Öreg autóba sem mindegy, mit töltesz

Évek óta hozza a postás a német Oldtimer Markt legfrissebb példányait, minden évben megkapom az aktuális kiadványukat, amiben a veteránok piaci árait listázzák (nem csak az adott állapothoz tartozó árakat listázzák, de vázolják az adott típus piaci trendjeit is, ezt Csikós is rendszeresen megveszi).

Alkalmanként küldenek olyan kiadványt is, amiben valamilyen konkrét témát járnak körül (szerelési-, karbantartási tippeket adnak, esetleg megmutatják, hogyan tudod a leghatékonyabban tisztítani, ápolni a gépet). Klasszikus, offline újság, rendesen, papírra nyomtava, ráadásul külön teherautós meg traktoros kiadványaik, amerikai, brit és olasz autós újságaik is vannak. Meglehetősen benne vannak a témában, Európa legnagyobb veterános újságja a Markt, na.

Annak ellenére, hogy régi vágású, papírra nyomott újságról beszélünk, természetesen van nekik is online felületük, meg FB-oldaluk. Amit naná, hogy lájkoltam, ezért jönnek is az értesítések. A napokban tették fel egy 2015-ös olajtesztjük füzetkéjének a PDF-ben letölthető verzióját, ezt szeretném most veletek is megosztani, kedves olvasók. Sajnos csak azok tudják hasznát venni, akik beszélnek németül, de nekik biztosan jól fog jönni. Viszont mindenkinek nagyon érdekes lehet, a leginkább figyelemre méltó dolgokat gyorsan össze is szedtem.

Inkább leíró-magyarázó a szöveg, kevés az adat, és igazán az olajakról sem tudunk meg nagyon sokat. Ez, a listát látva nem is nagyon fáj, mert a 17 márka és típus között jó, ha 3-4 olyan van, ami itt Magyarországon ismerősen cseng. Castrol, Motul, Liqui Moly – ezeknek a logóját már mind láttuk, de meglepne, ha százból akár csak egy embernek mondana valamit a Classol, a DBV vagy a Rektol neve. A legjobbnak kikiáltott 20W–50-es olaj (ebben a tesztben csak ilyen olajakat hasonlítottak össze) sem egy olyan olajmárka, aminek a flakonját minden szervizben megtalálni, de a márkáról azért mindenki hallott már: Porsche. De ebből az olajból sem fognak a népek bedobni a kosárba egy nagy flakonnal a felvágott meg a zöldségek közé: csak Porsche-márkaszervizekben lehet megvenni.

A legjobb ár-érték arányúnak kikiáltott ROWE Vintage 20W–50 márkája már ismerős lehet, ROWE olajat itthon is kapni, de ezt a Vintage olajat nem találtam magyar webshopban. Jó hír ugyanakkor, hogy a neves márkák közül gyorsan és több helyen is megtaláltam a Motul és a Castrol Classic olajait, a Castrol ráadásul kifejezetten jó értékelést kapott. Kis keserűség, hogy a németeknél még szállítással is olcsóbb, mint amennyiért itthon találtam, de hát lássuk be, kicsi piac vagyunk, kevés vevőre lehet szétdobálni az állandó költségeket.

Aki most felhúzza a szemöldökét, és értetlenkedik azon, hogy de mi az, hogy kisebb a piac, mit érdekel az engem, mikor tudjuk, hogy itt olcsóbb a munkaerő is, annak azért ide tennék egy számsort a Markt-szövegből. Németországban durván 300 ezer oldtimer van – legalábbis 2015-ben, amikor a tesztet csinálták, ennyi volt. De ezek csak azok a veteránok, amiknek H-rendszáma (ez a német OT-rendszám) van, a piros rendszámmal (ez kábé a mi P-rendszámunk) mozgatott járművek, hagyományos rendszámmal közlekedők nincsenek beleszámolva, és természetesen a hobbijárműként tartott youngtimerek sem. Ha csak ezt a 300 ezer veteránt számoljuk, egy évenkénti olajcserével, átlagosan 5 liternyi kenőanyaggal, akkor kijön, hogy csak veteránokhoz eladnak durván 1,5 millió(!) liter motorolajat. Nálunk ennek a nagyságrendnek akár csak a közelébe sem lehet jutni egy ilyen rétegtermékkel – amit ráadásul nehezebb és költségesebb szállíttatni, jövedéki terméknek számít, stb.

Egyszer az ornbaui Mercedes-klub találkozóján elhangzott valamelyik fejtágító-workshopon, hogy ne izgulj nagyon az olaj miatt, amit a vénséges Mergádba töltesz, mert még a legsittesebb, ruppótlan barkácsbolt-gazdaságos olajnak is magasabb a teljesítményszintje, mint annak a top-csúcsszuper kenőanyagnak, ami 1972-ben, az autód piacra kerülésekor a tribológia legfénylőbb csillagaként fényeskedett a kenőanyagok közt. Ez valószínűleg erős egyszerűsítés, de azért van benne igazság.

Ugyanakkor az Oldtimer Markt szakemberei arra is felhívják a figyelmet, hogy a modern olajak tulajdonságai, adalékai sok szempontból megnehezítik a veteránosok életét. Ugyanis nem feltétlenül azért lehet sok veterános rendezvényen gondosan, nyugdíjas-pelenkaként a kocsi alá fektetett papírlapokat látni, mert minden öreg autó a korából fakadóan eleve inkontinens. Sokszor a motorba, hajtásláncba töltött kenőanyagok okozzák a kellemetlen jelenséget, és azért piszkítanak maguk alá a gépek. Hiszen a modern olajak a modern autók tömítéseihez és illesztéseihez lettek tervezve, a vénekben viszont még sok helyen használtak filcet, parafát, bőrt, és ezeket megtámadhatják, kiszáríthatják a legfrankóbb csúcsolajak. A modern olajokban levő durvább detergensek (mosóanyagok) pedig olyan piszkokat is feloldhatnak a sok évtizedet megélt motorban, amelyek a hagyományos olajjal szépen, megkövülve a helyükön maradnának, s kimozdulásuk után nem tömítenék el a kenéshez létfontosságú, szűk olajjáratokat.

Általános tanulság? Az nincs. Ésszel kell válogatni. Veteránoknál picit bonyolultabb lehet a megfelelő olaj kiválasztása, mint egy pár éves autónál, de azért nem ördöglakat ez. Az ember ne legyen lusta, az első dolog az legyen, hogy vegye elő/vegye meg/töltse le az autója kezelési útmutatóját, és abból nézze ki, mi a kocsihoz előírt teljesítményszintű olaj. Ha 35-40 évnél idősebb a kocsi, érdemes fórumokon, FB-csoportokban körülnézni (használjuk a keresőfunkciót, mert ha valamivel gyorsan az adminok idegeire lehet menni, az az, amikor kétnaponta befut egy Milyen olajat töltsek a Golfomba? új topic). A közösségi tudásbázis sokat segít ilyenkor: az az olaj, ami sokaknak bevált, jó eséllyel a mi veteránunkban is jól fog teljesíteni. Ja, és ne feledjük, ha a kedvenc autósboltunkban van jó szakember az eladók közt, ő is pillanatok alatt ki tudja túrni, mi az autónkhoz ajánlott viszkozitás és teljesítményszint.