fontos tétel. Eleve különleges, mert alig van belőle, és ha jó, akkor nagyon jó autó, mármint a minőségét tekintve – mert ennek ugye, csak a kasznija és az első futóműve származott a Fiattól, a többi mint vagy osztrák, vagy német termék. Sok saját emlékem is kapcsolódik a márkához – az első, piros Puchom, amit a feleségem után a második legkedvesebb barátnőm talált nekem, és akivel a két és fél évvel későbbi szakításunk idején is épp egy Puch tulajdonosa voltam, sőt, amikor pár másodpercre újra összejöttünk, akkor is ugyanaz az autóm volt. Az a kék Puch, még a korábbi gazdánál, Tevan Imi barátomnál egy csodás balatoni nyarat szült nekünk, vadkempingezéssel a szántásban, reggeli lebuzizással a traktorosoktól, fék nélküli autózásokkal, sörözésekkel a megfizethetetlenül drága, de isteni Berek Sörözőben, Fonyódon... Másoknak zenék, szagok, helyek kapcsolódnak az életük mindenféle érzelmileg erősen töltött pillanataihoz – nekem autók. No meg a Puchra azért is van szükség, mert a feleségem megőrül az 500-as Fiatokért, de hiába 500-as a Bianchi, neki a forma kell és a kis karika műszer. Hát, ilyen autóval is tudok szolgálni – előbb-utóbb.
A puchos barátaimat különösen magas polcon tartom a fejemben, Simon Lacit, Tóth Gabit, és – bár nagyon keveset találkozunk, de az mindig bensőséges, még telefonon át is – Eiszrich Ádámot. És van még egy rakás jó csávó a márka körül a tágabb körben, akiket szeretek, Zima Gyuri, akinek a régi sárga 650-esemet adtam el, hogy megépítse belőle a papája volt versenyautóját (a zöld hatgangos az, de micsoda meló volt az én sárga tragacsomat oda felhozni, te jó ég...), Szabó Tamás, aki az 1980-ba vett Puchját használja ma is – alapvetően lennénk még páran. Jó egy ennyire apró mikroközösséghez tartozni, még ha én magam csak virtuális tag vagyok is. Jó Ausztriába járkálni alkatrészért, és jó az az enyhe Monarchia-hangulat, amit az ad, hogy Steyr-Puch autót elsősorban Ausztriában lehetett látni a hatvanas-hetvenes években, de a sógoréktól extra sok átesett a határon hozzánk is. Bizony, pár évtizeddel ezelőtt nálunk a Steyr-Puch jól ismert márka volt, szakszervizek létesültek köré, a raliversenyek startlistáin sok-sok ilyen autó nevével lehetett találkozni, néhány, lassan kikopó generációnak olyan háztartási név volt ez, mint ma mondjuk, a Subaru ma. Nekem a fenti összetevők valahogy a mai napig egy megfoghatatlan, varázslatos ködöt szőnek minden Steyr-Puch és úgy általában az egész márka köré. Romantikus, na.
Szóval a zöld Puch folyamatosan ott mocorog ám az agyam hátsó tekervényeiben, de csak lappangó üzemmódban, mert eddig se energia, se pénz, se idő nem jutott rá. Meg akadt még egy apró bibi az ügyben: a Puch lengőtengelyes hátsó futóműve (hiszen ez is Ledwinka-Hruska iskola) a váltóhoz kapcsolódik. A váltó pedig szerelés alatt áll. Váltó nélkül nincs lengőtengely, lengőtengely nélkül nincs kerékagy, kerékagy nélkül nincs kerék, tehát mindennek hiányában nem tudom levenni az autót a fényezőkeretről. Mióta is tart a váltó-gate? Úgy tíz-tizenkét éve. Hol? Ömmm, izé, a Tóth Gabi barátomnál. De MIÉRT nem szereztem még vissza? Hát, őőőő, szóval, őőő, merthogy, szóval lebontották a szervizt, beszántották sóval, egy pályát tévesztett észak-koreai automhüvely épp a házra esett, fémfaló sáskák jártak arra... Oké, megmondom. Mert nem tudom visszaszerezni.
