Avagy 25000 kilométer megtétele 70 nap alatt egy 32 éves játékautóval!

Míg a legtöbben a nagyihoz sem mernek elindulni garancia nélküli autóval, addig valaki idén elhatározta, hogy megtesz két és fél hónap alatt 25000 kilométert egy 32 éves autóval. Hogy miért? Mert a szerelem vak, de annyira nem, hogy ne találja meg az utat Malajziából Németországig, ahol is főhősünk megházasodik. Az utazáshoz használt autó pedig nem más, mint egy Toyota Corolla AE86. Ez a típus amekkora legenda lett, annyira kicsi valójában. Még kisebb, ha harmadmagaddal utazol benne. Őrült kis csapat, őrülten jó kis csapatós autóval, grandiózus tervekkel. És útba ejtették Magyarországot!

Aki ilyet kitalál, annak minden részletet meg kell tudnia magyarázni. Hősünk nem véletlenül választotta ezt a típust az utazáshoz, és azt is meg tudta indokolni, hogy miért nem a legrövidebb úton megy a németországi oltárhoz. Mindenre fény fog derülni, de először lássuk a bejelentést, amivel augusztus elején megtelt az internet szívecskékkel és AE86-okkal teli szeglete.

Hadri bizony nem mást tervezett, mint hogy nekivág egy nagy túrának, melynek végén megházasodik, ezáltal egy kaland végével vág bele egy új élet kezdetébe. Sőt, egy másik álmát is valóra váltja, a Nürburgringen nyomja majd padlóig a gázt az öreg kis Corollában, harcolva az idővel, egyúttal be akarja bizonyítani a világnak, hogy ezek az öreg jószágok végtelenül megbízhatóan szolgálnak ennyi idősen is. Az első híradások még 32 000 kilométerről szóltak, végül ez javítva lett, de a 25 000 is túl sok ahhoz, hogy a legrövidebb út legyen a két ország közt. Én mindenesetre hátradőltem, bekövettem az Instagramon, hogy majd néha ránézek, merre is jár a romantikus kalandorunk. Nem mindenki tett így a környezetemben. Volt, aki inkább írt neki!

Nem lepődtem meg, hisz egy olyan ember ragadott billentyűzetet, aki ódon japán autók cikkszámaival kel, villáskulccsal fekszik, és álmából felkeltve is megmondja, hogy melyik szemetesben volt tíz éve az a konzervdoboz, ami az általad '89-ben eladott Corollából készült. Rajta keresztül csakhamar fény derült a részletekre, például arra, hogy Hadri nem hagyta ki a számításokból Magyarországot sem. Elvileg október 19-én érkezik az országba. Nem kéne kellő fogadtatásban részesítenünk? Felesleges ez a kérdés, hisz olyanok közt merült fel, akik váratlan jégeső esetén pucéran vetik rá magukat az öreg Toyotájuk tetejére, a ruhák pedig a karosszéria többi elemét védik. Gyorsan eldőlt, részt kell vennünk Hadri őrületében, összehozunk egy kisebb találkozót is a hazai típusok néhány példányával, jöjjön csak, várjuk szeretettel! Értesítetükt, tudomást szerzett rólunk, majd meg is feledkeztünk a dologról, hisz augusztusban ki gondol még az októberre.

Időközben figyelemmel kísértem az eseményeket, Kínában érdekesen zajlik az élet, Mongóliában ne keressünk utakat, voltak kalandok az orosz vízummal is, tehát minden jel arra utalt, hogy főhősünknek nem kecmec volt a jele az oviban, ő tényleg közeleg a célja felé. Egyúttal felénk is. A letűnt korok cikkszámaival és ódon színkódokkal táplálkozó corollás sorstárs jelezte is ezt október elején, majd a kemény mag kőkeményen nekiállt a szervezésnek. A hazai Hacsik védőszentje, AE86 Zoli kirázott a kezeslábas ujjából egy csodát, és elrendezte, hogy náluk, a műhelyben és környékén lehessen majd bandázni. Mivel ezen műhelyben nem rollerekkel, hanem teherautókkal zsonglőrködnek, ezért helyhiánytól nem kellett tartani. Hogy a két éjszakán át tartó elszállásolást is biztosította ez a jóember, az már csak azért nem csoda, mert mégis kinél szállnának meg egy AE86-tal a bolygó felét átszelő népek, ha nem annál az embernél, aki álmában is 4A-GE motorokat újít fel?

