Mi volt előbb: autó vagy kormánykerék?

Az első hajók valószínűleg még minket, homo sapiens sapiens-eket is megelőznek: egyes tudományos bizonyítékok szerint már a homo erectus nevű előember is épített és használt kezdetleges csónakokat vagy tutajokat. Később a fejlettebb ember már kisebb csoportok vagy rakomány szállítására is alkalmas hajókat épített, melyeket évezredeken keresztül kormánylapáthoz kapcsolt kormányrúddal (angolul till, vagy tiller) irányítottak. Az egyszerűbb, kisebb hajóknál a kormányos magát a kormányrudat mozgatta, míg a nagyobb, nehezebb hajók esetében egy fedélzeten elhelyezett, függőleges rúd szolgált kormányként, amely kötelekkel és rudakkal csatlakozott a kormányrúdhoz.

Ez az egyszerű, kezdetleges megoldás azonban számos problémát rejtett magában. Először is, a kormányrudat mindig a kívánt fordulási iránnyal ellentétesen kellett mozgatni: jobbra fordulás esetén balra, balra fordulás esetén pedig jobbra. Bár egy gyakorlott tengerész ehhez már hozzászokott az évek során, a kezdő matrózok a Tiller Towards Trouble (kormányrúd a baj felé) jelmondattal igyekeztek megjegyezni ezt az ellentmondást.

További problémát jelentett, hogy nagyobb hajók irányításához a kormányrúd nem volt elég pontos, ráadásul emberfeletti erőt igényelt. Szükség volt tehát egy új, modernebb és hatékonyabb megoldásra. Ez volt a kormánykerék.

Hogy pontosan ki és mikor találta fel az egész hajózást forradalmasító újítást, a mai napig vita tárgya. Számos történész szerint a Brit Királyi Haditengerészet rendszeresítette elsőként a kormánykereket, mely aztán 1703-ban kezdett tömegesen elterjedni a kikötőkben. Ennek ellenére nem kizárt, hogy az első kormánykerékkel felszerelt hajó már jóval korábban megszületett, ám a megoldás ekkor még nem terjedt el. Egy dolog biztos: a kormánykerék segítségével minden eddiginél pontosabban, könnyebben és egyszerűbben lehetett a irányítani még a legnagyobb hajókat is, akár a nyílt óceánon.

Ami az autókat illeti, a világ első piacképes, tömeggyártásban készült „önjáró szekerét", a Benz-Patent Motorwagent 1886-ban látta meg a nagyközönség. Annyit tehát egészen biztosan elmondhatunk, hogy a kormánykerék közel kétszáz évvel megelőzi az első autót. Ennek ellenére a szárazföldi közlekedésben sokáig nem is gondoltak a megoldás használatára. A már említette Benz-Patent Motorwagent, sőt, Benz Velo nevű utódját, és a kor más kezdetleges autóit mind karok segítségével lehetett irányítani.

Ám a hajóknál már egyszer megbukott megoldás szárazföldi közlekedésre talán még alkalmatlanabb volt. A kor egyenetlen, buckás útjain bizonyára nem volt könnyű egy apró kart egy kézzel mozgatva egyenesben tartani a kezdetleges autókat, de a precíz irányváltoztatások végrehajtása sem lehetett egyszerű feladat.

1894-ben dokumentálták az első esetet, mikor egy utcai járművet kormánykerékkel szereltek fel. A megoldás egy Alfred Vacheron nevű korai autóversenyző házi barkácsolásának köszönhető, aki Panhard 4 hp nevű modelljére fabrikált kormánykereket a Párizs – Rouen versenyre készülve. A megoldás előnyeire az ekkor Panhard et Levassor néven futó gyártó is felfigyelt, így 1989-től kezdve minden Panhard gyárilag kormánykerékkel készült, a sorozatgyártású autók között elsőként.

Érdekes módon más gyártók késlekedtek a megoldás átvételével. Bár Thomas B. Jeffery, a Rambler alapítója 1989-ben szintén épített két kormánykerekekkel felszerelt kísérleti autót, az 1902-ben debütáló első sorozatgyártású példányok mégis kormánykarokat kaptak. Egy évvel később azonban Thomas B. Jeffery belátta a tévedését és 1903 végétől már a Rambler gyárában is kormánykerékkel szerelték az autókat.

Ezt követően rendkívül felgyorsult az átállás: egy évtized alatt a kormánykerék teljesen kiszorította a karos, rudas megoldásokat a gyártók kínálatából. A megoldás népszerűsége a mai napig töretlen, annak ellenére is, hogy számos alkalommal próbáták már meg újra feltalálni a (kormány)kereket. 1965-ben például a Mercury a Park Lane koncepcióautóban kormánykerék helyett két kis méretű gyűrűt szerelt a vezetőülés elé, míg a 2012-es Honda EV-STER tanulmányt botkormányszerű karokkal lehetett irányítani. Legutóbb a Tesla üzent hadat a kormánykeréknek repülőgépek kezelőszerveire emlékeztető szarvkormányával, ám az előző próbálkozásokhoz hasonlóan visszakozni kényszerült.

A kormánykerék töretlen sikere valószínűleg annak köszönhető, hogy egy rendkívül egyszerű és elegáns megoldása két komoly problémának. Egy autó irányítása – pláne magasabb sebességnél – precíz kormánymozdulatokat igényel, melyeket egy nagyobb átmérőjű kezelőszerven könnyebb végrehajtani. Ezen kívül a kerek formának köszönhetően a kormánykereket bárhol megfoghatjuk, mely növeli a kényelmet.

A kormánykerék elterjedése után is maradt azonban egy megoldásra váró probléma: ahogy a járművek súlya és kerekeik szélessége egyre nőtt, a kormányzásuk úgy vált nehezebbé – különösen kis sebességnél és álló helyzetben. Szükség volt tehát egy eszközre, ami ilyenkor is megkönnyíti a kormányzást.

Az első kezdetleges szervokormányt állítólag 1876-ban építette meg egy Fitts nevű férfi, ám sem róla, sem a találmányáról nem maradt fent információ. Ezt követően 1903-ban szereltek fel egy Columbia típusú teherautót egy elektromos motorral, mely segített a sofőrnek a kormányzásban. Bár a megoldás állítólag működött, mégsem terjedt el.

Az első „modern," hidraulikus szervokormányt 1926-ban építette meg egy Francis W. Davis nevű autóipari mérnök, ám ennek története annyira fordulatos, hogy hamarosan egy külön cikkben foglalkozunk vele.

A kormánykerék evolúciójának következő lépcsőfokát a gombok megjelenése jelentette. Ennek első példája a kormányról működtethető duda volt, melyet az 1915-ös Scripps-Booth Model C-n alkalmaztak először. Azóta a gombok fokozatosan belepték a modern autók kormányát.

Hogy mit tartogat a jövő a kormánykerék számára, egyelőre bizonytalan. Nem valószínű, hogy lesz nála jobb megoldás, ám az önvezetés folyamatos fejlődését látva lehet, hogy egyszer a jövőben nem lesz szükség rá többé.