Tóth Gabi az az ember, akit nem engedek bántani, aki bántani akarná, a testemen keresztül tehetné csak. Gabit az első 500-as Fiatom óta ismerem, ami 1986-ra datálja a barátságunk kezdetét; akkor ő még a Lövőház utca egyik sarkán pároztatta számtalan Steyr-Puchját, s hogy a génkészlet frissüljön, beszórt közéjük 500-as Fiatokat is, igaz, Steyr-Puch szárnyas emblémával, megtévesztésül. Gabi az az ember, aki motort csinált a Bianchimba, és az a motor azóta is nyikkanás nélkül teszi a dolgát – az vitt el bennünket Rómába, Ybbsbe, Kremsbe, Celjébe, de még Debrecenbe és Szentendrére is. A motor a Bianchi talán legjobb eleme, meg most már a váltó is, mert persze Gabi volt az, aki a szlovéniai lerohadásunk után összerakott bele egy 500 D/500 F/126 BIS-hibrid szerkezetet, vastag féltengelyekkel. Ő bogarászta ki az elektromos parajelenségeket a római út előtt. Egyáltalán, amikor azonnali, alapos, elemző segítség kellett, mindig azonnal rendelkezésre állt. Hogyan cseszegethetném akkor egy nyomorult váltó miatt? Meg aztán – három éve egyszer már készen is volt vele, csak darált benne a diffi. Aztán szerzett rendesen összepárosított kúp- és tányérkerekeket, azzal elvileg jó lett, csak még valami nincs összerakva. Most ott tartunk, hogy megkért, baszogassam. Nem én mondtam, ő fogalmazott így. Tehát mostantól minden héten felhívom, közben meg úgy érzem magamat, mintha fogóval tépnék ki a körmeimet. De ő baszogatás nélkül nem működik, ez van.
Ha lesz váltóm, rajta a féltengelyekkel, onnan már a fele se tréfa, mert azon a ponton kellene hirtelen egy jó első futómű is, no meg fékek, kerékagyak, csapágyak, fékdobok, hogy kerékre tegyem az autót. A felni/gumi páros nem érdekes, olyanból a romos is jó addig, amíg el nem jön a végleges összeszerelés ideje.
Fentieket végiggondolva, még mielőtt megjött volna az Alfa, vettem egy óriási levegőt, kitettem minden járművet a garázsból és alkatrészrovancsot tartottam, hogy tudjam, mim van. Hogy egy ilyen pici autó mennyi alkatrészből áll, az valami hihetetlen. Két, nagy autóra való parkolóhely megtelt a Puki cuccaival, s csak összeszámolás után jöttem rá a bibire – több mint egy Puchra való cuccom összegyűlt. Vagy kevesebb, attól függ, honnan nézem.
Első futóműbe való szilentből például hatot vettem, pedig kettő kell belőle. Van három első ülésem is. Körülbelül három és fél motorra való burkolatot találtam; a léghűtéses autókra ugyanis teljes lemezköpeny kell, ami a Puch esetében 15+2 részes, ha jól számolom. Kettő ide vagy oda, nem számít. Három műszerem, két jobb oldali kormánykapcsolóm, de csak fél bal oldali van, vagy egynek a törmeléke, nevezzük, aminek akarjuk.
