Új rovatot indítunk, mert lusták vagyunk és fantáziátlanok
A nosztalgiavonaton univerzálisan nincsen fék, autók kapcsán meg aztán pláne jól esik az elégetlen szénhidrogénektől bágyadt, diszrupciómentes múltba révedezni. Akkora archívumunk ugyan nincs, mint az Autó-Motornak, ami 1948-tól 2020-ig kis híján 100 ezer oldalon írt és ír az autós erről-arról, de szűk negyed százada azért a Totalcar is elműködget.
2002-ig visszamenőleg vannak anyagaink, hírek, tesztek, közéleti anyagok, amiket az Indamedia csoport pincéjében, fiziológiás zselével töltött fémtartályokban nevelt hekkereinknek csupán pár gombnyomás előkeríteni az adatbázisból. Apró szépséghiba, hogy az előző arculatfrissítéskor valaki megnyomott egy nagy piros gombot, amire az volt írva, hogy ne nyomd meg ezt a nagy piros gombot, úgyhogy az addigi képanyag csak bélyegnagyságban maradt fent.
Kár veszni hagyni a befektetett munkát, másrészt tanulságos lehet 10-20 éves távlatban, történelmi perspektívából újraolvasni, urambocsá' újraértelmezni az adott cikkekben foglaltakat. Kísérleti jelleggel összerakunk néhány ilyen gyűjtőposztot random kiválogatott anyagokból, némi kommentárral, hogy ne legyen epés TC Örökség íze, aztán meglátjuk, mi lesz belőle, érdekes-e, szeretitek-e, vagy lehúzzátok szegényt a budin, mint egy hátán alvó díszguppit – avagy tetszhalat. Ha viszont szeretitek, rovattá ütjük.
Addig is itt egy pilot, work in progress, április 16.:
Messze jutottunk 22 év alatt, mégis ugyanott tartunk: 2002-ben még kapni keveréket a kutakon, de az se semmi, hogy még ki kellett írni, hogy ólommentes. A drágulásokról azóta is beszámol a sajtó, mert sokaknak nem fáj előbb beállni a kútra, mint pocsékolni a pénzt, akkor is ha csak párszáz az a forint. Szemét vagyok, nem árulom el, miből mennyibe került egy-egy liter 2002-ben, ott a link mögött a válasz, a savantok meg úgyis fejből tudják.
17 év az iparban nem hosszú idő, még egy tisztességes hitel sem jár le addig. A SAIC Motor viszont ennyi idő alatt elért a teljes ismeretlenségből oda, hogy bevétel és eladások alapján is a világ top10 gyártója között legyen. Amikor 2007-ben arról írtunk, hogy az általuk birtokolt Roewe bemutatja az első saját modelljét, inkább csak azon röhögtünk, hogy a név milyen béna, fantáziátlan nyúlása a Rovernek (a technika is a Roverén alapult). A W2 koncepció nem tűnt el a süllyesztőben, Roewe 550-ként került gyártásba, mai leszármazottja az i6, amiből a hagyományos mellett plug-int, valamint Rising Auto ER6 néven tisztán elektromos verziót is kínálnak. Nem így a Roverből. Roverből semmilyet nem árulnak már.
Miközben a múltkori Land Cruiser cikkhez gyűjtöttem anyagot, ezerszer feljött az FJ Cruiser, mint rokon furcsaság. 2007-ben még nem tudtuk, hogy bukás lesz vagy siker – de tekintve, hogy minket is meglepett, hogy 2022-ig gyártották, nem volt egy deep impact. Mindenesetre kíváncsiak leszünk, mire jut az új, amit elvileg hamarosan bemutatnak, és vajon lesz-e annak is három első ablaktörlője. Addig is itt egy P-s rendszámos Winkler-használtteszt egyenesen a messzi 2014-ből.
Szeretjük az elmebajt, de egy Ferraritól valamiért rangon alulinak érződik – vagy én vagyok technoprűd. Lehet, hogy akkusav szivárgott a maranellói tározóba, mert pár napja fejjel lefelé beépített, hidrogénüzemű kompresszoros motort jelentettek be, most meg ez a fúvókás téma. Csettintenék is a nyelvemmel, mert parádés, de Muskék egy évvel a Ferrari előtt beszéltek már hasonlóról. Hol itt az eredetiség, kérem?
