Nem, Mr. Bean főellensége nem egy Reliant Robin

2023.08.23. 13:57
1 hozzászólás

Mindenki ismeri Mr. Beant. Rowan Atkinson ikonikus karaktere 1990. január 1-jén jelent meg a képernyőkön, azóta pedig saját televíziós sorozatot, animációs szériát és két mozifilmet is kapott. Azt is sokan tudják, hogy a brit különc ősellensége egy kék színű háromkerekű autó, melyet sokan egy Reliant Robinként, mások pedig egy Reliant Regalként azonosítanak. Bár utóbbi közelebb áll az igazsághoz, technikailag mind a kettő téves. De akkor milyen autóról beszélünk pontosan?

A Reliant Motor Company kezdetei

Mr. Bean nemezisének története 1934-ben indul, mikor is a Raleigh Cycle Company nevű, biciklikre és háromkerekű járművekre szakosodott gyártó vezetősége úgy döntött, a jövő a páros számú kerekeké. Nem mindenki értett azonban egyet mindezzel: T. L. Williams műszaki menedzser nagyon is három keréken látta a jövőt, így egy másik alkalmazottal, E. S. Thompsonnal együtt saját céget alapított.

Ez lett a Reliant Motor Company, melynek első – természetesen háromkerekű – prototípusát Williams kertjében, ketten rakták össze. Lényegében egy karosszériás motorkerékpárról beszélünk, melynek acél alvázára keményfa vázat szereltek, melyet végül alumínium panelekkel fedtek be. Ebből született meg 1935-ben Mr. Bean ellenségének ükapja, mely eleinte pusztán csak Reliant, majd később Reliant Regent néven futott.

Reliant Regal MK I

1950 körül aztán a Reliant úgy döntött, ideje a fedett motorkerékpár Regent mellé egy új, sokkal inkább autószerű modellel is előrukkolni. Az 1951-es Cycle and Motor shown be is mutattak egy prototípust, melyet egy évvel később egy újabb követett, Reliant Regal néven. A típust végül kisebb, könnyebb és egyszerűbb formában 1953-ban kezdték gyártani, hogy kedvezőbb adózási kategóriába kerüljön. A módosításoknak hála az elődjénél sokkal autószerűbb Regal továbbra is háromkerekű motorkerékpárnak számított, így sima motoros jogosítvánnyal is bárki vezethette.

A 355 kilós vászontetős autócska megtartotta a Regent alapelveit: acél alvázára keményfa váz került, melyet alumínium panelekkel fedtek be. A jármű elejében egy 747 köbcentis, oldalszelepes négyhengeres motor kapott helyet, melynek 16 lóerős teljesítményét egy négysebességes kéziváltó juttatta a hátsó kerekekhez. A gyártó szerint ez 105 km/h-s végsebességhez volt elég, míg a fogyasztás 5,65 liter körül alakult.

Reliant Regal MK II

Alig egy évvel a Regal bemutatása után jött is a második generáció, mely bár első ránézésre nem sok újdonságot tartogat, rendkívül fontos lépés volt a gyártó jövője szempontjából. Az alumínium ára ebben az időben folyamatosan emelkedett, mely az autómárkákat egy súlyos dilemma elé állította: vagy drasztikus áremelések árán tovább használják az ismert könnyűfémet, vagy valamilyen más alternatíva után néznek.

A legtöbb gyártó utóbbi megoldás mellett döntött, ám az alternatív anyag mibenléte szintén megosztotta a közösséget: sokan autóik könnyű súlyát feláldozva egyszerűen acélt kezdtek használni, ám ez a Reliant számára nem volt elfogadható kompromisszum. A márka így végül az üvegszál mellett tette le a voksát.

Így született meg a Regal MK II, mely szinte egy az egyben az MK I tervei alapján készült: maradt az acél váz és az erre épített keményfa keret, ám erre alumínium helyett nagyrészt üvegszál panelek kerültek. 1955-ben aztán elkészült az első keménytetős változat is, miközben az ekkorra már teljesen elavult Regent gyártása befejeződött.

Reliant Regal Mk III

A könnyen formázható üvegszál rengeteg új lehetőséget nyitott meg a dizájnerek előtt, hogy feldobják az eddig igen szögletes, unalmas formájú Regalt. Ebből született meg a jóval kerekdedebb Regal Mk III, mely 1956 novemberében került a kereskedésekbe.

