A gömbkerék, az alakváltó abroncs és a gondolatolvasó gumi
A Hankook marketingeseinél mintha kissé elszaladt volna a ló, persze egy jó kis sajtómegjelenés bármit megér. És lám, mi is írunk róla, pedig a futurisztikus abroncs tematikára felhúzott ötletek minimum meredeknek tűnnek.
Az első versenyző az alakváltó abroncs, ami ugyan a valóságban nem létezik és a célja sem teljesen világos, de mindenképp látványos. Kérdés, hogy mellékelnek-e a sofőrnek és az összes érintett járókelőnek zajszűrős fejhallgatót, anélkül még elméletben is tűrhetetlenül zajosnak tűnik. Az sem egyértelmű, hogy egy piszkosabb pocsolya után mennyire fog simán működni a rengeteg mozgó alkatrészből álló bonyolult szerkezet.
A következő nagyotmondás a terhestorna-labdára épített egyensúlyozó kapszula. Ez az ötlet legalább érdekes műszaki megoldásokat igényel, és látszólag egészen sokáig el is jutottak a megvalósításban. Arra nem térnek ki, hogy mi történik, ha elveszíti a lába alól a talajt, mondjuk egy olyan szélsőséges helyzetben, mint egy váratlan olajfolt az úton. Ettől függetlenül ellenőrzött környezetben, esetleg egy ultramodern plázában néhány év múlva nem is mutatna olyan idegenül.
A végére hagytam az abszolút kedvencet, a dzsedi-abroncsot. Itt aztán végképp jótékony homályban maradnak a működés alapelvei, de vélhetően a műszerfalba épített irányjelző nyilak közül a megfelelőre kell erősen koncentrálni. Az ennyire primitív gondolatok a modern agyi képalkotó eljárásokkal már relatíve pontosan azonosíthatók. Csak nehogy valaki elterelje a figyelmünket.
