Így születnek a nagy autóversenyzők?

Elég egyértelmű a sorsod, ha életed első tíz éve azzal telik, hogy apád ralis pályafutását követve járod a bolygót futamról futamra. Aztán amikor serdülni kezdesz, apád ralikrosszra vált, hogy ott verje végig a világot egy csapattal, aminek a vezetője az anyád. Az anyád, aki nem mellesleg szintén jó ralis volt, csak abbahagyta, miután megfogantál. Amikor meg épp nem a világ egy távoli pontján nyeled a benzingőzzel kevert port a pálya mellett apádat nézve, egy svédországi birtokon éled a gyerekéveid és vereted a földutakon bármivel, amihez odaengednek a száguldás iránti vágyadat erősen toleráló szüleid. Röviden ez Oliver Solberg háttértörténete, akiből nem meglepő módon profi autóversenyző lett 15 éves korára. Róla szól a Száguldó család (Born 2 Drive) című doku, amit te is megnézhetsz majd a Budapest Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon.

Szomorú jele az öregedésnek, hogy a gyerekkori kedvenc autóversenyzőm gyerekének hosszú eredménylistáját túrom a neten. A még minidig csak 45 éves öreg Solberg, Petter volt a kora kétezres évek egyik csodagyereke a ralisportban, ahol szinte a semmiből lett az akkor még létező, de éppen gyenge éveit élő Subaru csapat versenyzője a világbajnokságon. Két szezont húzott le a nagyfiúk árnyékában, aztán 2003-ra úgy beérett, hogy ha egyetlen pont előnyben is, de megnyerte a bajnokságot a következő kilenc évet leuraló Sébastien Loeb előtt. Finnország és Svédország már hülyére nyerte magát addigra, de az északi trió leggazdagabbjának, Norvégiának Solberg előtt futamgyőztese sem volt a rali-világbajnokságon, nemhogy világbajnoka. A most tizennyolc éves Oliver kétéves volt, amikor az apja berobbant az Imprezával a célba Walesben tizenhat éve, majd kenguruként ugrálta ki magából az örömét.

A 2003-as után még egy erős szezonja volt Petternek, majd az egyre gyengébb Subaruval lassan kikopott a vébé elejéből. Az eredményei beleszürkültek a mezőnybe, de még a sikeretlenebb éveiben is magasan a legjobb karaktere volt a szervizparknak, imádták a nézők és az újságírók. Hírhedten nagy showman volt, két húzása még az általános világhírt is megjárta: egyszer guruló Subarujára ülve szórakoztatta a nézőket, amikor leesett róla és már csak a falba állt Imprezát érte utol, másszor pedig bácsinak maszkírozva trollkodott meg zseniálisan pár Mercedes-szerelőt. A poszthoz készülődve kitúrtam a családi archívumból egy videót, amit a 2008-as Korzika-rali egy szakaszának rajtja előtt vettem fel. Akkor már hatodik éve voltam megszállott rajongója a szőke norvégnak, első találkozónk volt ez egy rajt előtti gyűjtőben. Álltam ott lemerevedve, remegő kezemben egy gagyi kompakt géppel és vettem, ahogy a gyorsaságira hangolja magát. Valamit megérezhetett a rajongásból, mert mielőtt nekiindult, még odaintett egy barátit. Nem nagy gesztus, de más vébémenőtől sosem láttam ilyet. 

A Száguldó család 2017-ben indul. Petter ekkor még aktív ralikrossz-versenyző, a tizenöt éves Oliver pedig még épp nem az, de már nagyon szeretne a nagyok közt menni. Egy megpocakosodott, kopaszodó, nadrágbatűrt pólós Petter teríti meg az asztalt az első percekben, majd a családi vacsoránál számon kéri a Lancerével aznap egyedül autózgató Olivert, hogy mégis mik azok a nyomok az ároknál, ugye ésszel gyakorolgattál míg elvoltunk? A kamera kedvéért elhangzik a reakciókból ítélve már milliószor elrepült családi szállóige: A biztonság az első! És különben is, mosd le az ATV-t, ha már azt is összesaraztad! Így telik egy közös családi vacsora az asztalnál, ahol az ott ülők mindegyike tudja, milyen érzés százhúsz fölött eltenni keresztbe.

A film Daniel Fahre, egy Skandinávián kívül eddig nem különösebben ismert rendező munkája. Valószínű leginkább az ő érdeme, hogy a család életét követő doku végig elkerüli azt a közhelyes sportdinasztiás drámát, amiért az ilyen nagy nevű családba született gyerekeket sajnálni szokás. Hogy szegény Mick Schumacher, milyen szar is neki, hogy az apja neve nyomja a vállát. De azért a nagy vállnehézség közben úgy nyílnak előtte a ferraris tesztlehetőségek, ahogy csak a legnagyobb fiatal tehetségek előtt szoktak. Pedig Mick minden jel szerint nem egy Charles Leclerc. Oliver körül szerencsére semmi nyoma ennek a bajnokcsemetés hisztinek. Egy természetellenesen jófej kissrácnak tűnik a filmből, akinek fiatalkora legnagyobb drámája, hogy nem elég koros, hogy csak úgy, bármelyik bajnokságba liszenszet kapjon. Aztán valahogy csak kijárja a szövetségnél, hogy kevéssel tizenhat előtt megkapja az engedélyt, amivel ő lehet skandinávia legfiatalabb profi ralikrosszosa. Innen már nem egy vágyakozó külső szemlélődő a filmben, hanem egy nagybetűs autóversenyző, aki elindul a legjobbak ellen.

