A fehér Ferrari Testarossa a Miami Viceból

Akárhányszor látok Ferrari Testarossát, valahogy nem bírom ki, hogy ne legeltessem rajta hosszasan a szemem. Annyira elképesztően vonzó, hogy ennyire lapos és közben igazából szögegyszerű ék formája, valamint hátrafelé egyre szélesedő karosszériája, amire leginkább a széltében terjengős hajtás miatt volt szükség. Elvégre a 180 fokos hengerszögű V12-es nehezen férne el máshogy. A legmegragadóbb eleme viszont kétség kívül az oldalsó légbeömlő és a sűrű lamellái.

0,36-os légellenállási együtthatója simán verte a Lamborghini Countach-t (0,42) és nem volt szüksége hátsó szárnyra sem, ezért szép, letisztult maradhatott a Testarossa formaterve. Ezt eleve nem akarták megbontani az egyébként elengedhetetlenül hatalmas légbeömlőkkel, ezért kitalálták, hogy színre fújt bordákkal. Ez nem csak azért volt roppant jó ötlet, mert egységes lehetett tőle az autó oldalnézete, hanem azért is, mert így mindenféle változtatás nélkül megfelelt az amerikai előírásoknak.

Amerika ekkorra már bőven baromi fontos piac volt a Ferrarinak és ez a megvilágosodás a 80-as évekre odáig jutott, hogy sorozatsztár lett a Testarossa. 1984-ben indult a Miami Vice című krimisorozat, amiben a nyomozópárost Don Johnson és Philip Michael Thomas játszotta. Sonny Crockett alatt pedig két évadon át egy fekete Ferrari Daytona Spyder 365 GTS/4-et hajtott, mely az egyedileg készült bódé alatt egy C3-as Corvette volt.

Nem nézte ezt jó szemmel a Ferrari, hogy az általuk levédetett formát használják, ezért pert indítottak az autót készítő McBurnie Coachcraft ellen. Hamar belátták viszont, hogy nagyban hozzájárul a márka népszerűségéhez, így a harmadik évadban már az olaszok küldtek két Ferrari Testarossát Sonny Crockett nyomozónak.

1986-ban két fekete Ferrari Testarossa érkezett a Universal Studios-hoz, de az akkori technika nem engedte meg, hogy a sok esti felvétel mellett még az autók is feketék legyenek, ezért a rendező, Michael Mann kitalálta, hogy fessék át a Testarossákat fehérre. Miami art deco épületeivel és a 80-as évek neonfényes hangulatával, a pálmafák alatti cigarettafüsttel együtt a Testarossa így lett igazán kész. Nem feketében, nem pirosban, hanem fehérben.

1990-ben a sorozat befejezésével együtt az autókon is túladtak, a 063259-es alvázszámút például Preston Henn vásárolta meg. Henn nem csak holmi hóbortos jómódú, hanem az élet mellett az autózást is nagy kanállal fogyasztotta. 1964-es 275 GTB/C Specialéje volt az első Ferrari, amiért 100 millió dollár feletti összeget fizettek, de autógyűjteménye mellett múlhatatlan érdeme az is, hogy megnyerte a Daytona-i 24 órás futamot 1983-ban.

Sonny Crockett autójában ma 6200 mérföld, tehát épp kevesebb mint 10 ezer kilométer van és még az eredeti Goodyear Eagle gumikon gurul. A bézs bőrbelsős fehér Testarossa pedig csak annyira lett menő, hogy évtizedekkel később A Wall Street farkasában is épp egy ilyen autóban gabalyodik egymásba Margot Robbie és Leonardo DiCaprio. Jól mutatja, hogy ezzel az autóval bármikor lehet hódítani.