Africa Race 2024: Végtelennek tűnő kősivatag, hűvös éjjelek és rengeteg por

Hogy néz ki egy ilyen tábor?

A katonai védettség alatt álló területet minden oldalról kék villogós rendőrautók határolják, mentőhelikopter várja, hogy azonnal akcióba léphessen, odabent pedig a versenycsapatok kamionjai dominálnak: búgnak az aggregátorok, recsegnek a légkulcsok, sziszegnek a kompresszorok, lényegében egész éjszaka történik valami. Aki nincs ehhez szokva, az jó füldugóval készüljön, mert még hajnalban is - amikor az autós szervizcsapatok utolsó hős szerelői is leteszik a csavarkulcsot  - van zaj, a motorosok már tankolnak, melegítenek, rajthoz készülnek.

Mindenki ott foglal helyet, ahova odaér, kompromisszum viszont mindenhol van: ha a kajához, mosdóhoz és zuhanyhoz közel akarsz, akkor fogadd el az erős zajt, ha távolabb, akkor viszont sokat sétálsz a szaharai porban zuhany után, és a szélnek is jobban ki vagy téve. Teljesen vállalható az infrastruktúra: a WC-nek rendes vizesblokkja van, tiszta, és a zuhany is jó, bár az IBC-tartállyal érkező víz hőfokát szabályozni nem lehet, és néha szinte aggasztóan forróra melegítik fel a gázos bojlerrel. Soha nagyobb bajt.

Szerény kempinges tudásom ellenére megosztom az eddig gyűjtött tapasztalatokat: a 2 másodperces Quechua-sátor sehogy sem lesz 2 másodperces, de 1-2 perc alatt ki lehet nyitni, és nem sokkal több idő összehajtani sem egy minimális gyakorlással. Bajuk igazából nincs, noha ezek a konkrét példányok már nem fiatal darabok, a cipzárjaik a végüket járják, de kis óvatossággal még használhatók. A matrac alá hozott polifoam jó ötlet, és hőszigetelési szempontból jelentősen jobb a hagyományos, felfújható matrac, napi 2x5 extra percet megér az életedből a plusz komfort és a jobb hőérzet az önfelfújónak hazudott társához képest. Viszont vigyetek hozzá biciklis defektjavítót is, nekem az első este kivágta egy kő a matracomat a polifoam és a sátorhely kinevezése előtti kavicstakarítás ellenére is: valószínűleg ez utóbbiban nem végeztem tökéletes munkát.

Felesleges volt viszont az aktív szenes test- kéz- és lábmelegítő. Focimeccsen vagy hosszúra nyúlt autószerelős estéken, esetleg sportoláshoz jó, egy 0 fokos hálózsákban viszont egyszerűen nem fogsz fázni akkor sem, ha kint tényleg 2-3 fok van, ez most már biztos tapasztalat, még melegem is volt benne, pedig ha úgy van, én tudok fázni. Reggel, mikor ki kellett belőle bújni, remegve fáztam a 2 fokban, alsónadrágban, ráadásul keményre hűlt ruhákba belebújni ilyenkor nem jó, viszont ha beülsz a kocsiba pár percre fűteni, vagy odamész az esti tábortűz utolsó parazsaihoz, akkor elviselhető. 

Első etapok, rengeteg kő és még több por

Amikor Dakar vagy Africa Race összegzéseket látsz, a videós highlightok szinte nem is szólnak másról, mint hogy a sima homokos dűnéken szambáznak fel le a versenygépek: nyilván ez lesz a verseny legmenőbb és leglátványosabb része, de az első pár nap inkább a vad kősivatagot látod magad körül, dűnéket egyáltalán nem. Elképesztő por van: ha nagyon félted az elektronikai eszközeid, inkább el se hozd, én a telefonomnak hoztam egy teljesen lezárható búvártokot: ez annyira jó cucc, hogy ebből akár kettőt is bedobhattam volna. A légszűrőt naponta takarítani kell, az utastérbe zárt ablakok ellenére is rengeteg fullasztó por jut be, és még a csomagtérben, a cuccaidba is bele fog ülni, szóval jó ötlet volt a minden napi ruhát külön folpackba fóliázni.

A Raid-kategória alapvetően a felfedezésről szól, tehát nem visznek rá a teljes versenyszakaszra, viszont így is kemény, akár többszáz kilométeres offroad szakaszokra kell számítani, mindenképpen kell némi terepjárós képzettség (vagy legalább egy összkerekes TC Tréning), az itiner olvasásához pedig szintén nagyon hozzá kell szokni: egyszerre irányokat, fokokat nézel, próbálod kiolvasni, mi következik, méterszámlálót nullázol, lapozol, és persze figyelsz az útra is, hogy tényleg az történik-e, amit olvasol, ha meg véletlenül mégis eltévedsz, akkor korrigálni, hogy vajon hol veszett el a nyom, és mennyit kell visszalapozni.

Végtelennek tűnik a terep, simán autózol több tíz kilométert úgy, hogy emberi életnek még csak nyomát sem látod, szóval érdemes atombiztos állapotú géppel menni, máskor viszont olyan elhagyatottnak tűnő helyen, és olyan elképzelhetetlen "házakban" van élet, hogy az embernek a gyomra összerándul, és ilyenkor tényleg elgondolkodsz azon, hogy itt az öreg Toyota Land Cruiser és Land Rover Defender bizony nem a pojácáskodás eszköze, hanem a mindennapi élet alapvető eszköze emberek ezreinek: ha nincsenek ezek az autók, amik vizet és élelmet visznek a lakosságnak, akkor megszűnik az élet a sivatag közepén.

Technikának és embernek egyaránt megterhelő a dolog, a zötykölődés állandó társad lesz, a futóműved rendesen kapni fog, és ha bénázol, könnyen elakadsz. A kartervédő sokat dolgozott az Isuzun a lehuppanásoknál, a gátlók keményen dolgoztak, de nem melegedtek el, mindene stabil, egyedül a hátsó laprugók miatt érzem egy kicsit még mindig sprődnek, főleg ahhoz képest, hogy egy rövid időre beültem a Pajeróba is hátra, ami a gyengébb gátlók ellenére jóval komfortosabb játékszer, meg persze a hátsó üléstámlája is természetesebb szögben áll, mivel nem egy pickup. 

Amíg Marokkó északi felén, a Nador-Boudbnib-Mhamid vonalon jársz, addig egy megfelelően turistás hozzáállással akár teljesen ignorálhatod azt a közeget, ami körülvesz: alaposan elkerített, gigantikus oázisra emlékeztető hotelekben ehetsz európai árakon európai gyomorhoz szokott ételt, amiktől aztán hagyományos angol WC-kben köszönhetsz el, ha megfizeted, ezen kívül rengeteg helyen tudsz kártyával fizetni, legfeljebb egy-két, az út szélén integető kisgyerekből és a házak átlagos állapotából látod a bajt, amíg nem hagyod el az aszfaltot. Most viszont már délebbre tartunk, és innentől jön a sűrűje: talán jobb is, hogy nem egyből a mélyvízbe dobtak.

Az Africa Race-sztori előző részei:

[1. rész] … és akkor mi karácsony után elindulunk

[2. rész] Gépátvétel szívással, de megjártuk a Col de Turinit!

[3. rész] Időutazás a rajtnál, lencsefőzés és újév a kompon

[4. rész] Az első kultúrsokk után rájöttem, hova tűnt a sok 190-es Merci