Drága az építkezés? Vegyél inkább autót!

Egészen rémisztő az a drágulás, ami az elmúlt időszakban megfigyelhető az építőiparban. Nyilván sok összetevője van a folyamatnak, ezt nem itt fogjuk boncolgatni. Viszont sokan járhattak úgy, hogy felvették az ilyen-olyan támogatásokat, majd idővel azzal szembesültek: az eltervezett építkezés, bővítés, felújítás egyáltalán nem, vagy nem úgy valósítható meg, mint ahogy eltervezték.

Gondolatkísérletünkkel most megpróbálunk segíteni, nehogy bárkire is rárohadjon mondjuk a babaváró tízmilliója. Költsük el inkább autóra, motorra! Nyilván épeszű ember ilyet nem csinál, az autó amúgy sem jó befektetés – jobban mondva, a legtöbb autó nem jó befektetés, nyilván vannak kivételek. Tehát mi se biztatunk senkit efféle tékozlásra, csak úgy mondjuk, hogy ennyi pénzből már nagyon izgalmas dolgokat lehet venni.

Főszerkesztőnk, Zombi a szerkesztőség puritán szárnyát képviseli:

Számomra fontos a szerénység, 10 millióból már lehet venni Porschét, villantós Mercedest, kivagyi BMW-t, de a világi hívságok nem hatnak meg. A miniszterelnök dolgozószobájánál is puritánabb vagyok, és ugyan tetszik a Ducati Panigale V2, ki tudom élvezni a Triumph Rocket 3-at, és mozgatja a fantáziám az MV Agusta Turismo Veloce is, de tízmillióból csak olcsó járműveket vennék. Például SYM VF185-öt. Ha fogalmad sincs róla, hogy mi az, nem véletlen, a tesztet még nem írtam meg, de egy hétig jártam vele, és totális szerelembe estem. Honda Innova-szerű, de rendes, váltós motor, 20 lóerővel, fapados kivitelben, alig millió fölötti árral. Igazi délkelet-ázsiai igásló, nem fogyaszt, jól megy, és bitang hangulata van. 1,1 millió, áfával, regadóval, és kapásból kettőt vennék, egyet magamnak, egyet a feleségemnek, és akkor mehetnénk együtt túrázni is ezekkel – simán elugranék vele Görögországba is, remek kaland lenne.

Amióta nincs túraenduróm, azóta vágyom megint egyre. Legyen kényelmes, takarékos és megbízható – a nagy kraft nem számít, utassal amúgy sem a sietésről szól a motorozás, hanem a közös utazásról. A V-Strom 650 lenne számomra az ideális, az Euro 3-assal megjártam Barcelonát, az Euro 4-essel Macedóniát és Albániát, és ugyan vannak nagyon jó használtak is, egy vatta újat vennék, Euro 5-öset, XT kivitelben 3,1 millióért. A végén dobozokkal, fém fékcsővel, egy Magura főfékhengerrel, futóműtuninggal, középállvánnyal meg pár extrával meglenne négyből.

A fennmaradó 3,8 millióból pedig keresnék egy elfogadható állapotú Fiat Ducatót, amibe be lehet szórni a motorokat és a robogókat a pályanapokra.

Perkó Rudinak is feladta a leckét a kérdés, ő két csokrot állított össze:

– VW Multivan T5 3.2 ~4-4,5 millió

– BMW i3 REX ~4,5-5 millió

– Saab 900/9-3 Turbo cabrio ~1 millió

vagy:

– VW Multivan T4 2.5i ~3 millió

– VW e-UP ~3,5 millió

– VW Typ 181 ~3 millió

A két csokor lényegében nagyon hasonló:

– Benzines Multivan: Dízelből a 140 lovas CR TDI-t venném, de az túl sokat kér a keretből. A T5 sokkal modernebb, komfortosabb autó, a T4 sokkal egyszerűbb.

– Villanyautó: az i3 csodálatos újragondolása az autóságnak, nagyon szeretem. A e-Up egy tökéletes funkcionális eszköz.

– Hobbiautó: négyszemélyes kabriók. Az elmúlt időben csodálkoztam rá, hogy a Saabok ára mennyire a béka feneke alatt van – persze érthető okokból. A repülőműszerfalas 900/9-3 mindig tetszett. A VW Typ181, köznevén helytelenül Kübelwagen (az egy másik, korábbi VW), amerikai becenevén The Thing óriási rajongója vagyok. Csodás dolog, és egyre csak drágább lesz.

Van persze, aki beéri egy autóval is, ha az megfelel minden igényének. Így van ezzel Nyegleo is:

Mivel nálam a Vadmusso pont megfelelő a kényelem és a praktikum határán, így a felivel beszállnék kezdőnek a Ssangyongba míg a maradékból egy jó kis lakófelépítményt pattintanék rá.

