Nulla-száz? Hagyjuk! Íme pár európa valaha készült leggyengébb autói közül

Fontos szabály, hogy a listán csak teljes értékű autók szerepelhetnek, mopedek és három- vagy négykerekű motorkerékpárok nem. Ezen kívül minden típusból csak a leggyengébb motorral szerelt változatot vettük figyelembe, és igyekeztünk az ismertebb modellekre szorítkozni.

Peugeot 106 Electrique: 27 lóerő

A Peugeot 106-ot senkinek sem kell bemutatni. Ez az apró, könnyű és olcsó modell nálunk is sokáig népszerű maradt, s bár lassan kikopik az utakról, még manapság is látni egy-egy példányt. Amit talán kevesebben tudnak, hogy 1995 és 2003 között elektromos változat is készült a francia kisautóból, melytől kifejezetten sokat várt a gyártó.

A 106 Electrique a mai villanyautók értékeihez hasonlítva persze megmosolyogtató számokat tudott felmutatni: a nikkel-kadmium akkumulátortömb 100 kilométeres hivatalos hatótávot, a 27 lóerős elektromotor pedig 90 km/h-s végsebességet garantált.

A 106 Electrique magas ára és szerény képességei ellenére a Peugeot – ki tudja miért – évi 15-20 ezer eladott darabszámmal kalkulált, ám a valós érdeklődés drasztikusan elmaradt a várttól: 1995 és 2003 között összesen (!) 6400 példány fogyott, melyek többségét a francia állam vette meg.

Fiat 126: 23 lóerő

A Fiat 126 a Fiat 500 szellemi örököseként született meg 1972-ben, az alma pedig nem esett messze a fájától: alapvető felépítését, mechanikai megoldásit és tengelytávját tekintve a két modell nagyon hasonlít egymásra. A 126 azonban valamivel nagyobb karosszériát, tágasabb utasteret és egy fokkal elfogadhatóbb biztonságot kapott. A modellből licensz alapján lengyel változat is készült Polski Fiat 126p néven, mely sokáig hazánkban is gyakori autónak számított.

A 126 több különböző motorral is készült, melyek közül a leggyengébb 23 lóerőt és 39 Nm nyomatékot préselt ki az 594 köbcentis, kéthengeres blokkból. A végsebesség 100 km/h körül alakult. Bár Olaszországban a modell közel sem volt olyan sikeres, mint a Fiat 500, a keleti blokk országaiban rengeteget adtak el a lengyel változatból.

Trabant P50: 17 lóerő

Bár nálunk talán a 601-es a legismertebb és leggyakoribb Trabant verzió, ennek 26 lóerős, 594 köbcentis motorja még erősnek mondható a korai változatokhoz képest. Ott van például az 1958-as P50 (vagy 500), a legelső, eredeti Trabant, melynek 499 köbcentis kétütemű, kéthengeres motorja mindössze 17 lóerőt produkált. Ez annyira kevésnek bizonyult, hogy két évvel a modell debütálása után már egy átdolgozott, 20 lóerős motorral árulták, melyet ismét két évvel később egy 594 köbcentis, 23 lóerős másik követett.

A nagyon kései, 1989 és 1991 között készült 1.1 jelölésű Trabantok egyébként már 1100 köbcentis négyütemű Volkswagen motort kaptak, melynek 41 lóereje akár 125 km/h sebességgel repíthette az alig 700 kilós autót.

Fiat 500: 13 lóerő

A Fiat 600 kistestvérét sokan az egyik első városi autóként tartják számon. Az alig 3 méter hosszú, 500 kilós apróságból 1957 és 1975 között csaknem 3,9 millió darab készült, népszerűségét pedig alacsony ára mellett rendkívüli praktikumának és sokrétű használhatóságának köszönhette.

A Fiat 500 legkorábbi példányait egy 479 köbcentis, kéthengeres, 13 lóerős apró motorral és négysebességes kéziváltóval szerelték, a végsebesség pedig nem haladta meg a 85 km/h-t. Később valamivel nagyobb motorral szerelt, erősebb változatok is készültek, mielőtt a modellt a Fiat 126 váltotta.

Citroen 2CV Type A: 9 lóerő

A 2CV-t kezdettől fogva a lehető legegyszerűbb és legolcsóbb autónak tervezték, s bár a fejlesztése a második világháború és egyéb okok miatt sokat csúszott, az alapelveket a végül gyártásba került verziónál is megtartották. Így lehetséges, hogy a legelső, 1949-es 2CV-ket 375 köbcentis, kéthengeres boxermotorokkal szerelték melyek egy hangyányival sem voltak erősebbek 9 lóerőnél. A korai modelleknek egyébként nem volt üzemanyagszint-mérője, de hátsó lámpából és ablaktörlőből is csak épp eggyel akadt több. A lapátok sebessége az autó tempójának megfelelően változott.

Primitív megoldásai miatt eleinte sok kritika érte a 2CV-t, ám a modell a kezdetektől fantasztikusan fogyott. Az ekkor meglehetősen szegény körülmények között élő franca vidékieknek hatalmas segítséget jelentett egy egyszerű, olcsó és praktikus autó, így néhány hónappal a bemutató után már három éves várólistára alakult ki, mely később ötévesre hízott.