Fényszóróból egy csomagban hetet találtam, de aztán később előkerültek még. Sajnos így sincs olyan pár, ami megfelelne, mert a Puchnak háromcsavaros lámpaküblije van, de a készletben kétféle háromcsavaros aljú van, illetve akad, aminek teljesen hiányzik az alja. No meg az üveg se mindegy – a Carello feliratúakat nem értem, mert tudtommal Carello csak Fiat 500-ason volt, de annak nagyon nem ilyen a rögzítése, a Puch meg zkw-üvegeket használt. Talán átalakítottak egy Fiat-foncsort? Vagy csak az üveget tették át egy Puch-foncsorba? Senki nem adja már meg a választ. Ráadásul az én autómba a szimmetrikus kialakítású üveg kell, amilyen európai autóban nem volt 1960 óta, a nagy többség pedig aszimmetrikus. De mintha legalább két jó üvegem lenne is. És van legalább három jó küblim. A foncsorokat meg majd hozzájuk válogatom.
Aztán ott a törmelékdomb. A dobozokban levő biszbaszok és baszinák, mind rozsdás, mállik, okádék, felismerhetetlen. A girbegurba, elrohadt kézifék. A szétlapított, majd újra háromdimenzióssá hajtogatott középső doboz, amiben a meleg levegő és a bovdenek áramlanak előre. Vagy hátra, mindegy is, hiszen például a bovden úgysem áramlik. Brutálisan szar állapotú itt minden, ezekből vegyek vajon újat? De nemigen találni... Vagy nem olyan rosszak, csak ügyes kezű karosszériás kell hozzájuk?
Ami igazán aggaszt, hogy sok-sok évvel ezelőtt egy olvasó felajánlott megvételre négy jó Puch-felnit. El is mentem értük Kaposvárra, meg is vettem őket, örültem rettenetesen, mert nemcsak négy jó felni, de négy valamilyen fékdob is volt a pakkban, ami Puch-világban nagy kincs, mert alu és sok baj tud vele lenni. Sehol nem találom őket, csak az én autóm saját, erős ránézésre porladni kezdő kerekeit a fosszília-gumikkal. Hol vannak vajon a jók? De eltűnt a hátsó ülés támlája is. Az vajon hogy?
Baj lesz a lökhárítókkal is, az IGAZI Steyr-Puchok legjellegzetesebb elemeivel is. Ezek ugyanis a Fiat 500 szögletes profilú elemeivel szemben kis híján félkör keresztmetszetűek. Van ugyan három lökösöm, de mind a három férges. A legszebb, a csillogó, krómos felületű randa lukakat hordoz random helyeken – talán rendszám- vagy ködlámparögzítésre szolgáltak. A szintén krómos, de ragyás felületűt olyan sokszor újították már fel, hogy Everling Rudi bácsi, a szaktekintély azt mondta – már egyszer sem lehet átcsiszolni a krómozás előkészítéséhez, mert elmállik.
A legrondábbik, a feketére festett sajátja még a legjobb – az szinte tökéletes volt, amikor levettem az autóról, de sajnos a teraszunk alatti bungiban lakott. Amikor pedig kivakoltattuk azt a kis tárolóhelyet, a vállalkozó melósai kőműveslogikával pakoltak. Elkezdték fent a gúlát, odakint letették a földre, és pakolták rá a többit, számítástechnikában ez lenne a fordított LIFO-rendszer. A nemkőműves-logika ellenben hogy működik? A gúla tetején vannak az érzékeny, finom cuccok, odalent meg a szálkás, bazi nehezek. Nemkőműves logikával tény, tovább tartott volna az ügy. Nos, így görbült el és lapult ki több helyen a hibátlan vonalú Puch lökhárító, nem tudom, hogy még megmenthető-e. Külföldön voltam, amikor a feleségem megszervezte az embereket, nem tudtam ellenőrizni, de amikor megérkeztem a reptérről, rögtön hátramentem a kertbe, hogy csekkoljam, mi történt. Úgy üvöltöttem azon, amit láttam, hogy a Papcsák akkor döntött úgy – ahol ilyen állatok élnek, ott ő nem lesz kormányzó, vagy miafene. Polgármester. Jobb is.
