Tyúkeszűnek csúfolták, 8 évvel később nyert Le Mans-ban

Rondeau versenyzői karrierje elején kisebb bajnokságokban indult, ám már kezdetben sem tűnt túlzottan tehetségesnek. Ennek ellenére némi pénznek köszönhetően 1972-ben mégis sikerült Le Mans-i üléshez jutnia. A bemutatkozás katasztrofálisan sikerült: Rondeau lényegében nevetség tárgyává vált. Egy dolog, hogy a csapat motorhiba miatt kiesett, de a beszámolók szerint a francia "lassú volt, nagyon lassú." Az egészet csak tetézte, hogy a híres Mulsanne egyenesben a sisakjának csapódott egy madár, így a "tyúkeszű" gúnynév is ráragadt.

A következő évek is kiábrándítóan alakultak. A francia 1974-ben egy Porsche 908 volánja mögé ülhetett, ám a csapat csak egy összetett 19. helyet ért el, melyet egy évvel később újabb kiesés követett, már egy Mazda RX-3-ban. Ekkor úgy tűnt, Rondeau győzelemről dédelgetett álmai zátonyra futnak. A francia kénytelen volt belátni, hogy Le Mans-ban csak egy top autóval nyerhet, szerény tehetsége miatt viszont nem tűnt reálisnak, hogy valaha egy ilyennel állhat rajthoz. Egyetlen járható út maradt: magának kell megépítenie az autót, ami elég gyors és megbízható a győzelemhez.

Az ambiciózus tervben segítették az akkori szabályok, melyeknek hála viszonylag könnyű és olcsó volt Le Mans-i prototípust építeni. Rondeau verbuvált hát maga köré pár barátot, majd belevágtak az autóépítésbe. Kezdetben egy 2,7 literes Peugeot V8-as motort terveztek használni, de Rondeau végül az erősebb, de megbízhatatlanabb Cosworth DFV V8 mellett döntött. Végül az 1976-os Le Mans-ra elkészült a mű, mely a csapatot ekkor szponzoráló Inaltera tapétagyár nevét viselte.

Az autó ígéretesnek bizonyult. Már első versenyén az összetett 21. helyen meglátta a kockás zászlót, miközben megnyerte saját géposztályát. 1977 még jobban alakult: a csapat negyedik helyen ért célba újabb kategóriagyőzelmet aratva. Az összetett siker azonban még mindig szinte elérhetetlennek tűnt, pláne, hogy hamarosan lesújtó hírek érkeztek.

A biztató eredmények ellenére az Inaltera kihátrált a projekt mögül, és mivel a szerződés értelmében a csapat minden autója és felszerelése az ő tulajdonukat képezte, magukkal vitték ezeket is. Rondeau-ék így pénz és alkatrészek nélkül, a nulláról kezdtek ismét autót építeni. Ebből kerekedett ki a Rondeau M378-Cosworth, mely 1978-ra készült el. A versenygép a nehézségek ellenére is gyors volt, hiszen az évi Le Mans-on az összetett kilencedik hely mellett újra kategóriagyőzelmet ünnepelhetett a gárda.

A csapat akkori PR menedzsere szerint ebben az évben mutatkozott meg igazán, miben is volt kiemelkedő Rondeau és a csapat: a francia még a legnehezebb időkben is képes volt meggyőzni az embereit, hogy a lehetetlennek tűnő Le Mans-i győzelem valójában alig karnyújtásnyira van. Így a csapat tagjai erőn felül, éjjel-nappal dolgoztak, és kevés pénzből is többet hoztak ki, mint bárki más.

1979-re elkészült az M378 Group 6 szabályrendszer szerint épült verziója, a Rondeau M379, mely minden eddiginél versenyképesebbnek tűnt. A csapat most először harcolt az összetett győzelemért, mely akár össze is jöhetett volna, ha Jacky Haran nem csúszik ki a verseny utolsó felében.

A csapat úgy látta, a győztes tempó végre megvan, így már csak a megbízhatóságon kell javítani. Ehhez egy félkész autópályán teszteltek megszámlálhatatlan órán keresztül, míg végül úgy érezték, a Rondeau M379B legalább olyan jó, mint a nagy rivális Porsche 936.

Hamarosan eljött az 1980-as Le Mans napja, a Rondeau pedig győzelemre éhesen érkezett. A verseny hatalmas viharban, katasztrofális látási viszonyok között indult. Bár a két Rondeau előkelő helyre kvalifikált, a Porschék hamar átvették a vezetést. Nem dőlhettek azonban hátra, a már ekkor Le Mans-i legenda, Henri Pescarolo szorosan követte őket az egyik Rondeau-val. Sötétedéskor azonban a német gyártó autói technikai gondokba ütköztek, így Pescarolo átvette az összetett vezetést, miközben a csapat másik autója, Rondeau-val a volán mögött a harmadik helyen haladt.

Éjfél előtt kevéssel Pescarolo autója váratlanul megadta magát, így ismét egy Porsche került az élre, mögöttük szorosan a másik Rondeau. Hajnali háromra a belga Jackie Ickx eszeveszett tempót diktálva kényelmes előnyt épített ki a Porschével, reggelre azonban a Rondeau ismét felzárkózott. Innentől a két autó egymást előzgetve harcolt a győzelemért. 

 A verseny végéhez közeledve egyre inkább úgy tűnt, meglehet a győzelem a francia kiscsapatnak, ekkor azonban heves zápor érkezett, mely eláztatta az egyik kanyart. A vezető Rondeau mit sem sejtve,elsőként érkezett oda, és a vízen felúszva kicsúszott a pályáról. Szerencsére komolyabb időveszteség nélkül folytatni tudta a versenyt.

Másfél órával a kockás zászló előtt maga Rondeau ült a volán mögött, valami azonban nem stimmelt: a francia folyamatosan egyre lassabb és lassabb köröket futott, és sokat hibázott. Végül kihívták a boxba, az autót pedig Jean-Pierre Jaussaud vette át. Hamar kiderült, hogy Rondeau végletekig kimerült és kiszáradt. Állapota annyira súlyos volt, hogy miközben csapattársa a győzelemért harcolt, ő helyszíni dialízisen esett át.

De még mindig nincs vége: alig 40 perccel a leintés előtt ismét eső érkezett a pályára. A második helyen Jackie Ickx azonnal a boxba hajtott esőgumikért, az élen haladó Jaussaud viszont kockáztatott, és kint maradt. Végül neki lett igaza: az eső végig csendes volt, így egy utolsó körös megforgást követően a Jean-Pierre Jaussaud - Jean Rondeau páros megnyerte az 1980-as Le Mans-i 24 órást.

Ezzel az ember, akit 8 évvel korábban kinevettek és tyúkeszűnek gúnyoltak, az egyetlenné vált a verseny történetében, aki egy olyan autóval tudott nyerni, mely az ő nevét viselte. Ilyen jó eséllyel nem lesz többször.