Zajlottak az egyeztetések, mint kiderült, Hadri nem egyedül, hanem két ismerősével vágott neki a kalandnak, de ez az út eleve egy őrültség, az már nem is fura, hogy kényelmetlenül teszik meg. Az eredeti, még indulás előtti terv szerint 19-én értek volna Magyarországra, ebből mindössze egyetlen napos csúszás lett, ami egy több hónapos út változóit figyelembe véve tulajdonképpen semmi. Ott toporzékoltam kora délután a találkozó helyszínén, csakhamar jó páran összeverődtünk, Becsületesnepper csodás rétest is hozott, többen a szervezésben vettek részt, mások kisebb ajándékokkal is készültek az utazóknak, délelőtt óta pedig lelkesen rotyogott a bográcsban a kaja. Asztalok rogyásig pakolva, emberek izgatottan várakozva, minden készen állt hát a fogadásra.

Az esemény fő szervezője telefonált egyet, megigazította egy ritka alkatrész cikkszámát az agyában, majd elindult a vándorok elé, hogy segítse őket a helyszínre kalauzolni. Jóleső izgalomban teltek a következő percek a várakozóknak, ez tényleg megtörténik, hamarosan találkozhatunk a maláj emberekkel, akik eddig 22 000 kilométert tettek meg két hónap alatt egy 32 éves kis Toyotában. Nekem 120 kilométer is bőven elég volt a sajátommal, amíg a helyszínre értem.

Amikor megláttam begördülni az autót, a vigyor a füleimet érte. Bár az út porától a fehér autó már inkább szürke lett, de ők azok, akiket hetek óta követünk a képes bejelentkezéseiken keresztül! Behúztam az első rubrikát a meglepetések közé: az autó alatt meglepően hangos kipufogórendszer van, a dübörgést meghallva első kiderítendő kérdésként merült fel bennem, hogy főhősünk mazochista-e, vagy inkább szadista, bár ez nyilván attól függ, hogy őt kérdezem-e, vagy az utasokat. Nagyon vidám emberek szálltak ki az autóból, hogy találkozzanak megannyi vidám magyarral.

Gyors bemutatkozást követően mindenki dumált mindenkivel, majd a szakácsnak imponáló csönd következett, amíg mindenki belapátolt egy kiadós adag gulyáslevest. Utána megajándékoztuk a vándorokat, köztük egy csodálatos karikatúrával, amin minden részletnek van jelentősége, nem csoda, hogy nagyon örültek neki! Mi is kaptunk pár apróságot tőlük, beleírtunk az útinaplójukba, majd kiderültek dolgok. Például, hogy autózás helyett miért nem repked inkább, mint Ámor nyila.

Hadri mindössze egy évvel idősebb az autójánál. Leendő feleségét már tizenkét éve ismeri, tíz éve élnek boldog távkapcsolatban. Tényleg süt főhősünkről a szerelem, de a szenvedély nem merül ki nála a társas kapcsolatokban, elvégre vannak a világon más fontos dolgok is. Például autók. Tíz darab van neki, de csak mert párat már eladott ezen út kedvéért. Ezen a Hacsin kívül van neki még egy, amit Honda S2000 motor hajt. Eladott egy Mazda RX-3-at, így már csak egy maradt belőle, ami most épül. A többibe inkább ne is menjünk bele, mi például nem is tudjuk, mi az a Datsun 510, de neki van egy. Vezetni is tudja őket valamennyire...

