Ezeket a képeket szerettük a legjobban 2021-ben

Imádok autót fotózni és ezért képes vagyok néha nyakig tapicskolni a felázott csalánosban vagy szerencsésebb esetben Rolls-Royce Ghost ablakán derékig kihajolva lőni a fertelmes Renault Arkanát. Igaz, a függönyök miatt szűkített ablaknyílás ott sem könnyíti meg a munkát, cserébe a lebegősre hangolt légrugók plusz stabilitást adnak. Ebben a műfajban talán a Mercedes-AMG CLA 45 S-ről készült werk fotó a kedvencem. 420 lóerős kompakt Shooting Brake-et könnyedén inasba rakó technika kellett, - hiszen ilyen esetben a fotókon is ki kell jönnie a dinamizmusnak - ezért a saját 316-os BMW-ből készítettem Bolla Gyuri tesztjéhez a képeket.

Hajnali ébredéstől a napmenetéig tart az Alpine A110S tesztje, ehhez pedig korán kellett felkelni, de kicsit sem bántam, mert boldogan néztem, hogy szaladnak át rajta a páracseppek miközben az M2-esen előztem ki a Porsche klubosok vonulását. Talán az egész napon át tartó örömautózás miatt is szeretem az Alpine-ról készült képet, ahol a nemrég ébredt nap hátulról világítja meg a ködöt, hiszen itt kezdődött a móka.

Hasonlóan emlékezetes veretés volt a Ford Mustang Mach 1-essel is, amikor fotózni indultam az őszi színekbe öltözött Lepencére. A galériából leginkább az oldalnézeti képet kedvelem, ahol a Mustang a kanyarra néz, a táj pedig zöldből sárgába, majd szinte téli ridegségbe vált át.

Négy autót mutatott be egyetlen nap alatt a BMW, ami miatt egyre inkább egy féktelen rohanásba váltott át a nap, villámgyorsan toltuk be a szaftos pulled pork szendvicset, aztán ültünk a következő hathengeres BMW-be. Szerethető ötlet volt tőlük, hogy nem nyomasztottak az elektromos jövővel, de a nap végére mégis úgy éreztem magam, mint egy kifacsart citrom. Azért az M240i xDrive-val erősen jót mentünk, rohanás közben készült róla egy festményszerű kép, ahol mintha egyetlen síkban volna a háttér, a fák pedig kiegyensúlyozzák a képet.

Makulátlanul fekete luxusautó pózol a Mercedes-Benz S 500-as tesztjében, ahogyan az a limuzinok királyához illik. Az autózást viszont nem tudom elengedni, ezért az újkori Bálnával is beugrott egy szerpentines menet a Mátrában. Látszik a fekete fékpor a króm felniken és az út pora az oldalán. Ezekkel a magasra nyújtózkodó, egyenesen álló fatörzsekkel a háttérben pedig olyan az egész, mintha egy 20. század eleji szecessziós Klimt mű elé parkolt volna. Az osztrák festő művészetébe egyébként ekkoriban már felbukkannak olyan avantárd irányzatok, mint a posztimpresszionizmus vagy a fauveizmus.

Ha valamit örökké emlegetni fogunk, az egészen biztosan a Maserati Extravaganza csodálatos napja, amikor magunk alá hajtottuk a Bajna-Héreg szerpentint a ‘90-es évek hírhedt biturbó Maseratijaival. Álom volt ez több szempontból is, hiszen a Shamal már gyerekkorom óta nagy szerelmem, Marcello Gandini formaterveiért rajongok és fantasztikus élmény, szívből írt anyag lett a vége. Sikerült négy elképesztően gyönyörű autóval fényesre polírozni a korszakot. Szóval amikor a Zagato Spyder, a Ghibli, a Quattroporte és a Shamal összeálltak egy képre, az 2021 csúcsa.

Papp Tibor

Renault Captur: Az első képanyag egy teljesen reménytelen napon készült, reménytelen környéken. Sajna Magyarország lakott terülteinek jó része alkalmatlan autófotózásra, légvezetékből, póznából és Kádár-kockából nagyhatalom vagyunk, viszont a teret kisajnáljuk mindenhonnan. Egy dologban lehet bízni, a romokban. Szeretünk például a Csepel Művekbe járni, de a Magyar Államvasutak is kellő mennyiségű hátteret szolgáltat az ilyesmihez. A Renault Captur ebben a bugyi türkiz metálban, fehér tetővel egészen klasszul néz ki, a hó pedig derített annyit a fotókon, hogy az ellenfényes képeken is láthatók az autó részletei, ami azért fontos szempont. Maga az autó egyébként egy plug-in hibrid volt: a Renault ugyanazt a funkciót, amit a Prius tud, megoldotta egy furán egyszerű, de ötletes erőátvitellel, kár, hogy a szoftver még sántított egy kicsit. A teljes cikk az összes fotóval itt található. 

