• Belsőség
• Videó

A Volvo elsősorban tartós, strapabíró, egyszerű, de mégis komfortos, és ami a legfontosabb: biztonságos autókkal szerzett nevet magának. Nem véletlen, hogy a gyári múzeumban sportkocsit keveset látni, családcentrikus modellt annál többet. A prémiummá válás útján azonban már az 1950-es évek elején el szerettek volna indulni, és végül 1968-ban piacra került a II. világháború utáni első olyan Volvo, mely kifejezetten a pénzesebb vásárlókat célozta: a háromliteres, soros hathengeres motorral szerelt, és sok krómmal díszített Volvo 164.

Ez a típus mára kissé feledésbe merült, nekem azonban évek óta vágyam közelebbről megismerni, mióta még 2015-ben egy budapesti utcán fényképezőgéppel vadászva ráakadtam egyre, és elmerültem elképesztő részleteiben. Most végre kipróbálhatom menetben is, ráadásul kiváló veteránautóhoz van szerencsénk: egy olyan úr hagyatékából származik, aki nem csak tulajdonos, de jó gazda is volt.

Úgyhogy nyissuk az elefántfül ablakot, tekerjük ki a tolótetőt és engedjük be a napfényt, mert ezt a szinte ismeretlen, mégis remek svéd prémium szedánt mindenkinek látnia kell!