17 évesen már az Asia Classic Car Challenge sorozatban volt szerelő, és ekkoriban lett rabja az AE86-nak. Lenyűgözte az autó megbízhatósága, egyszerűsége és nagyszerűsége. Sok éven át spórolt, míg végül vett magának is egy példányt, majd elkezdte csiszolni a vezetési tudását. Elcsaklizta például édesanyjától Malajzia nemzeti autóját, egy Proton Sagát, hogy kissé átfaragja, és dobogós helyezést érjen el vele. Ezt az autót egyébként csak nemrég adta el ezen túra kedvéért, de nyugi, van neki egy Mitsubishi Mirage Cyborg versenyautója, amivel szerepelt a Speedhunters hasábjain is pár évvel ezelőtt. Sőt, még egy videót is készítettek róla aznap. Kivan hát a négy kereke hősünknek rendesen, nem lehetett kérdés, hogy autóval vág neki egy ekkora távnak. Nem volt kénytelen egyedül belevágni, egyik bajtársa Sharmila, a csajszi, akin keresztül Hadri megismerkedett annak idején a jövendőbelijével, és aki felmondott a munkahelyén, hogy ebben a dübörgő kisautóban zötykölődhessen. Harmadik útitársuk Rahman, aki jobbára az autó bal első ülését tölti ki, a szerelő szerepét pedig be. Sőt, jegyzeteli az út során a futómű különböző ideális beállításait az útviszonyok alapján! Én mondtam, hogy nem normálisak.

De miért pont AE86-tal vágott neki Hadri az útnak? Mielőtt ez kiderülhetne, letöröltük szánk széléről a gulyásleves maradékát és feldobtuk a csáposra az autót, miközben kiirigykedtük magunkat a működő gyári klíma miatt. Néztünk az emelő alatt is nagyokat!

Főként a karosszéria állapota volt sokkoló. Eleve nem szokott a szemünk a digitális műszerfalas, bukólámpás, Trueno kivitelhez, még kevésbé a jobbkormányhoz, de ahhoz különösen nem, hogy egy Hacsi ennyire rozsdamentes legyen. Hadri nem értette, hogy miért kapkodjuk fel egymás állát a földről, náluk állítólag ez a normális. Én pedig továbbra sem értem, hisz ott azért van páratartalom. Ennyit számítana, hogy a sónak náluk csak az asztalon van helye? Döbbenetes volt látni a gyári, még soha nem lakatolt padlólemezt, mi ahhoz szoktunk, hogy egy futó zápor után összesöpörjük az autót egy vödörbe és rutinból visszük a lakatoshoz.

A motor bontatlan, 221 000 kilométer volt benne, amikor hozzánk eljutott. Hat éve van meg az autó a mostani tulajdonosának, le is mérték padon, ahol 120 lóerőt produkált a 124-ből, tehát kicsattan az egészségtől. A kocsi egy éve kapott egy nagyobb karbantartást a mostani úthoz, azóta pedig tesztelve volt többször, például versenypályán szemkitiprós módszerrel, hogy aminek szét kell esnie, essen szét még otthon, Malajziában. A futómű egy általunk nem ismert maláj gyártó terméke, ez a túra egyben tartóstesztje is az utcai verziónak. A fék fog, tehát nem gyári.

A meglepően jó általános állapot ellenére készültünk arra, hogy ideje lesz már némi karbantartáson átesnie a gépnek, az olaj 12 000 kilométer óta nem lett lecserélve, a légszűrő pedig még ugyanaz, amivel elindultak Malajziából. Úgy is nézett ki. Betekerésre került még négy új gyertya, beállításra került a bal első kerékcsapágy, AE86 Zoli pedig még egy apró lyukat is befoltozott a kipufogón. Ha már itt voltunk, pótolva lett a valahol útközben elvesztett csavar a stabilizátorból. A szilentek még Oroszországban cserélődtek, mert Mongóliában megesett, hogy 30km/h volt a maximum tempó 280 kilométeren át, kőkemény terepen.

Hadri számított rá, hogy kellhetnek plusz alkatrészek, valószínűleg ezért jegyezték meg az orosz határőrök, hogy két autóval utaznak, csak az egyik a csomagtartóban van. Végül legalább egy alkatrészt nem hiába cipeltek, az alsó kuplung-munkahenger szivárgott, így most kicserélték. A munkahengert eddig működtető folyadék számunkra ismeretlen anyag volt, valami speciális rozsdalé, meg is mutattuk Hadrinak, aki az addigra már szinte megszokott troll nevetésével nyugtázta a dolgot. Lelkesek voltunk, öten pont ötször annyi ideig végezték a cserét, mint más egyedül. Én azzal segítettem, hogy nem csináltam semmit.