Voge 300DS: Ha már ennyi stadion épül, hoppá, bocsánat, Aréna - szóval ha már kinőtt a földből a Bozsik Aréna és valamiért egy aranyozott Peugeot-emblémát is ideálmodtak (Szőke Gábor Miklós szobra ez is, mint a Fradi-sólyom a Groupama Arénánál), gondoltam, kihasználom a lehetőséget. Peugeot-val, mármint autóval nem lehet ide behajtani, de motorral igen. Egy egészen meglepően jó kínai 300-as túraendurót, egy Voge 300DS-t hoztam el ide, és remekül elszórakoztam a fotókkal. Mellesleg nyár volt, a hálós dzsekit és a bukót leraktam, mert megrohadtam volna: volt az út szélén egy tűzcsap, arra aggattam a cuccaimat. Egyszer csak látom, hogy egy utcaseprő formájú fazon már nézegeti, a bukó már a gurulós kukára akasztva, most épp azt méregeti, milyen motoros túrákat fog csapni RS Taichi hálós dzsekimben. Egy életmódtanács mindenkinek, aki azt hiszi, hogy ami le van téve valahová, az máris lemondást jelent a tulajdonjogról: ha feltűnik a tulaj, felháborodottan meg kell jegyezni, hogy ő hibázott és még véletlenül sem az, aki el akarta lopni a cuccot. Itt is a csóka aszondja, hogy "Miért nem akasztottad a motorra?" Mondom neki: "Mert épp fotózom, és elég szarul nézne ki". Ennyiben maradtunk :) A cikk a motorról itt olvasható.

Audi e-tron GT: Tannistest 2021 - ezt csak úgy lőttem a kedvenc utamon, nem messze attól, ahol öt évvel korábban az Alfa Giulia QV-t fotóztam. Ezt a fotót az Audiról Sturcz Anti videós tesztjében használtuk.

Skoda Octavia RS: Az ámokfutás régi módi, benzinalapú megtestesítője, a Skoda Octavia RS tovább él, csak a szállítási határidói irgalmatlan hosszúak. Az ámokfutásból megpihenve találtam ezt a helyet, novemberben(!!!) virágzó repcével, sötét felhők által szolgáltatott, természetes feles szűrővel, a háttérben kis naplementével, esőfüggönyökkel és a Pannonhalmi Apátság kontúrjával. Giccsesebb már nem lehetne. A cikk pedig itt olvasható az autóról.

Renault Arkana: Nem azért választottam egy Renault-t a végére is, hogy himnikus keretbe foglaljam a gyűjteményt, hanem azért, mert az Aeroparkban tényleg élmény fotózni, pláne, ha nem kószál sok látogató. Ez pont egy ilyen nap volt, amikor a Renault Arkanát bemutatták a sajtónak, ám meg kiélveztem a lehetőséget. A cikk az összes képpel itt olvasható. 

Zomborácz Iván

A kedvenc képeim sajnos nem jelenthettek meg, egyedül a szerkesztőségi listára küldtem be őket, mert teljesen nyilvánvaló volt, hogy ezeket a tesztbe nem rakhatom bele. Ugyanis minden szempontból ellent mondanak annak, amit a biztonságról pofázok már tizenéve.

De akkor hogyan készültek el? Nincs nagy titok: poénból. Úgy van ez, mint egy vaskos zsidóviccel, a kocsmában a haveroknak ellövöd, de azért a parlamentben nem ezzel nyitod a felszólalást, már ha nem vagy teljesen hülye. Szóval megvoltunk a Triumph Rocket 3 fotózásával, amik a cikkbe kerültek, azokon én motorozom, és a debreceni salakmotor-guru, Szegedi Máté lőtte rólam (volt Égéstérben is, itt hallgathatod meg). A fotózás végén mondtam neki, hogy kattintsunk már pár képet vele is, majd poénból hozzátettem, hogy de akkor legyen már valami keménykedés is, minimum full terminátorba kell nyomnia. Máté salakmotoros, tehát egészen más viszonya van a biztonsággal, mint neked vagy nekem, ez lett belőle.

Mi szénné röhögtük magunkat - Máté a motoron, Filep Tomi a fahrtkocsi kormánya mögött, én pedig a csomagtartóban fetrengve. És végül sikerült megoldani azt is, hogy azért ezek a képek valahogyan mégiscsak megjelenhessenek, ha máshol nem, ebben a válogatásban.

Bolla György

Az idei év fotós csúcspontja nekem egyértelműen a hajnali menet volt a DBX nyergében, ott olyan képek készítettem, amiket nehéz megismételni. Már csak azért is, mert az időjárás tökéletesebb nem lehetett volna és mert a késő májusi táj színgazdagsága semmihez sem hasonlítható.