Most mindenesetre nagyon úgy néz ki, hogy kéne három lökhárítót vennem. Az meg nem egyszerű, mert sem a Peroutkánál, sem a Prokschinál, sem az Auto Quariatnál nincs – ez a három nagy Puch-alkatrészes odakint. Néha fel-felbukkan a honlapjukon ütköző, de Preis auf Anfrage van, s ha anfrágolsz, kiderül, hogy most épp nincs készleten. Sosincs. Ha lenne, pokoli drága lenne, de akkor kifizetném. Csak nincs. Elég.
Az első futóműhöz viszont mindent beszereztem: laprugók közé való műanyagokat, szilenteket, lengőkarokat, gumiágyakat, középső és két szélső felütközőgumit, függőcsapszeg-felújító készletet. Utóbbiról nem tudom eldönteni: vajon nekiüljek-e magam, mert dörzsárral nyilván be tudom faragni, vagy hagyjam a profikra? Az igazi problémám ott a zárókupak, nem ismerem a módszerét, hogyan kell kiszedni, visszatenni. Van már fékmunkahengerem is ide, a fékalaplaphoz betétállító excentercsavar, s egy teljes, felújított első kormányösszekötő rendszer felújított segédkarral és kormányművel. Oké, kerékcsapágyat még vennem kell.
Megtaláltam a 62 éves ablaktörlőmotort – rátettem akkura, lassan, de működik! –, viszont az összekötőkarokat, az ablaktörlőtengelyeket nem lelem sehol. Azt hiszem, olyanokat vennem kell. Az ablakok megvannak, tető szintén, a szigeteléseket még kétezernullavalahányban megvettem, kormány kvázi vadonatúj (a Simon Lacitól kaptam eredeti szürkét), zárakkal is jól állok, van vagy öt garnitúra, bár mindet újítgatni kell. Lifegőkkel záródó elefántfülből is van négy!
Arra is emlékszem, hogy évekkel ezelőtt méregdrágán megvettem a vászontető tövében levő hosszú alupálcát, amit égen-földön nem lehet kapni, azaz ha van – méregdrága. Ja, hiszen pont annyiért vettem. De most nincs meg, valami hosszú dobozban lakott, de hosszú doboz sehol. Volt nagy rendrakás tavaly decemberben odafent, lehet, hogy a nagy lelkesedésben kidobtuk. Az baj lenne.
Vettem egy felújított dinastartert (dinamó+indítómotor, a dupla ékszíjtárcsán keresztül forgat) és hozzá passzintott feszszabályzót is a 2015-ös tullni börzén, az kis híján padlóra küldött, annyiba került – a Yamaha XJ900-asom árát lényegében egy kisebb papírzacskóban hoztam haza, benne Puch-csetreszekkel. A dinastarter volt a legnagyobb csetresz.
Kábelkötegem még nincs, biztosítéktáblám viszont már van, a tankot is előtúrtam, amin rajta van a korai Puchok érdekessége, a benzincsap. Mondjuk, utóbbinak elég ramaty az állapota, nem hinném, hogy csere nélkül megússza. Biztosan valami korabeli osztrák vagy német motoré jó lesz rá. Még jó, hogy orr-emblémából akad kettő: egy eléggé nagyjábóli mintának való, utánöntött példányt, amit Tóth Gabitól kaptam, Gál Peti (tűzoltó, kommentelőnk) megcsinált szépre, csak le kell festeni. Ha pedig az valamiért nem stimmel, hát vásároltam is egy homokfúvandó, viharvert darabot is, amin meg hátulról rajta a tyúkrács. Valami lesz ezekből, fogpiszkáló, ha el nem baszom.
És akkor ott a motor. Aminek MINDENE förtelmes. A lemezburkolatok mind rozsdásak, görbék, lukasak, a csavaroknál átszakadtak, hiába, fél évszázadnyi tákolást láttak, a pihenés alatt meg fémen nem nőnek be sebek. Sebaj, amiket vettem a netről, legalább ilyen pocsékak, egyetlen jó elemem van, egy NOS hengertakaró félburkolat. Hogy ezekkel mit kezdek, nem tudom.
