Lady Liana élete és munkássága S01E01

Rövid, de racionális számítások vezettek az autóvásárláshoz. A sztori röviden: amikor megvettem a Suzuki Balenót, második autóként az én nevemre került, noha a feleségem járt vele. Majd szorgos bónuszgyűjtögetés következett a kötelező biztosításban. Aztán eladtuk és sokáig nem volt második autónk.

Amikor bő három éve megkaptam az ingyen-Puntót, ennél élt tovább a pontgyűjtés, és tovább javult a helyzet. A Fiatot aztán eladtam, olyannyira, hogy kezdett letelni az a két év, ami köztudottan a bónusz elveszítéséhez vezet. B7-nél jártam ekkor. Mivel már a Punto biztosításának a megkötésekor volt egy kis küzdés a biztosítóval egy erősen félreérthető ügyfélszolgálatos felvilágosítás miatt, de pár hét küzdelem után megtarthattam a korábbi bónuszt. Majd pont most hagyjam veszni?

Mert mi lesz, ha elveszítem?! Kalkuláljunk mondjuk még 50 év várható élettartammal. Mivel üt el az ember ennyi sok időt? A gyerek kirepült, a szex már...  hagyjuk is, 60-80-100 évesen egyértelműen V8-as, V9-es és V10-es motorú sportkocsik henkölésével foglalkozik az ember.

De mennyit bukik közben, ha a biztosítást A0-ával köti? Ötven év alatt megkockáztatom, milliókat.

„Nem túl rossz” (Kimi Raikönen, 1:46,1)

Mint a mellékelt alapos számítás is jól illusztrálja, az ember éppenséggel talál ürügyet, ha már unja, hogy egy Aurist üzemeltet. És van egy kis dugi pénze. Abban persze biztos vagyok, hogy itt nagy üzlet nem lesz, de ha jól csinálom, nagyjából kijövök nullára, vagy legalábbis a költségek nem lesznek magasak.

A probléma csak az volt, hogy az évforduló nagyon közelített, autókat nézegeteni meg nem volt idő. Legalábbis élőben nem. Már régóta foglakoztatott a Thalia-életérzés, vagyis egy olcsó szedán birtoklása, de a Marketplészen nézegettem mást is: Mégane II limuzint, Wagyonőr +-t, háromhengeres dízel Hyundai Accenteket, sőt, néhány elárvult Prius I. is feltűnt. Úgy 3-400 ezerre állítottam be a maximumot, amit a vásárlásra szánnék.

Természetesen a meló szempontjából a legzúzósabb időszakban járt le az átkozott bónusz-határidő. Úgy egy nappal előtte tudtam szabaddá tenni magamat. A magyar papír nélküli, külföldről behozott autók eleve kiestek, mert hetekig tart bepapírozni őket, és e nélkül mire kötsz kötelezőt? Az ilyen utolsó pillanatos impulzusvásárlásnál mit tesz az ember?

„Ez a kis izé annyira élvezetes” (Jenson Button, 1:44,7)

Én például felhívtam nepper ismerőseimet, azzal, hogy: Nincs valami beszámított szarotok?

A beszámított autó külön műfaj. Valami kitaposott belű, minimális piaci értéket képviselő autó, amit ezek a viszonylag drágább autókkal foglalkozó kereskedések már nem tesznek ki a kirakatba. Az ok egyszerű: ezekre a vackokra is ugyanúgy garanciát kell vállalniuk, mint egy rendes autóra. Ezért aztán valami elképesztően nyomott árat mondanak be rá, de van az az elszánt vásárló, aki így is beszámíttatja a verdát, mert nem akar foglalkozni az eladásával. A kereskedők pedig továbbadják ezeket más, olcsó autókra specializálódott cégeknek, akik elterítik Magyarország szegényebb régióiban, ahol a használtautó-garanciáról amúgy sem hallottak. A másik változat az a beszámított autó, amit ugyan ki mernek rakni, csak épp nem kell a kutyának sem.

Az első kategóriát Becsületesnepperünk szolgáltatta, egy beszámított, majdnem hófehér Suzuki Ignis képében. Ez lett volna az olcsóbb, úgy emlékszem, 3 kiló alatt volt. Az autón azért látszott, hogy sok mindent látott már, kissé gyűrött első rendszám, félvak első lámpák, itt-ott húzásnyomok, a pótkeréküregnél javítás és kívülről egy foltban iszonyatosan rohadó küszöb. Az utastér közepesen lepattant, ég az ABS-lámpa.

A célra tökéletesen megfelelt volna. Ahogy Borsa (István alispánja) mondta, ennyiért így ahogy van, bármikor továbbadom. (Bár mivel én nem vagyok illetékmentes kereskedő, azért az átírás mindenképp bukta.) És bár randa a folt a küszöbön, ez valami szakszerűtlenül javított sérülés lehet, de a küszöb strukturálisan rendben van. Igaz, ez akkor is lakatolás, amit meg kéne csináltatni. És ehhez nem volt kedvem. Az ABS-lámpa megnyomta rajtam az ingyen-Punto vészgombot: őrületes szívás volt a Fiaton felszámolni. Persze ez nem Punto, de én kifejezetten híve vagyok a rendesen működő blokkolásgátlónak. Tudom, perverz dolog. Viszont a Puntót gyakorlatilag ez döntötte csődbe.

