Utazás pandémiába
Ilyen a lakóautós élet a karanténban 1.
Sokat foglalkozom lakóautókkal, lakókocsikkal, így a közösségi felületeken is egy halom oldalt követek. Ezek között van az Utravelók csatornája, vagyis Kitti és Zoli (plusz az ebek), akik a Youtube-ot használták arra, hogy megörökítsék az útjaikat, illetve néha hasznos tanácsokkal lássák el a többi lakóst.
Pechjükre a mostani útjuk (ha jól tudom, 2019. novemberében indultak el) úgy alakult, hogy pont Spanyolországban érte őket a koronavírus-járvány, ahol Európában az egyik legnagyobb a gebasz, így sajnos élőben közvetíthetik, milyen most egy ilyen országban élni lakóautóban.
Szerencsére jól vannak, viszont visszatérni nem nagyon tudnak/akarnak a lezárt Európán keresztül. Élik a mini mobilkarantén világát, és miközben a rendőrök néha odébbküldik őket, folyamatosan beszámolnak az eseményekről.
Zoli és Kitti beszámolója az aktuális helyzetről:
A helyzet 2019.03.27.-én
A helyzet másfél hete változatlan, március 16-a óta teljes kijárási tilalom van elrendelve az egész országban, eredetileg két hétre szólt és most hosszabbítottak rajta újabb két hetet. A kijárási tilalom idején az emberek csak indokolt esetben hagyhatják el a lakhelyüket, tehát ha bevásárolni mennek, gyógyszertárba és persze dolgozni, már akinek nem zárták be a munkahelyét. Gyárak, élelmiszerboltok, gyógyszertárak vannak csak nyitva, minden más bezárt. Kempingek nagy részben bezártak, illetve minden lakóautó parkolót elkordonoztak.
Az utcán, itt az ipari övezetben nem látunk sétáló embereket, csak melósokat, kamionosokat és néha elmegy egy-egy autó. Szerencsére a Lidl 2 percre van és minden van a boltban. Egy másik élelmiszerboltnak (Alcampo) a mosodája is nyitva van, az is megoldható, ha szeretnénk. Az Alcampo olyan, mint a Auchan, és ott is csak az élelmiszer részleg van "nyitva", a ruházati dolgokat nem lehet megközelíteni. Mindenki maszkban, kesztyűben van a boltban is, illetve még az autóban is sokan hordják (bár ezt nem értjük, miért). Szóval mi most Valdepenasban vagyunk, a lakóautó parkoló mellett állunk, és szerencsére a szervizelési lehetőségeket igénybe tudjuk venni, mert a vizet nem zárták el, illetve üríteni is tudunk. Van gázpalackunk, dízel a fűtéshez, áram a napelemről.
A rendőrség nap mint nap elmegy, ők mondták, hogy állhatunk itt. Próbálkoztunk valamelyik nap elmenni egy erdősebb részhez, egy tóhoz, de sajna nem tudtunk leparkolni, mert nagyrészt mezőgazdasági terület volt, a terep sem volt alkalmas, nem tudtunk volna elbújni és jött is egy helyi, aztán fenyegetőzött a rendőrséggel és elzavart bennünket. Hozzáteszem, jogosan, mert ugye nem lehet csak úgy mászkálni az autóval sem, csak ő nem ismerte a helyzetünket. Még egy pár napot megpróbálunk itt kihúzni, de aztán lehet nem ugyanitt várjuk ki a további két hetet, hanem próbálkozunk másfelé, kicsit eldugottabb helyre talán.
Kezdünk egy kicsit nem férni a bőrünkben, már 12 napja nem mozdulhatunk ki az autóból, még szerencse, hogy vannak a kutyusok és őket akármikor ki lehet vinni. Bár nagyon lusták, szóval csak napi 3-4-szer visszük ki őket, időjárástól függően. :)
Még egy pár napot megpróbálunk itt kihúzni, de aztán lehet nem ugyanitt várjuk ki a további két hetet, hanem próbálkozunk másfelé, kicsit eldugottabb helyre talán. Kezdünk egy kicsit nem férni a bőrünkben, már 12 napja nem mozdulhatunk ki az autóból, még szerencse, hogy vannak a kutyusok és őket akármikor ki lehet vinni. Bár nagyon lusták, szóval csak napi 3-4-szer visszük ki őket, időjárástól függően. :)