Gajdán Miki listájából jól látszik, mennyire relatív, hogy tízmillió forint sok vagy kevés. Nyilván rengeteg pénz, de egyáltalán nem elég mindenre:

Én mindenképpen vennék egy BSA Blue Star 500-as motort, meg egy Mazda RX-8-ast, mert Wankel. Sajna a Jaguar E-type nem jön ki ennyiből, az Austin-Healey 3000-es meg még annyira sem...

A BSA motor mellett ifjúkori emlékek szólnak. Egy haveromnak volt, és amikor eldübörgött vele a ház előtt, hát majd elolvadtam a gyönyörtől. Persze hozzá kell tenni, hogy akkor csak kétüteműekhez lehetett hozzáférni, Jawákhoz, Pannóniákhoz, MZ-khez. Azokhoz képest egy négyütemű az maga volt a Kánaán. A Blue Star pedig azért vonz, mert egyhengeres, tehát igazi dohogós, és mellesleg Szentgyörgyi Albertnek is ilyen volt, ha jól tudom, annak idején. Bár ettől nem hiszem, hogy nekem is esélyem nyílna egy Nobel-díjra... Amúgy egy ilyen motor ma szép állapotban kb. 5-6 millió forintos értéket képvisel.

Több feladatot is próbál megoldani az adott keretből Bolla Gyuri:

Szükségem van hátsókerékhajtásos, sperres sportkocsira éjjeli erdei veretéshez, valamire amiben elfér hátul három nem túl nagy ember keresztben a szépen lassan ritkuló családi közös utazásokra, és valami praktikus hétköznapi igáslóra vonóhoroggal.

Ennyi pénzből bizonyára meg lehetne lőni valamelyik korábbi Mercedes E55 AMG vagy E63 AMG kombi változatát, ami mindhárom szempontot tudja egyben, de mi abban az izgi, mindig ugyanazt a kocsit vezetni mindenhová?

Legyen akkor inkább úgy, hogy

– Citroen Berlingo két tolóajtóval, harmonika tetővel, öt külön üléssel és vonóhoroggal (1 millió)

– Mercedes E 280 T a W211 facelift kiadásából (2,5 millió)

– Porsche Boxster S manuális, sperr (a maradékból)

Egyébként az RX-8 nekem is nagyon be van szorulva, de az olyan olcsó manapság, hogy totál kimaxolt építéssel se tudok elég pénzt elverni rá ebből a keretből...

Siposúr számára egészen másképp nehéz a feladat. Mondjuk, annyi autóval a flottában nem is csoda, ha úgy érzi az ember, minden megvan:

Tíz egész milla... Az a baj, hogy nem nagyon vennék belőle semmit, mert nagyjából mindenem megvan, amit szeretnék. De ezekre költeni tudnék, simán. Illetve egy autó van, amit szívesen vennék, az a Perkó Rudi listájában is feltűnő e-Up. De csakis az aktuális verzió, amelyik az első generációnál 2-3-szor nagyobb hatótávval rendelkezik. Ezzel viszont ugye az a baj, hogy támogatás nélkül elég sokat elvinne a keretből. Ha meg csak a régi férne bele, arra a mostani Mitsubishi I-MiEV-et nem cserélném le, az is tud akkora hatótávot mint a régi e-Up, ráadásul egyre jobban kedvelem a kretén formáját, a hátsó kerekein leadott nyomatékát. De az új, az nagyon kéne. De nagyobb méretű és hatótávú vagy erősebb villanyautóra nem vágyom (senkit nem akarok megbántani, úgyhogy el se kezdem fejtegetni, miért nem).

A szegény Sivatagi Patkányt viszont jó lenne defibrillálni, megvan már hozzá a 24 szelepes, 2,9-es Cosworth-motor, kellene egy írható motorvezérlő (bár elkaristolna a sajátjával is), egy igazán patent futómű (mondjuk a békalámpás Scorpióból, amiben még benne van a motor, elég sok cuccot fel lehetne használni, de egy jó coilover-szett mindenképp klassz lenne). Persze kellene egy kis lakatolás, a Cosworth-motorra egy teljes revízió (vezérlés, tömítések, satöbbi csere), meg a fene tudja, még ilyenkor mi mindenre kell költeni.