„A szörnyeteg” (Szőr Lewis Hamilton, 1:42,9)

A B-verzió az A Kedvenc kereskedésből Balló Marci ajánlata volt. Szintén Suzuki, de egy Liana. Egészen pontosan egy egyhatos szedán, egy vörös-zöld színtévesztő látásával nézve szinte british racing green színben. A kilométer valahol 188 ezer táján, új gumik, alul olajszivárgás a karternél, meg a féltengelyszimeringnél, viszont csak kevés, és felszíni rozsda a küszöbvégeknél. Kifejezetten kulturált utastér, működő klíma, kissé fáradt aksi, a próbaúton meglepően nem Suzukis, akadozó váltó.

Hát ja. Azért ez nagyon Pakisztán. A Suzuki Liana úgy született, hogy a tervezők sokat ábrándoztak egy Ford Focus (I.) jellegű, kompakt modellről, csak épp nem akartak új platformot kifejleszteni hozzá. Vagyis alulról ez az autó egy Suzuki Baleno, de ennek köszönhetően például hátul többlengőkaros futóműve van. Alatta sétálva előtörtek a régi emlékek, mert tényleg tök ugyanaz, viszont ez az autó nem rohad, a bölcső ép, kipufogó is, sőt, a katalizátor(ok) is alatta vannak. Ennek ellenére nem kellett a III. kerület elegáns közönségének, már fél éve állt a Kedvencnél. Ahhoz képest, hogy kereskedésből vettem, erősen nyomott áron, 5 kilóért kaptam meg, de ezen tényleg nem kerestek semmit. Amúgy ez nagyjából a hasonló Lianák árszintjének a közepe: van drágább és olcsóbb is.

A fura arányok annak köszönhetőek, hogy bár ugyanolyan magas a modell, mint az akkor divatba jött, egyterű-jellegű autók (Focus, Peugeot 307, stb.) viszont nyomorultul kisautós a tengelytávja: 2 méter és 48 centi. A C Corsáé egy centivel nagyobb volt...ööö. 2001-ben ott voltam az ötajtós verzió nemzetközi bemutatóján, Észak-Olaszországban, a Lago Maggiore partján. Olyan külsőségek közepette mutatták be a Grand Hotel des Iles Borommées nevű szállodában, közvetlenül a káprázatos szépségű tó partján, hogy egy Rolls-Royce bemutatója is lehetett volna. Az, hogy Olaszországról beszélünk, ne tévesszen meg senkit, egy olyan Svájcot tessék elképzelni, ahol mindenki olaszul beszél. Németesen meseszerű tökéletességgel megépített, 1863-ban megnyitott szálloda a hegyek között, a jéghideg vizű, mély tó partján, a tóban még meseszerűbb szigetekkel. Azt hiszem, ez volt az első komolyabb találkozásom a jacuzzis fürdőkáddal. Puszta kíváncsiságból kipróbáltam, mi van, ha teszek a vízbe habfürdőt. Aki látta Peter Sellers-szel az Estély habfürdőben című filmet, az el tudja képzelni a végeredményt.

Kicsit furcsán is néztek ki ebben a környezetben ezek a Lianák, melyek neve állítólag a Life In A New Age, vagyis az élet egy új korszakban szavak rövidítéséből adódott. Amerikában viszont Aerio néven adták, volt belőle 2,3-as szívó benzines is. Az mondjuk érdekelne, hogy ment, de azért ez az 1,6-os sem rossz. Érzetre akaratosabb és nyersebb az Aurisnál: igaz, hogy csak 103 lóerő, viszont vagy 130 kilóval könnyebb, úgy, hogy szedán.

A new age jegyében digitális a műszeregység, és maga a műszerfal tök szimmetrikus. Az ívelt oldalú háromszög mélyedés, ahol a műszer csücsül, az utas előtt is megvan, csak műanyag burkolat fedi. Amúgy 2001 táján inkább kissé vicces volt ez a műszer, mert a Fiat Tipo/Tempra már meg is szűnt, ahol ezeket még menőnek láttuk. A műszerfal anyagát vélhetően űrrepülőgépek szárnyainak a belépőéleihez fejlesztették ki, olyan kemény, de egy korrupt NASA-beszerző mégis inkább valami kerámia mellett döntött. Hiba volt. Kétoldalt viszont a levegőrostélyok egy az egyben a K11-es Bakancs-Micrából valók, azok jók is. Bezzeg a középsők (az lehet Suzuki-fejlesztés), ott a lamellák már össze vissza mozognak, nem együtt.

