Vannak emberek, akik azzal keserítik az életüket, hogy végignézik a Halálos iramban sorozat minden részét, majd kimerítő elemzést írnak róla. Közben meg ugye azzal viccelődnek, hogy a filmek hatására most a saját Priusukba keresnek nitrószettet. Aztán vannak mások, akik meg azzal okoznak maguknak sírva vigadós perceket, hogy felidézik, milyen is volt Kaliforniában, amikor végigjárták Jay Leno garázsától a Shelby-múzeumig az összes leszervezhető helyszínt. És ilyenkor kicsit szipognak, hogy már mióta vissza kellene menni, megint. Na, és ezek az önsorsrontók a Totalcar belső levelezőlistáján találkoznak.
Mert hogy eszembe jutott Horváth Máté halálosiramos cikke miatt, hogy mikor Rézmányi Balázzsal kint voltunk LA-ben, láttunk egy giccsesen pimpelt Priust. Mondtam is Rézmányinak, túrjon már a fotói közt, mert emlékszem, hogy készült kép róla, érdekes lenne látni a Fast and Furious stílusú Priust, ami nem csak Máté lázálmaiban, de a valóságban is létezett, már tíz éve is. De ő csak egy rakás másik Prius képet talált – direkt fotóztunk annyi hibridet, mert őrület volt látni, mennyire átalakították a filmekből ismert Los Angeles-i utcaképet. Ugyanis a legendás üzemanyagtakarékosságuk miatt sok taxis Priusra cserélte a Crown Victoriákat. Ami ugye nem csoda, egy időben a sofőrök extra pénzt kértek, ha az utas kérte, hogy bekapcsolják a légkondit. Kis túlzással a Prius annyiból tudta le a száz kilométert, amennyi többletfogyasztást a klíma bekapcsolása jelentett a Crown Vicnek.
De ha ő nem találta az archívumában, akkor biztos én fotóztam le – ami nem jó hír, mert vagy telefonnal, vagy valami gyengécske géppel készültek a képek, ráadásul én nyomtam a gombot. De akkor is elő kel keríteni, mert hát oké, hogy a múltkori PP-n már ratlook Priust is láthattunk, de azért 2012-ben eléggé megdöbbentő volt a látvány. Igazi, harsány, giccses építés volt, kicsit már divatjamúlt is. Illetve nem is tudom, voltak érdekes részletei, a csiszolt aranyfüstös dekor egészen beleégett az agyamba. Erősen emlékeztetett a Pimp My Ride autókra, de kicsit más volt. Nekiálltam túrni a régi képek közt.
És igen! Tényleg elég gyenge minőségűek, de ott van a csiszolt aranyfüstttel dekorált fényszóró. Meg a nagyszemcsés metál fényezés, a krómfelnik. És a felirat, hogy Barris Kustom. Amit szerintem anno egy pillanatig se vettünk komolyan. Hiszen boyracer autókra is felragasztják a teljes karácsonyi kívánságlistát, itt meg az akart lenni a vicc, hogy a nagy nevű autóépítő nevét ragasztották rá. De most, ahogy megláttam a matricát, meg a Barris logós rendszámtáblakeretet, kezdtem kínosan érezni magam. Mert oké, hogy fura az autó, meg kezd a kétoldalú ragasztóval a rendszám mellé kendácsolt ledes világítás lefittyedni, de mi van, ha ez TÉNYLEG egy Barris-autó? A színek, az aranyfólia, a harsány forma, mind simán kiadja a King of the Kustomizers stílusát. Most nem kimondottan a Batmobile-ra gondolok, de a nagy öregnek volt jó pár cukorka színű építése.
Elkezdtem keresgélni a neten. És, baszki, tényleg, ez egy Barris-építés. Igazán akkor lepődtem meg, mikor a 2005-ben végrehajtott „kusztomizálásról” még egy korabeli Totalcar-hírt is találtam. Akkor a New York Times bízta meg a neves mestert, ugyan csináljon már valami menőt a piac épp legnépszerűbb, de egyik legcsúnyább autójából (ezt mondjuk kikérném magamnak, szerintem a hármas Prius egy baromi jó formájú autó - igaz, én a Csikós-féle Avensis és a vele egy korú Corolla formáját is nagyon kedvelem). A büdzsé tízezer dollár volt, hogy ne legyen a valóságtól elrugaszkodott a dolog. Ennyi pénzből futotta Lambó ajtóra, szélesítésekre,Matrix Pearl Kandy Pagan Metallic/Matrix Pearl Kandy Emerald Green Metallic kéttónusú fényezésre, meg krómos felnikre is, sőt, a beltérben is volt némi szabás-varrás.
A technikához nem nyúltak – se a hibrid hajtásláncot, se a fontosabb biztonsági felszereléseket nem piszkálták. Minek is, hiszen Baris állítása szerint még akkor is felfigyeln ének rá az emberek , ha semmilyen motor nem lenne a géptető alatt. Ez mondjuk igaz is, a „fel f igyel rá” és a „tetszik neki” nem ugyanaz. Mi is felfigyeltünk rá, de azért an n yira nem tetszett meg, hogy rendesen feldolgozzuk – oké, a Bob's Big Boy fényreklámjának tövében volt elég olyan autó, amitől viszont azonnal térdre ereszkedtünk. Ez meg az egyik mellékutcában parkolt. Egy igazi Barris.
É n mindenesetre most már egy órája hitetlenkedve csóválom a fejemet – tényleg elképesztő , mikkel futhat össze az ember Los Angelesben. A model l kiállításon, amire er e detileg kimentünk, belebotl ottunk Mad Mike- ba , akivel azonnal interjút beszéltünk meg. A műhely, ahol dolgozott, egy olyan kiállítóteremmel rendelkezett, ahol épp csak olyan világhírű autóépítő legendás autói voltak kiállítva, mint Ed Roth. Aztán egy kinti olvasó javaslatára elgurultunk egy Cars and Coffee-ra (akkor még nem tudtuk, mennyire legendásak ezek a találkozók) – ez volt az élmény, aminek köszönhetően létrejött a Parkoló Parádé. Véletlenül beestünk egy híres Corvette-guruhoz. És ezek csak a véletlen, nem tervezett dolgok voltak, mert Jay Leno becserkészését és a West Coast Customs műhelyének a meglátogatását még itthon elkezdte leszervezni Rézmányi.
V issza kéne menni...