Az új dizájn mellett a modell 15,24 centiméterrel szélesebb lett elődjéhez képest, melynek hála érezhetően megnőtt a hely az utastérben. Szintén lényeges újítás volt az indexlámpák bevezetése, melyek az eddigi szemaforszerű, karos megoldást váltották.

Reliant Regal Mk IV

Két évvel később érkezett az új változat, mely kevésbé látványos, ám fontos módosításokat hozott. Az autó számos elemét modernizálták a karosszéria alatt: az elektromos rendszer immár 12 volton üzemelt, az átdolgozott futóműnek és kormányműnek hála javult a kezelhetőség, a motor pedig egy légszűrőn keresztül tiszta levegőt szívhatott.

Ez a generáció kifejezetten rövid ideig készült, így manapság a legritkább Reliant Regal változatnak számít.

Reliant Regal Mk V

Az 1959 elején bemutatott ötödik generáció ismét jelentősebb változást hozott: különálló panelek helyett az autó karosszériája már egyetlen nagy üvegszálas darabból állt, melyet azonban továbbra is fakerettel erősítettek meg.

Ez volt az első Regal, mely az ülések mögött dedikált csomagtartót kapott.

Reliant Regal Mk VI

A hatodik generáció 1960-ban érkezett meg, és csupán kisebb esztétikai módosításokat hozott. A kor trendjeit követve az eddig különálló indexlámpákat elöl és hátul is a fő lámpatestbe integrálták. A műszerfal is alapos ráncfelvarrást kapott: minden mutató és számláló egy középre helyezett jókora sebességmérő órába került.

A módosítások száma és jelentősége valószínűleg azért ilyen csekély, mert a mérnökök a háttérben már a következő, minden elemében radikális generáción dolgoztak.

Reliant Regal 3/25 és 3/30

A nagy dobás 1962-ben debütált, és olyan drasztikus változásokat hozott, hogy az eddig megszokott számozás helyett teljesen új nevet adott neki a gyártó: Regal 3/25.

A karosszéria most már fakeret nélkül, teljes egészében üvegszálból készült, két hatalmas darabban. Az egyik az autó külső héját, míg a másik a belsejét adta. Ezeket spéci ragasztó segítségével egyesítették, majd az így kapott kész kasztnit egyben csavarozták az acél alvázhoz.

A másik jelentős változást egy teljesen új, saját fejlesztésű, 600 köbcentis négyhengeres motor jelentette 25 lóerővel, mely a jelentősen több erő ellenére 3,6 literre vitte le a fogyasztást. Ezen kívül az utastérbe olyan luxuseszközök kerültek, mint a motor hűtővizét használó fűtés.

1969-ben aztán a 600 köbcentis motort egészen 700-ig fúrták, melynek hála a teljesítmény 30 lóerőre emelkedett. Az így kapott modell már a Regal 3/30 nevet kapta, és egészen 1973-ig készült, mikor is leváltotta a Reliant Robin, melyet – tévesen – sokan Mr. Bean ellenségének hisznek.

Reliant Regal Supervan I, II és III

A Regal 3/25 és 3/30 alapján a Reliant kisteherautó változatokat is készített, melyeket Regal Supervan néven ismer az utókor. Ebből a típusból összesen három verzió készült: a korai Regal Supervan I, az érett Regal Supervan II és kései Regal Supervan III. Mr. Bean nemezise egy utóbbi példányt vezet – legalább is sokan így tudják.

Az igazság azonban az, hogy a Reliant Regal Supervan III elnevezés téves: ilyen nevű modell sosem létezett. A nagy fokú mechanika hasonlóság ellenére a Reliant a személyautóktól teljesen külön modellként kezelte a kisteherautó kiviteleket, melyek hivatalos elnevezése egyszerűen csak Reliant Supervan. Mr. Bean ellenségének pontos elnevezése tehát Reliant Supervan III.

A Regal közbevetéssel az utókor egészítette ki az autó nevét, melyre a félreértések elkerülése miatt volt szükség. A Regalt váltó Robinból is léteztek ugyanis Super jelölésű kiadások, így nem volt nehéz összekeverni a korábbi modellcsaládot az újjal.