A Liana amúgy semmilyen szempontból nem volt modern, ekkoriban már ESP-t illett adni az autókhoz (a Golfon 1998 óta volt széria), itt opcióként sem létezett. ABS van benne, meg az első és oldalsó légzsákok. Esőérzékelő? Digitklíma? Navi? Függönylégzsák? Ugyan már! Méretben tudja, amit kell, gurul, elvisz bárhová, de ezt főleg a kevésbé fejlett piacokra szánták, Ázsiában számtalan országban árulták, Indiától a Fülöp-szigetekig. És persze nálunk. Meglepően sok fut belőle, most, hogy figyelek rá, látom őket az utakon. Amúgy 2004-ben csináltak egy nagyobb faceliftet a Lianán, a teljes műszerfalat kicserélték, kapott normális műszeregységet, klímapanelt, dupla DIN-es rádiót, sőt, még dízelmotort is!

„Nagyon jó autó” (Boris Johnson, 1:57,4)

A Liana szedán ott lett világhírű, amikor ez lett a Kedvező Árú Autó a Top Gear műsorában: soha egyetlen autó sem szerepel ennyit a műsorban, hisz láttuk, Clarksonék Ferrarit alig tudtak szerezni, bezzeg a Suzuki mindig ott volt. Összesen 1600 kört tett meg a TG pályáján, 400 gumit evett meg és 100-szor cseréltek rajta féket, kétszer féltengelyeket, kerékagyakat és alsó lengőkarokat. Továbbá egy külső tükröt. Szóval elég agyoncsaphatatlan.

A legjobb körök listáján gyorsabb, mint a Skoda Fabia RS, a Toyota Avensis, Renault Laguna, Jaguar X-Type. Az olyan anomáliákról már ne is beszéljünk, hogy a Ferrari F40-es el sem tudott indulni, mert a rajtnál lerohadt. Hihetetlen mennyiségű sztár vezette a Suzukit, 66 power lap idejét mérték le, de ezen felül még az F1-es pilóták köreit is ezzel teljesítették. Sőt, miután a Lianát lecserélték a Lacettire, Ceedre, majd Astrára, az F1-esek továbbra is a Suzukit kapták meg.Íme az egyik legendás epizód, amelyben Michael Schumacher...

 A legjobb köridők pedig:

Egy ilyen autót MEG KELL VENNI!

Hát így lett egy Lianám. Azt akkor még pontosan nem is tudtam, mit akarok vele, de érdekelt a szedános lét. Keresni nem fogok rajta, hacsak nem lesz 600 forint az euró. Viszont van pár ötletem, hogyan lehetne felhozni egy kicsit a XXI. század szintjére. Az is érdekel, mennyiből lehet üzemeltetni, mert gyanús, hogy olcsón, hacsak... szóval majd meglátjuk.

Egy darabig otthon nem árultam el és a szerkesztőség tagjai is titkolták. Igazság szerint sok időm nem volt rá, vettem egy aksit bele, mert az menthetetlen volt. Természetesen az aksivásárlási tanácsadó szerzőjeként kapásból beleszaladtam a legnagyobb önszivatásba: nem fotóztam le az akkumulátort, csak megrendeltem a Lianához megfelelő, ázsiai sarus típust. Aztán felvilágosított egy autóvillamossági szerelő, hogy Magyarhonban szokás lecserélni a sarukat, hogy a pár ezerrel olcsóbb, szupermarketes aksi is belemenjen (amúgy fizikailag befér). Azt is elárulta, hogy ezzel adnak a szarnak egy pofont, mert a japán aksiknak kicsit más a kémiája, az autó töltésszabályzása ehhez van belőve, emiatt az olcsó, vastag sarus aksik kb. annyival korábban meg is halnak benne, mint amennyivel olcsóbbak voltak. Na mindegy, ha ugyanott vagyunk, akkor megvettem ez elérhető legolcsóbb aksit bele. Továbbá a vészesen sikító ékszíjat gyorsan lecseréltettem – de ennyi. Egy nem induló, sikító hulladékkal nem akartam beállítani otthonra.

Mivel téli gumit nem volt kedvem venni rá, leparkoltam egy közeli utcában, néha megsétáltattam, és egészen megszoktam, hogy van egy titkos Suzukim. Egészen mostanáig hallgattam róla, nem is tudom, miért. Addig úgy sem akartam túlzottan használni, amíg voltak fagyok. Aztán a nagy bejelentés napján megálltam vele a ház előtt. Hajnalka asszony nem akarta elhinni, hogy ezt megvettem. Ő, akinek minden nyomorult formájú autó tetszik, finoman szólva sem volt elragadtatva a lenyelt egy Wagon R-t a kígyó formavilágtól. És a szinte british racing green szín sem jött be neki. Az egyetlen érv, ami meggyőzte az az volt, hogy a jármű egy álruhás Baleno.

Hát itt tartunk most. Neve már van, Balló Marci elkeresztelte Lady Lianának, megtetszett. Nemsokára jönnek az első valódi karbantartások, hibaelhárítások, ezekről is beszámolok hamarosan.

„Arra gondoltam, hogy eladom az autómat ... bár ez egy használt autó, de talán adhatnátok rá egy jó ajánlatot.” (Sebastian Vettel)
...na jó, nem. Az egyetlen dolog, ami tetszik benne, az a duda. (Sebastian Vettel 5 másodperccel később)*

* az idézetek valóban a Top Gear adásaiból, vagy a behind the scenes videókból származnak.