Késő estig tartott a kokettálás, majd alvás után másnap folytatódtak a programok. Nem teljesen ugyanazzal a társasággal, így Hadri találkozhatott újabb Hacsikkal, újabb hazai hacsisokkal. Aznap is gyönyörű idő volt, így kellemes hangulatban zajlott fővárosunk megtekintése, a dugóban ácsorgás, a várból leskelődés. Dél körül vettük irányba a Hungaroringet. Az üzemeltetők elképesztően segítőkészek voltak, mikor a találkozó főszervezője elmesélte neki napokkal ezelőtt, hogy ki jön hozzánk, és mi lenne a terv, szó nélkül benne voltak mindenben. Így találhatta magát mindenki az irányítóteremben, ahol Hadriék angolul kaphattak előadást a Hungaroringről, majd a három vándor felállhatott a dobogó három fokára. Mikor az utazók azt hitték, hogy ennyi volt, akkor jött még csak a java, hisz a Hungaring kedvessége ekkor még nem érte el a határait. A csávó felmehetett két tiszteletkörre a pályára! Az aznapi eseménysorozat egy gokartozással folytatódott, majd egy kiadós vacsora zárta a napot, mielőtt Hadriék visszatértek AE86 Zoli bázisára, hogy másnap reggel folytathassák útjukat Zágráb felé, majd onnan tovább Olaszországba, Svájcba, Hollandiába.

A vendéglátás színvonala nyilvánvalóan meglepte őket, az Instagram oldalukon mind a két napról töltöttek fel bőven képeket. Itt is van még pár. Amíg ennyi kedvesség tud koncentrálódni vadidegenek között, addig a világ egyáltalán nem érett még meg a pusztulásra. És hogy mik a tervek a jövőre nézve? Mire ezt olvasod, addigra Hadri már 70 napnyi utazást követően elérte a Nürburgringet, kapott négy új gumit a Yokohamától, és beszerelt négy új rugóstagot is a legjobb élmény érdekében. Meg ülést, övet, egyebeket, amiket még otthonról elpostáztak Hollandiába, ahol az átépítésre sor került.

November másodikán futotta köreit a pályán, ezt követően a túra egyelőre tovább folytatódik még egy hónapon át, mert Hadri bandázni szeretne Belgiumban, Franciaországban és Luxemburgban is. Az esküvőt követően pedig az autó visszatér Hollandiába, ahol tavaszig gondtalanul kipihenheti a fáradalmakat. Jövőre ugyanis várhatóan a világjárás folytatódik, hisz megannyi hely van még, ahova most nem jutott el, de késztetést érez rá.

Végezetül leleplezem főhősünk grandiózus terveit. Először ugyanis nem értettem, hogy miért kérte el a telefonszámom, de végül csak kiderült. Hadri útjának céljai közt az is szerepelt, hogy kedvenc típusának, az AE86-nak minél több tulajdonosával találkozhasson a nagyvilágban. Minden tulajnak felírta a számát, minden autóról készített képet. Szent küldetésének érzi, hogy egy bolygót átfogó közösséget hozzon létre az AE86-tulajoknak, sőt, meg akarja próbálni rávenni a Toyotát, hogy kezdjen el ismét alkatrészeket gyártani ehhez a típushoz. De az álmoknak ezzel nincs vége, Hadri játszadozik a gondolattal, hogy 2023-ban szervezzen egy világméretű találkozót Japánba, az AE86 születésének 40. évfordulója alkalmából. Szörnyen drukkolok neki, hogy akármelyik, akármilyen mértékben megvalósuljon, mert amíg ilyen szinten megszállott emberek vannak, addig nagy baj nem lehet. Az mindenesetre biztos, hogy Magyarországról jó emlékekkel távozott, és maradandó élményt okozott nekünk is, amit sosem fogunk elfelejteni. Ki tudja, még az is lehet, hogy az évfordulós, világméretű találkozónak magyar résztvevője is lesz?