Hogy kerülnek Porschék az óceániai szigetvilágba?

A Norfolk-sziget nem sokkal nagyobb, mint Csepel, cserébe a világtól nagyjából elzártan, Új-Kaledóniától és Új-Zélandtól is bő 1000 km-re fekszik. Közútból 140 kilométernyi van rajta, közlekedési lámpából egy, kialudt vulkánból szintén egy, tehénből pedig jó 150. A sebességkorlátozás egységesen 50 km/h. A száraz tények felől nézve a sziget nem egy autórajongó-paradicsom, de jobban utánajárva a dolognak kiderül, nem ilyen egyszerű a történet.

Egy gyerekként ott lakó beszámolója színes képet fest a szigetről: nem vetett ki adót az autókra, így a szigetlakók és az ott dolgozó szárazföldi ausztrálok is gyakran rendeltek maguknak különleges járműveket: Holden Torana GTR XU1-ek, Monarók, óriás Cadillacek és Porschék is futottak azon a 35 km²-en.

A szigetre 6-8 hetente hajón és repülővel érkeztek a különböző áruk, de mivel a reptér csak kisebb, DC4-méretű típusok leszállását tette lehetővé, az autókat mindenképpen hajóztatni kellett. A szigetet övező korallzátonyok miatt ez sem volt egyszerű, a teherhajókat napokon keresztül ürítették ki kisebb csónakokkal: az autókat a nagyobb bálnavadász-csónakok vitték partra, utóbbiakat egymáshoz is kellett kötni a nagyobb gépek, buszok és teherautók szállításához. 

Külön érdekesség, hogy a beszámoló szerint a korai időkben a rakpart daruját egy Series 1-es Land Rover működtette, ami egész nap fel-alá ingázva emelgette partra a különböző terheket, a látvány pedig rendes hétvégi program volt a gyerekeknek, főleg amikor egy-egy autó óhatatlanul belezuhant a vízbe.

A képeken valószínűleg egy 1973-as 2.4E látható, miközben épp Norfolkra érkezik : az autót eredetileg Hong Kongban állították forgalomba, onnan került Norfolkra még 1982-ben, ám nem sokáig maradt a szigeten, csakhamar Új-Zélandra került, később pedig Ausztráliában lett restaurálva. Nem semmi út ez Stuttgartból.

De nem volt egyedül, ma is a szigeten működik egy másik magányos Porsche, amire Duncan Sanderson, egy ott lakó, immár visszavonult ékszerész csapott le egy japán aukciós oldalon még 1996-ban. Az autó jobb reklámnak bizonyult bármilyen kampánynál, a bejárat elé parkolt 964-es Targa rengeteg embert vonzott az üzletbe, de persze az autó nem csak dísznek volt használva.

“Az emberek tudják, hogy szeretek néha gyorsabban is vezetni, de még egyszer sem büntettek meg gyorshajtásért. Mondjuk a tehenekre oda kell figyelni, bárhol ott teremnek egy szempillantás alatt.” Hogy a sziget feltételei nem épp ideálisak az autózásra, arra Duncan a következőket nyilatkozta: “Az a helyzet, hogy egy Porschéban minden egyes út különleges, így folyamatosan újra felfedezem a 911-est és helyet is, amit az otthonomnak hívok.” Partmenti, kanyargós utak, langyos óceáni szél és egy Targa, nem lehet oka panaszra.

/A képek az early911sregistry.org fórumáról származnak.