Ám ami szintén megmarad 2021-ből, az a szeretet, amivel ezt a munkát műveljük, és az öröm, amikor úgy rendesen megéljük ezt. Nem kertelek: a sportkocsiból kihajolás marad majd velem, ha erre az évre gondolok. Néha bekerült a galériába (Opel Speedster) néha nem, pedig a Maserati Biturbo csoportteszt úgy teljes, ha ezeket is mellétesszük.

Sturcz Antal

Ha az lett volna az újévi fogadalmam 2021 elején, hogy megtanulok fotózni, akkor megszegtem volna, szerencsére nem szoktam megfogadni semmit, így az én kedvenc fotóim nagyját mások készítették. Az első Papp Tibi képe, a frissen lefóliázott Rulettastráról. Az olvasók azért szerették, mert az egykor lyukas roncs itt érett guszta autóvá, nekem pedig azért jelent sokat, mert az embertelen sok meló, amit beletoltunk, végül kapott egy koronát. Andrásék a Rapid Fóliánál mindent megtettek, és sokszor bizony még annál is többet, hiszen közel sem voltak ideálisak az alapok, sok apró hibát tulajdonképpen kiemelt a fólia. Aztán ez számított a legkevésbé, hiszen így nézett ki a végére.

A második kép a Hyundai i20 N és a Ford Fiesta ST összehasonlítóján készült. Ez egy sok fronton elcseszett nap volt, ugyanis egy videó készült volna, csak hát úgy elvert az eső, mint szódás a lovát, így maradt a fotózás és az írott teszt. Mivel nem kellett a forgatás teendőivel szívni, volt időnk autózni, és autóztunk is, hol esőben, hol ködben, de a Pilis szerpentinjein úgy használtuk a két hot hatchet, ahogy a tervezésnél kitalálták. Ezt a képet Dani lőtte az utolsók között, azon a ponton, ahol azért hagytuk abba, mert innen egyenes út vitt volna az árokba. 

És hogy a végére azért legyen egy saját: az isztambuli Porsche-napon végre versenypályán vezethettem egy 911 GT3-at. Az autónak nincs rossz szöge, akárhonnan nézzük, mindenhonnan süt a célszerszám-jelleg, a gömbölyded 911 formát légbeömlők szabdalják és egy jelentékeny méretű szárny töri meg. Mégis, enyhén lentről, hátulról fotózva jön ki, hogy az autót mintha a hátsó kerekek köré tervezték volna optikailag is. Ezeket nyomja földre a farmator, ezért tud pokolian elindulni a kanyarokból, ezért tud a hátsó kerékkel is komoly fékerőt kifejteni. Shark blue a szín, ha esetleg kedvet kaptak volna.

Iván Róbert

Az én kedvenc képemen nem egy autó szerepel, hanem három holtfárad ember. A nap, amikor a TAP-ot új helyszínre vittük. Pályát sosem raktunk még ki, most is vártuk Ágó Bélát szeretettel, aki viszont reggelre lebetegedett, így nem tudott jönni. Ráadásul közönség is volt, és minél több autót próbáltunk beletuszkolni a napba, ezért szünetet sem hagytunk csúszásra. Szerencsére a közönség nagy része bulinak fogta fel az egészet, segített bóját cipelni, ívet kirakni, így csak másfél órás csúszást sikerült összehozni az első forgatás kezdetére. Az első vendég Kiss Norbi volt, és időpontra ment egy másik helyre, úgyhogy rohantunk, ahogy tudtunk. A drón teszt nélkül futotta az első felvételt, így nem is lett meg az első kanyar rendesen, a sokkal nagyobb pálya miatt az egyik operatőr nem ért vissza a célhelyre az első kanyarból, így nem volt befutónk onnan. De végül mindenki akaratának és lelkesedésének hála összeállt az új TAP, és a nap végére behoztuk a csúszást. Ja, mondjuk ebéd időnk nem lett, pedig volt tervezve. A kép a nap végén készült, amikor lement minden autó, mentek a vendégek is két jutalom kört, és összeszedtük a bójákat. Szerintem látszik rajta, ki mit gondolt az aznap történtekről.

Lendvai Zsolt

Kevés tesztautóm volt idén, így fotókkal sem vagyok eleresztve, ráadásul nem is mindig sikerül olyan helyszínt találni, ahol az elképzeléseimnek megfelelő képeket tudok lőni. A Jeep Compass esetében viszont úgy érzem, jó környezetre sikerült ráakadni. Nem keményvonalas terepjáróról van szó, ezzel összhangban volt a salakos út is, amelyen keresztül eljutottam ide. Ráadásul egy nem túl jó hírű utcán kellett áthajtani, ezért aztán fél szemmel mindig figyelnem kellett, nehogy meglepetés érjen.