A blokkot még évekkel ezelőtt szétszedtem, csak hogy ijedten össze is rakjam utána. Főtengely: lóg. Hajtórudak: lógnak. Dugattyúk a csapszegeken: általam még sose látott módon lötyögnek. Szelepek: lötyögnek. Hengerek: kopottak, vállasak. Elosztó: minden ízében reszket. Rákokszolódott olajsár, kosz, felismerhetetlen felületek kívül és belül. Borzalom, rettenet, a Titanic hajómotorja jobb állapotban van ennél.
Eredetileg magam akartam a blokkot felújítani, de amikor ilyen rettenetes elhanyagoltsággal találkozik az ember, akkor bármelyik (vagy mindegyik) alkatrész kívül lesz a gyári tűrésen. Ennek kiderítéséhez mérőóra, mikrométer, alapos könyvi felszereltség és mélyreható megmunkálási ismeretek kellenek, mert még az is lehet, hogy ki kell dobni az egészet. Tóth Gabi a jelöltem, bár belegondolni is ijesztő, vajon meddig tart neki megcsinálni a blokkot, ha a váltó 12 éve nála van...? Mindegy, akkor is ő az emberem, ha én állok neki, félek, elszúrom.
Amúgy meg van tartalékom a legtöbb cuccból. Például vettem egy pár csodás állapotú, használt, alapméretes dugó/hengert. Kaptam egy blokkot Linczmayer Balázs barátomtól, amiben a főtengely, a hajtórudak és a dugattyúk kivételével minden megvan – blokkfelek, hengerfejek, tőcsavarok, gyújtáselosztó, olajszűrőház, de szerintem még a vezérműtengely is benne van. Ráadásul az is az aluházas olajszűrővel működő, kiscsapágyas, korai blokk, mint ami az én autómba való. Aztán van még egy pár 650-esre való hengerfejem, illetve Simon Lacitól egy újszerű, dupla ékpályás, főtengelyre való ékszíjtárcsám is. Meg motortartó bakjaim, csavarjaim, új olajszűrő-betétem, szelepfedeleim, olajhűtőim, tákolt és elég jó kipufogóleömlőim, egy jó és egy kevésbé jó szívótraktusom, két Weber karbim... Csak összeáll valahogy.
Kati megfenyegetett: ha egy éven belül nem megy a Puch, ő vesz egy Fiat 500-ast a félretett pénzén. Ezt azóta végképp komolyan gondolja, hogy a Szabó Endre barátom vett egy tojássárga 500-as Fiatot Olaszországból, ami olyan finom, mint az omlós vaj... Csendes, erős, a váltója mint az álom, a kormánya magától visszatekeredik, nem zörög, jól fékez, ott van az úton. Tényleg az az autó, amitől az 500-utálkozók is kedvet kapnak egyhez. Felköthetem a gatyát.
A következő hónapok tervei tehát a következők:
- a május közepi, tullni börzén minél több cuccot be kell szereznem (bal oldali kormánykapcsoló, ablaktörlőszerkezet, kézifékkar, középső alagút, kerékcsapágyak, első vagy hátsó munkahengerek, fékcsőrendszer, egy hátsó támla, lökhárítók)
- építenem kell egy első futóművet,
- vissza kell kapnom a váltót Tóth Gabitól,
- meg kell néznem, sógor pajtás hogy áll a belső tükörrel,
- Tóth Gabit rá kell beszélnem, hogy építsen nekem motort,
- elő kell túrnom a jó felniket, a hátsó krómpálcát,
- elő kell állítanom egy pár stimmelő első fényszórót, háromcsavaros küblijű, pajzsmintás, szimmetrikus üvegűt.
Azt hiszem, egyelőre ez elég lesz.
