Részeg voltam, és beneveztünk a Bamako Rallyra!

Gazdaságos ivó vagyok. Ez előny, hiszen olcsón és gyorsan cseszem szét magam, másrészt hátrány is, mert egy erős nap utolsó tüskéjeként bevert belga sör már közepesen kicsinál. Két Kwak volt bennem, én meg a Mosselenben, mielőtt kimentem az utcára szívni egy kis frisst, és hopp, a telefonom megcsörrent. Tibi barátom volt, és közölte, hogy aznap zárul a jelentkezés, akkor megyünk-e a Bamakóra?

Tibinek egy éve adtam el a fiatal Jeep Wrangler Rubicont, mindössze kétezer kilométerrel, szinte új állapotban. Ő pedig néhány hétre rá benevezett több helyi és néhány külföldi túrára is, mielőtt végleg elkapta volna az a bizonyos gépszíj. Megjárta Montenegrót, a környező országokat, csak dőltek a fotók és felvételek. "Majd egyszer elmegyünk a Bamakóra!" vált szállóigévé közöttünk a mondat, persze én csak a partvonalról ugattam, de ő úgy látszik komolyan gondolta.

"Jóoóoóolvan Tibbbyyy mennyünk makóóóra baászkij eccerélünk, foglallldbeee!" - üvöltöttem hidegtől remegve egy szál pólóban a januári Budapest sötétjébe, majd bontottam a vonalat, és visszaültem inni. Ő meg befoglalta. Reggel még csipásan görgettem a telefonom, mire megláttam a nevünket a résztvevők között. Aznap nulla másodperc kellett, hogy magamhoz térjek, a szívem majd kiugrott, az agyam kettőt fordult, pálmafákat, fekete nőket, machetét és dzsungelt vízionáltam. Napasztmek!

A hír hallatán a rokonság sokkolódott, a csajom kiakadt, a baráti kör és a teljes holdudvar viszont egy emberként éljenzett, és drukkol, így a powert most elsősorban ők osztják...

Az útvonal és a végállomás még nem ismert, ahogy az indulás időpontját sem tudjuk, csak azt, hogy valamikor 2024 januárjában dördül el a startpisztoly Villám Géza kezében, és nettó három hétig leszünk távol. A felkészülést viszont már most megkezdtük, az elmúlt év összes posztját elolvastuk a Budapest-Bamako News & Community csoportban, majd személyesen konzultáltunk Judt Edével, aki tavaly megjárta Bamakót egy Hindustan Ambassadorral.

Ezt egy kispolszkival is megcsinálják! / Hawaii az egész! / Oszvald Marika is kibírta! - dörmögik néhányan, ami igaz is, ha a Spirit kategóriáról beszélünk. Ők egy külön, jóval nyugisabb útvonalon kelnek át Afrikán, persze a tükörsima aszfalt számukra sem garantált. Viszont mi, a csapatunk első közös döntéseként egyből a Túra 4x4 Kalandra jelentkeztünk, ami a legdurvábbtól csak eggyel könnyebb. Lényegében annyival, hogy nem időre kell teljesíteni a napi etapokat. Tanácsadónk, Ede szerint így sincs okunk parázni, egyedül a helyiek, a betegségek, az ételek, az időjárás, az üzemanyag, a hideg vagy a meleg okozhat gondot, illetve ha elakadunk valahol, vagy felborulunk.

A veszélyeket a szervező sem rejti véka alá, hiszen a tájékoztatóban külön felhívja a figyelmet a rizikókra. A jelentkezés előtt el kell fogadni, hogy meghalhatunk, elrabolhatnak, bebörtönözhetnek, illetve különböző természeti vagy helyi jellegű csapások is leselkednek ránk, olyanok mint a földcsuszamlás, homokvihar, puccs, háború, terrortámadás, trópusi betegségek, üzemanyaghiány, lezárt utak-repterek-kikötők vagy a falu bolondjai, akik az autók elé ugranak, hogy megállítsák azt, majd pénzt követeljenek. Egy biztos, a terepet leszámítva is komoly izgalmakra készülünk.

A végállomás még nem ismert, mert minden évben változik a politikai helyzetnek megfelelően (vagy a meglepetés kedvéért), de idén áprilisban remélhetőleg már többet fogunk tudni. Azt viszont őszintén reméljük, hogy se az utóbbinál rövidebb vagy gyengébb útvonalat, se kevesebb országot érintő tripet találnak majd ki a szervezők! Szóval pontos térképünk még nincs, de sejtésünk már van, hiszen az útirány mindig Nyugat-Afrikán keresztül vezet.

Vagyis a berberek lakta Marokkóból indulunk az Atlasz hegység havas csúcsain át a hazánknál tízszer nagyobb területű Mauritániai Iszlám Köztársaság felé. Itt arra számítunk, hogy a kősivatag kisimul néhány nap alatt és a Szahara dűnéi között lapátolhatjuk a homokot a Jeep alól jókat anyukázva. Mauritániát elhagyva Szenegálban találjuk magunkat, ahol a sztyeppéket és szavannákat felváltja a mangrove erdő, vagyis a homok után sárban dagonyázhatunk majd tízméteres termeszvárak árnyékában. Ezek után Guinea következik, és a végcél, ami talán újra ?Sierra Leone? Majd kiderül...