Jakusovszky Kristóf

Az Astra és a Prius kettőse azért adja nagyon, mert két mindennapi autóról van szó, ami minden létező szempontból különbözik, a céljuk mégis szinte ugyanaz.

Hotrod a naplementében. Egy nagyon fasza forgatási nap remek utolsó perceiben sikerült objektív-végre kapni az öreg Fordot a 20 éves Canon 1D-vel. Ráadásul arany órában. A kép hangulata nekem visszaadja az esemény hangulatát is.

Végül az öreg kombi a rajtvonalnál. Egy ideje kíváncsi voltam, hogy milyen élmény a Tulaj a pályán bólyái között végigfűzni az autót. Igaz, a nap végére és tejködben, de azért kiderült, hogy milyen: király!

Horváth Máté

Nekem a fényképezés a tesztek legfrusztrálóbb része: emitt behajtani tilos, amott a forgalom nagy, a kisnemes meg kiegyenesített kaszával űz a portájáról. Sűrű a vérem ehhez. Viszont ha nyugalom van vagy akad társaság, azért lehet élvezni. A királyordenárékék RS 5 Sportback nem került bele az Audi RS Driving Experience-es cikkekbe, mert végül az SUV-kre és az elektromos Q4 e-tronra lettek kihegyezve, de néhány képet azért lőttem róla, amikor épp rajta volt a sor. Született fehér mészkőbányás, antennás űrtávközlési központos meg kontrasztpipacsos kép is, de talán ez az álmos nyárdélutáni vibrálás illett legjobban az RS 5-höz. Épp csak a víz nem sós a háttérben.

Ökölszabály, hogy városi autót nem fotózunk erdei úton, mert összezavarodik az olvasó. A Jimny ebből a szempontból könnyű eset volt, lévén terepre szánt haszongép, civilként meg se lehet venni: a Pilist céloztam meg vele, de a helyszínen szembesültem a ténnyel, hogy az összes valamirevaló földutat lesorompózta a Parkerdő, ne náluk rodeózzon a sok Pestről szakadt suvos paraszt. Szerencsére Borosjenő mellett akadt egy feltárcsázott, sárgára száradt szántó, amihez passzolt is a Jimny olajzöldje, a homályos fűszál csak hozzátesz a vibe-hoz.

A Mustang Mach 1 behúzott képeit valójában Zitanejem lőtte, én az állókat és az utómunkákat csináltam. Jogosítványa nincs, szeme-keze-lába viszont van, köszönet neked, áldott asszony. És köszönet azoknak is, akik az [egy meg nem határozott terület] melletti beruházásaikat méltóztattak félbehagyni, így volt számunkra egy teljesen kihalt, hosszú bekötőút, a végén körforgalommal, amin százszor meg lehetett próbálkozni ugyanazzal a kompozícióval. Mindenképp akartam a Mach 1 karakterére rímelő sederintős képet, szerintem sikerült.

Rézmányi Balázs

Dani azt írta, hogy "küldjétek el nekem a 2021-es kedvenc fotóitokat (szerintem ez lehet akár 1 vagy 3 is)". Namármost az nekem nem megy, hogy egy vagy három, mert fotózok inkább, mint írok, a saját képeimhez pedig nagyon kötődöm, úgyhogy egyszerűen nincs kőszívem ennyire szűkre vágni. Meg amúgy is, tizenkét hónapból állt az év, akkor legyen egy kép minden hónapra.

Csak ugye az van, hogy volt egy külön galéria, amit nagyon szerettem (inkább elkészíteni, mint nézegetni), és hát a jó kollegális viszony nem engedi meg, hogy ebből kiválasszak egyet. Így is elég baj nekem, hogy pár jelenlévőről nem lőttem portrét:

Gajdán Miklós

Az Ioniq képre büszke vagyok, mert úgy nézett ki, hogy semmilyen kép nem készül róla, olyan szoros volt a program. Aztán mégiscsak a visegrádi Fellegvárat sikerült mögé tenni. Talán nem olyan rossz. A Jeep Wranglernek pedig hol máshol volna helye, mint terepen, bár be kell vallanom, csak helyi segítséggel találtam meg a helyet. De jót tesz a képnek a Wrangler színe is. A Fiat 500 meg egyszerűen bájos a kis szempilla rezegtető mosolyával.

Perkó Rudolf

Rézmonyó már többször is megfordult Monacoban, de idén ment ki Facebook covernek, úgyhogy ide illik a fehér Porsche 911. Ezen kívül a Hősök terén fotózott Aston Martin még idei kedvenc.