Az élet császárát pedig úgy hívják...
André Lotterer háromszoros Le Mans-győztes, de nem a sportsikerei miatt tartom irigylésre méltónak. Hanem mert olyan autót tart a hétköznapokra, amilyet bárki más csak légkondicionált garázsban merne nézegetni. És bár egy 450 lóerős Audi Sport Quattro S1-ről van szó, ő nyilván vezet olyan jól, hogy oda se csapja.
Azzal André is tisztában van, milyen különleges az autója, hiszen szívesen mutogatja. Legutóbb a Petrolicious csapata készíthetett róla egy rövid filmet, ahol mozgás közben is látható a gép, és elhangzik, hogy egy ilyen ritkaság miért lett járós autó. A megfejtés egyébként elég egyszerű: mivel apukája ralimenedzser volt, André kiskölökként ilyen Audik kormányát tekergethette, az ilyen élmény pedig meghatározó szokott lenni.
Az S1 amúgy attól olyan különleges, hogy versenyautó-alapnak szánták: csak azért gyártottak utcai kivitelt, mert az FIA előírta. A 32 centivel megrövidített autó a rali-gyorsaságikon ugyan nyilvánvalóan jobb volt, mint az eredeti Quattro, de mivel a 2,1 literes öthengeres turbómotor az első tengely előtt helyezkedik el, a középmotoros konkurenciával – a Lancia Delta S4-gyel és a Peugeot 205 T16-ossal – szemben végül így sem lett igazán versenyképes. Két futamgyőzelmet így is szereztek vele, de igazi legendává a Pikes Peak hegyi versenyen vált, ahol 1987-ben, miután a raliból kitiltották a B csoportos autókat, egy bő 600 lóerős változattal Walter Röhrl iskolázta le a teljes mezőnyt az akkor nagyrészt még murvás, húsz kilométeres szerpentinen.
A Lotterer-féle autó egyébként nem egészen gyári állapotú: állítólag már 450 lóerősen vásárolta, és csak a kipufogót cseréltette hangosabbra. Így az autó közel olyan erős, mint egykor a versenyváltozat, amely nagyjából 500 lovas volt. A gyári utcai kivitel egyébként szintén nem lenne gyenge a maga 305 lóerejével – egy ilyenhez a Winklernek volt szerencséje néhány éve – de aki Le Mans-ban boldogul, annak a jelenlegi teljesítményszint sem okoz meglepetést.
Összesen 224 ilyen autó készült, számos példány végezte versenygépként. A maga idején is elég drága volt, 203 850 márkát kértek érte, most pedig 100-150 millió forintnak megfelelő áron lehet hozzájutni egy-egy példányhoz, nyilván állapottól és évjárattól függően.
