Amikor Romano Artioli vezetése alatt elkészült az unokájáról elnevezett Lotus Elise, ő sem gondolta, hogy egyszer úgy faragják szét, ahogy Dustin Anthony tette.
A minnesotai srác valami különlegeset akart, olyat, ami nem jön bármikor szembe az utcán. Erre már alapvetően megfelelő lett volna a Lotus Elise, de ő nem érte be ennyivel, hiszen az udvarán áll egy NSX is, ami már önmagában úgy emeli az ingerküszöböt, hogy a legjobbnak tartott brit középmotoros sportkocsi kevésnek tűnjön.
A gyárilag négyhengeres szívómotorokkal épített, és így is frenetikus súly/lóerő-arányú Elise egy módon lehet keményebb: ha több erőt kap. A kompresszorosítás, a turbósítás emberünknek túl hétköznapinak tűnt, maradt a motorcsere. Elsőként egy népszerű Chevy blokk, az LS jött szóba, ami súlya és hozzáférhetősége miatt akár ideális cserealany is lehetett volna, de pont ismertsége miatt vált érdektelenné, így Dustin elengedte, viszont szívót akart, nagyot, könnyűt és erőset. A cél az volt, hogy egy egyedi, time-attack versenyekre, pályanapokra való autót építsen, amivel nem fáj elmenni a templomig vasárnap.
Ekkor jött az ötlet: V10-es, az utolsó igazi szívó a márkától, éppen több, mint 500 lóerő, és könnyű alumínium-ötvözet blokk, más néven az S85. Akinek így még nem ismerős, az nézze meg Karotta tesztjét a 2005-ös BMW E60 M5-ről:
Hengerenkénti pillangószelepes, sztratoszféráig pörgő sportmotor, az egyetlen utcai M motor, amely nem egy korábban létező átalakított változata, hanem a motorsport divízió egyedi fejlesztése. Dustin megvette a 2006-os Elise-t, szerzett egy S85-ös blokkot, aztán elkezdett flexelni és hegeszteni: bő 30 centivel szélesítette a nyomtávot, 35-tel növelte a tengelytávot, így most utóbbi 2,8 méter. Átszabta a kasznit, és teljesen új, térhálós segédvázat tervezett, hiszen valaminek el kellett bírnia az eredeti négyhengeresnél lényegesen nagyobb és erősebb hajtóművet.
Az építő a hagyományos sportautó-értékeket tartotta szem előtt, ezért az M5 hisztis szekvenciális váltóját elhagyta. Jobb megoldásnak tűnt a Porsche 911 GT2 hatsebességes kézi váltója, ezt egyedileg tervezett és gyártott adapterrel és kuplunggal, fejjel lefelé kapcsolta össze V10-essel.
A történet eddig egy megszállott beteljesülő félben levő álmának tűnik, de ennél sokkal több. Három éve és 72.000 dollárja ment rá, mire elkészült. A tesztelés, a finomhangolás még hátra van, de a célját elérte. Időközben megalapította saját cégét, a Monivetti Automotive-ot, aminek, fő profilja egyedi autók építése, jelenleg befektetőt keres. 27 évesen azért ez nem rossz.