Oliver úgy üli meg első versenyén a hatszáz lóerős Supercart (csúcs ralikrosszos célgép), mint aki egész életében erre készült, és hát ez nagyjából így is történt. Ebben a korban az apja még csak RC-autókkal játszott, de Oliver még innen is nagyokat lépked, a film végére ki is növi a skandináv ligát. A doku etéren hiányos kicsit, muszáj mellétúrni a srác eredményeit, hogy egyértelmű legyen, mikor és melyik szezonban jár a történet. Az is mellélövés kicsit, ahogy az első lefilmezett versenyét leforgatták. A szétdrónozott, széteffektelt jelenet után viszont mintha a stáb is belátta volna, hogy nem kell ide a Halálos Iramban-féle gagyi hatásvadászat, elég ha minden szépen van felvéve, a többit elviszi a történet.

A film közel két éven át forgott, de a rendező jól osztotta be a rengeteg nyersanyagot. Jutott bőven apa-fia párbeszédekből, amik lehet, hogy néha közhelyesek, de nagyon emberiek. Például amikor egy elrontott futam után Petter műhelymunkával gyogyítgatja a fiú lelkivilágát és közben elhangzanak olyan bölcsességek, hogy amúgy sem elég vezetni tudni, egy igazi versenyző szerelni is tud. A fia gyorsan jött sikerein őszintén meglepődő Petter amúgy sokat hozzáad a filmhez. Már messze nem az az energiabomba, mint fénykorában volt, de ez a visszafogott apa szerep is jól áll neki. Tudja jól, hogy rengeteg ideje van a fiának, hogy bizonyítson, ezért - a filmben legalábbis - nem hajszolja, inkább próbálja visszafogni Olivert és igyekszik megértetni vele, hogy nem lehet mindig nyerni.

A Száguldó család közel másfél órája nem egy csúcspontra kihegyezett dráma, de több katarzispontja van, írt neki eleget az élet. Például amikor utolsó kanyarban, egy amatőr hibán bukik el Oliver egy fontos krossszversenyt. Vagy amikor a stáb Olivert veszi a lelátón, miközben apját a mentő viszi le a pályáról. Az sem akármilyen jelenetsor, amikor a skandináv ralikrossz-bajnokságot egy olyan zárófordulón nyeri meg a fiú, ahol a döntőig vezető futamokon előbb egy defekten, majd egy leszakadt hátsó felfüggesztésen is elment egy-egy részsiker. És még messze nem lőttem le minden poént. A tinédzserkor mindenkinek érzelmi hullámvasút, csak Oliver ezt tűzálló overállban, versenyről-versenyre élte meg egy komplett filmes stábbal a nyakában. Utóbbit elviselni biztosan segített, hogy sokat örökölt a fater közvetlenségéből és exhibicionizmusásból.

Egy ekkora munkánál megbocsátható, mégis fájó hiányossága a filmnek, hogy csak Oliver ralikrosszos pályafutását követi, a ralisról szó sem esik. Pedig már azt is aktívan csinálja 2017 óta a krossz mellett. Két éven át csak észt és lett futamokon indulhatott a kora miatt és csak lett zászló alatt tudott versenyezni, de mivel tavaly már elérte a tizenhetet, benevezhetett pár amerikai versenyre is. Aztán ahogy kell, végig is verte a tengerentúl legjobbjait. Sőt, 2019 végén, a tizennyolcadik születésnapja után hetekkel elindult élete első rali-világbajnoki versenyén egy másodkategóriás (WRC2) VW Polóval. Épp olyannal, amivel Petter is benevezett a futamra és amikor épp nem az árkot járta vagy a technikával küzdött, nagyon elverte a WRC2-es mezőnyt az apjával együtt.

Ha teljes képet nem is ad Oliver Solberg eddigi pályafutásáról, a Száguldó családot megnézve átjön, hogyan lesz profi autóversenyző egy gyerekből, akit az életében minden abba az irányba tolt, hogy profi autóversenyző legyen. És egyértelmű lesz az is, hogy hiába simítja Oliver előtt az utat a neve, a sikersztorihoz az is kellett, hogy óriási tehetség a srác. Ha megnéznéd a filmet, ami erről mesél, a Budapest Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon megtehed. Három alkalommal vetítik majd: kétszer január végén és egyszer február első napján. Itt veheted meg a jegyed a vetítésre, itt pedig szétnézhetsz a többi versenyfilm között. Ja és itt van lent az előzetese. Kicsit sántít, mert ennyire nem akciófilmes és Oliver sem egy mindig dühödt őrült, de kedvcsinálónak talán megteszi.