Ameddig az autók javarészt létravázra épültek, addig a karosszériaépítő műhelyeknek is több feladat jutott, hiszen mindig volt egy igényei szerint megrajzolt formatervre vevő tehetős úr. Aztán jött az önhordó karosszéria és a gondosan megtervezett, egyre hatékonyabbá és egységesebbé tett sorozatgyártás, hozzá a rengeteg típus és valahogy az az egész csak ódon úri huncutságnak tűnt.
Pedig van az az eset, amikor jól jön a nagy csomagtartó, de a nagy luxusautók adta háborítatlan kényelemre is szükség van, mert mondjuk messzire kell vinni a bojlert. Erre a kettőre ma az irgalmatlan nagy SUV-k adnak csak választ, de 1990-ben nem volt más út, mint csinálni egy hatalmas kombit. Az 5,5 literes, V8-as 275 lóval már csak ráadás.
Első körben a Mercedest kereste meg a tulajdonos, hogy szeretne egy W126-os kombit, de hamar visszautasították az ötletet. Ezért simán csak megrendelte az ekkoriban már kifutóban lévő 560 SEL-t és amint megérkezett, ment Hamburgba a Carohoz.
Átalakításaikat nagy műgonddal, gyári minőségben végezték és ezért néz ki ez a Merci is úgy, mintha tényleg létezett volna ilyesmi. A Caro korábban főként egyedi belterekkel és páncélozott járművekkel foglalkozott. Ebből az építésből sem csináltak többet. Részemről azért dönthető hátsó üléssorra még lett volna igény.
Ahol csak lehetséges volt, ott gyári elemeket használtak. Sok alkatrész érkezett a W124-estől, tehát a korabeli E-től, amiből ugye volt kombi kivitel (S124). Ezek csak részben passzoltak a nagyobb autóra, faragni kellett rajtuk, hogy a hátsó tetőoszlopok jól álljanak. Az oldalüvegeket azonban nem tudták használni, így hasonló formájú, de nagyobb ablakokat készítettek.
1990-ben ez az autó és az átalakítás összesen közel 340 ezer német márkába került, legutóbb pedig 112 ezer eurót csengettek ki érte a Sotheby’s aukcióján.