Némi olvasgatást követően a Bamako indulói között két alapvető irányt különböztetek meg a járműválasztást övező filozófiában. A nevezők egy része olyan autóval indul, amit könnyű megjavítani a helyi körülmények között is, tehát idősebb, egyszerűbb vasakkal. Egy másik része viszont az újabb technikában bízik inkább, és a komolyabb felkészülésben hisz, mert inkább az útra kíván koncentrálni, mint a karbantartásokra. Mindkettőben látok előnyöket és hátrányokat is, de mi most az utóbbira szavazunk. Öreg Merci, Land Cruiser vagy a bontóból menekített otthagyós járgány helyett mi a dízel Jeep JK volánja mögött vágunk neki a közel tízezer kilométeres távnak.

A Jeep felkészítését a Kornyik Jeep Works folytatja, ugyanis eddig is ők fejlesztették Tibi kéréseinek megfelelően, Jeep téren ők a legjobbak. Ha minden igaz, az idei AMTS-en találkozhattok majd a végeredménnyel, de addig még tervezek egy komolyabb bemutatót az autóról és a módosításokról is. Egy biztos, a rövid JK apró utasterét okosan kell majd beosztanunk, és amit csak lehet, azt kívülre szerelve kell majd szállítanunk. Az üzemanyag kapacitás jelentős növelése is fontos, ugyanis jelenleg 4-500 km között van a hatótáv aszfalton, ráadásul Afrikában lesz olyan etap, ahol nem fogunk tudni tankolni 4-5 napon keresztül. Megpakolva, terepen.

Az autó tehát hamarosan átváltozik a Kornyik műveknél, mi pedig az egyéb teendőkre koncentrálunk. Időben el kell kezdeni az oltásokat, a papírokat, ráadásul érvényes útlevelünk sincs, pedig kelleni fog, ahogy a számtalan vízum és engedély is. A túrán kötelező a CB rádió, a műholdas telefon és az offline navigáció is, amiket még be kell szerezni. Napi 15-17 órás vezetéssel tervezünk, amit felváltva oldunk majd meg, így amíg egyikünk vezet, a másik az utat örökítheti meg. Épp ezért most kamerateszteket olvasok, és eddig az Insta360 X3 a nyerő többféle bottal, mounttal, mikrofonnal.

Viszont ezeknél is sokkal fontosabb az autó hazaszállításának megtervezése, mert se eladni, se otthagyni nem akarjuk a Jeepet, hiszen sikeres túra esetén mivel mennénk majd a következőre? A Bamako logisztikai partnere az ODB Logistics, de a jelek szerint náluk olcsóbb a Maersk, akik viszont hetek óta nem válaszolnak a levelemre (hahó! Maersk! itt vagyunk!). Amit viszont tudunk, hogy konténerben utazik majd haza a “millió dolláros bébi”, ahova nekünk kell beparkolni és rögzíteni. A szállító cég a szemünk láttára plombálja le, ami elvileg sértetlen marad a következő találkozásig, immáron valahol Európában.

A sok kaland, élmény és terepezés közben nem szabad elfeledkeznünk a túra eredeti és legfontosabb céljáról sem. A csapatok ajándékokat és adományokat visznek a helyieknek, hogy ezzel is javítsák a régióban lakók életszínvonalát. Afrikában sajnos milliók élnek mélyszegénységben, gyerekek éheznek, családok nélkülöznek, nincs rendes egészségügy, gyerekcipőben jár az oktatás, kitörni és vinni valamire khm... nem tűnik egyszerűnek. Bár abban is biztos vagyok, hogy a saját közegükben, távol a modern világ problémáitól, politikától, háborúktól, inflációtól ők valójában boldogabb életet élnek, mint mi.

A legutóbbi 2022-ben megrendezett Budapest-Bamako csapata napelemeket telepített, és iskolabútorokat vitt Sierra Leonéba a híres magyar Afrika kutatóról elnevezett Torday Emil Általános Iskolának. Ezzel végre kezdetét vette náluk is a számítógépes oktatás, ami egy fontos lépés a felzárkóztatásban. A jótékonysági akció keretében számtalan gyümölcsfát is ültettek a szervezők, ugyanis ezek idővel terményt, vagyis pénzt termelnek, így remélhetőleg nem vágják ki őket. Tibivel hely szűkében leszünk, ezért főleg apró, de sok ajándékkal készülünk, olyanokkal, amik hasznosak lehetnek a helyieknek. Tollakat, öngyújtókat, krétát, ja és persze cukorkát viszünk majd a gyerekeknek, a terveink szerint.

A felkészülés tehát minden szinten elkezdődött. Alakul a szükséges cuccok listája: kell még hálózsák, matrac, sátor, de szükségünk lesz rengeteg élelmiszerre is, hiszen az európai gyomrot könnyen hazavágja a helyi konyha, ja és persze rengeteg vízre. A következő hónapokban igyekszem majd beszámolni az előkészületekről.

Villám Gézával a rally szervezőjével pedig hamarosan az Égéstérben is beszélgetünk majd, hogy még több hasznos tapasztalatot és tanácsot gyűjtsünk indulás előtt. A túra eddigi fő támogatója a Kedvenc Autókereskedés, akik hozzájárultak, hogy egy hónapig nélkülöznek majd, bár a távollétem nekik egy kis pihenést is jelent egyben.

Nem vagyunk teljesen terepszüzek, hiszen Tibi már a Wrangler előtt is járt túrákra az öreg Cherokee-val, én pedig egy évet éltem offroad körülmények között Izlandon. A Budapest-Bamakót az amatőr rallyk csúcsának, a profi versenyek belépő szintjének tekintjük mindketten, és biztosak vagyunk benne, hogy sokat tanulunk majd. Drukkolj nekünk, hogy célba érjünk!

Ha szeretnél megjelenni támogatóként akár adományokkal akár eszközökkel a túrát illetően, dobj egy levelet a bamako_2024@mail.totalcar.hu-ra.