Itt elkezdtem írni egy durván három bekezdést kitevő, de szikár és tömör listát arról, hogy melyik autómon-motoromon mit szeretnék még megcsinálni, de inkább töröltem, minek is untassam az olvasókat. A lényeg úgyis az, hogy a legnagyobb probléma az egésszel, hogy szinte mindent én magam szeretnék csinálni. Erre viszont nincs elég időm. Szóval, azt hiszem, kölcsön fogom venni Borsi Miki barátom (külön a pikáns, hogy ő reggeltől estig órákkal foglalkozik) kedvenc mondását: "Időt vennék, nagy tételben!" Tehát, mondjuk a feléből befizetnék némi szabadidőre, a többiből meg alkatrészeket vásárolnék, nem kell nekem több autó. Ezen a ponton persze Eszti otthon jót röhög majd, amikor olvassa, és előveszi az egyik kedvenc pólómat, amit tőle kaptam. Azt, amelyikre csak annyi van írva, "Just one more car, promise!"

Papp Tibi az üzleti szempontokat is beleveszi a számításba, tanulva például a Simsonok drágulásából:

Sajnos az autó nem befektetés, tehát gumi, benzin és egyéb alkatrészek elfüstölésével kissé rosszul jönnék ki lelkiismeretileg, de én arra gondolnék, hogy legyenek benne csikósi szopások, és a végén a gyermek csak hozzájuthasson a dellához, megfialtatva. Szóval vennék egy papíros Barkast és egy Skoda 110R kupét enyhén romos állapotban, és szépen lassan helyrehoznám. Két olyan gazdaságról beszélünk, ahol még lehet fellendülésre és jólétre számítani (Kelet-Németo., Cseho.), ez tovább srófolja az árakat, szóval 15-18 év múlva visszajönne a lé, és talán még több. Barkasból szigorúan furgon, körablakos. Nem véletlenül nem Dacia vagy Lada: a ruszkiknak van elég, és EU-n kívüliek, a románok meg sosem fognak régi dákókért tíz millákat adni. Szóba jöhetne még egy Tatra is, de ott a roncs önmaga biztos megvan 4 milla, szóval előtte még egy tőzsdézős kör is szükséges lenne.

Nem tudja magát meghazudtolni Sturcz Anti, sem mazdás, sem priusos szempontból:

10 millió forint már maga a Kánaán, ennyi pénzből nagyjából bármi belefér, ami boldoggá tesz. Első körben betáraznék egy első generációs Porsche Boxstert, mondjuk 5 millió forintért. Középmotor, 200 lóerő, nem szedi szét az utat, de a nyitott tető miatt megvan a sebességélmény, és a jól megépített középmotoros autó olyan dolgokra képes kanyarban, amit az ember nem hisz el, amíg nem próbál. Meg Porsche logó van rajta: egyrészt a Porsche nem maradhat ki egy autós embernek sem, másrészt tényleg egy más szintje az autógyártásnak.

A Boxster után még marad 5 mihály, és nem tagadhatom meg magam, 2 millióért vennék egy Mazda MX-5-öt, mondjuk egy NB-t, a második generációt. Ennyiért már akár 1,8-as is lehet, sperrel, vagyis az erő és a felépítés is adott némi csúszkáláshoz, ezzel tuti meglátogatnék pár szlalomversenyt. Esélyem sincs a 13 éves swiftes srácok ellen, de szórakozni a legjobb lehetőség, és amíg fedél alatt tudom tartani, talán-talán a rozsda is elkerüli.

Ezek után még mindig van 3 millió, és valamivel a családot, meg a bringát is vinni kell, szóval vennék egy hármas Toyota Priust. Kényelmes, automata, nem kér sokat sem pénzből sem figyelemből, és néha bizony jólesik, hogy nem kell vezetni, csak helyváltoztatni. Sokkal jobb egy ilyennel állni a dugóban, vagy menni 67-tel a rönkszállító mögött, mint a fenti kettővel, ráadásul a feleségem is nevetve elvezeti, így én mehetek a Mazdával vagy a Porschéval.

Régi kedvenceivel száll be Elvis Kristóf – na ja, úgy könnyű, ha ezek beleférnek a keretbe:

Ha kell az élmény, meg a csurig pakolt baszatáska, akkor legyen benne egy manuál E46 M3. Ebből nemrég láttam egy felújított itthonit elég olcsón, 7 gurigáért, így ennek az árát veszem most alapul.

– A napi rohangálósnak egy 850 kombit vagy egy C4-es A6 kombit lőnék be, természetesen 2.5 TDI-vel, szerintem ezekből egy jó kijön másfélből, még talán kicsit rászámolva is.

– Tuti lőnék még egy robeszt, hosszú vizes Minával. Ízlés szerint SR, F12, Aerox, vagy kinek mi. Mondjuk, legyen 2 kiló.

Mivel a rendszámos bugi és a közlekedés kész, a fennmaradó 1,3-ból összetákolnék valami puruttya pályaautót, jönne hozzá egy tréler (amit igényesen tud húzni a dízel kombi).

Vagy az is opció, hogy ez az egy, így ahogy van. De ha jól sejtem, ez nagyon messze van a 10 millától.

Becsületesnepperünknél most sincs hiány autóból, de azért őt sem kellene félteni, ha hirtelen muszáj lenne tízmilliót elverni járműre:

Kocsim több van, mint kell, de motorom most egy sincs, és ezt elég tarthatatlan állapotnak érzem. Vennék egy Honda Monkey-t, szigorúan csak sárgában, azzal rohangálnék napközben. Feszítő szükségét érzem egy Ducati 916-osnak, mert nekem az egyik legszebb gyorsasági motor, amit valaha gyártottak. Ezzel néha gurulnék egyet, de alapvetően bent lenne a nappaliban, hogy fejlődjön a Mama szépérzéke, valamint ez nem lesz évről évre nagyobb, mint az a növény, ami már most is kitakarja a tévé harmadát, ellenben mennyivel szebb a bozótnál! Versenypályán kanyarodni is kellene valamivel, erre pont jó lenne egy könnyű KTM supermoto.

Vannak azért tisztességes becsípődései Rézmonyónak is, talán ő is kihúzhatna pár tételt a kívánságlistáról ennyi pénzből:

Nem olyan rég két barátom is berendelt magának egy-egy hibrid RAV4-et, nagyjából 10 millióért, majd fél gőzzel kapacitáltak engem is, hogy kövessem a példájukat. Elvi kérdés, hogy hitelre kizárólag ingatlant vennék, úgyhogy letudtam a választ annyival: tízmillióból flottát építenék. Nagy volt a szám, mert nem kellett különösebben belegondolnom, de most hivatalból muszáj. Valami rotyogós, amerikai szekér mindenképpen kell. Az árak csúnyán elszálltak az utóbbi időben, de talán egy kocka Caprice még nem lehetetlen.

Valami játszós is kéne, és amióta Kopasz S2000-es Hondájával kerülgettem a Hungexpo egyik csarnokának oszlopait, nagyon vágyom rá. Az S2000-ek árai is csípősek már, de hátha szerencsém lenne (ha nem, marad az első szériás MR2). Lakesz mindenképpen kéne, ha másért nem, hogy begyógyítsam a dízel Mitsubishi L300-am eladása okozta sebet, természetesen egy dízel L300-zal. Motorom már van, egy csodás Africa Twin, de az elődjét, a 600-as Fazert megpróbálnám visszaszerezni. Végezetül tudom, hogy néha muszáj lótni meg futni, úgyhogy ha marad még némi apró a végére, egy benzines Accorddal beérem.

Végül akasztják a hóhért, avagy a saját listám:

Szomorúan kell szembesülnöm vele, hogy a legtöbb vágyott vackomra megközelítőleg se lenne elég ez a pénz, bármennyire nagy összeg is tízmillió forint. Nem jön ki belőle sem az Audi RS2, sem a C5-ös RS6. Ó, azok az M3-ak, amerikai tepsi-V8-asok. Elszomorodtam.

Na jó, akkor jöjjön a felvidítás, kezdjük egy motorral. Nagyon tetszenek a térhálós vázas csupasz gépek, és bár tudom, hogy vannak sokkal jobbak is, szerintem az első tétel egy Ducati Monster 620 i. e. lenne, leporolhatnám a nagy becsben tartott, ezért igen keveset futott korlátlan jogsimat.

Innentől már okosan kell az autókkal, maradt 9 millió, egyszerűen nem szabad elcsábulni a nyolcmilliós El Caminónak. 5-6 között már Corvette-ek is feltűnnek, de üssünk inkább két legyet egy csapásra, és a röfögős V8-as legyen inkább egy nagy böszme, amiben elfér a család, ha kell, aludni is lehet benne: Chevy Van. Ebből most pont akad egy klassz ötmilliós. Bár a GMC Vandura a szívem igazi csücske.

Még mindig van némi pénzmaradvány, így nem tudok ellenállni egy patika piros Ezeröcsinek. Amikor még két-háromszázért adtak ilyet, hülye voltam, és nem vettem, most a leharcoltabbak is félmillió fölött mennek, de három mihályért van OT-s, az pont jó is lesz. Az utolsó guriga pedig forogjon bele valami fiatalabb benzinesbe – mármint ezeknél fiatalabba. Nézzünk például egy E46 323i-t.

Na jó, üsse kő, legyen egy B-oldal nekem is, annyira nehéz ez az elméleti pénzszórás. Legyen inkább egy Ferrari Mondial 8 millióért, ez a legolcsóbb Ferrari, amit most venni lehet, de ott van benne azért a V8, meg hát az ágaskodó lovacska az a pokolban is ágaskodó lovacska. Mellé a maradékból kijön egy csinos Volvo XC70, az családinak megteszi.

Most pedig ti jöttök, kedves olvasók, a kommentszekcióban beszéljétek ki bátran, milyen flottát raknátok össze tízmillió forintból!