Bálnaszoptatásunk lapjai - második felvonás - a pöcök

Negyed egy van. Éjjel. Az udvaron már órák óta csend honol, a sötétség körbeölel mindent, mint valami szelíd, fáradt takaró. 12 óra meló után az ember már azt hinné, csak a matrac és a párna lehet a végállomás, de nem, helyette a laptop hideg fényében gubbasztok, mintha valami ördögi küldetést teljesítenék, ugyanis lengyel bontók webshopjait bújom, amikről eddig azt se tudtam, hogy egyáltalán léteznek – de most hirtelen nélkülözhetetlenné váltak. Hopp, egy újabb cikkszám a Messenger fotón - gyorsan beütöm, gépelek, keresek, ajánlatot teszek, veszek, és valahol legbelül, ott a legmélyebben, egy kicsit élvezem is. Talán.

"Szia, ma elkészült a gsdfsaklfmsdfl és a fdslakfnsdkfns, meg a kfmdslfdssfm, de van valami AMINEK NEM FOGSZ ÖRÜLNI, MONDJAM?!” - köszönt rám a vonal túlfeléről Attila, a bálnamentő Professores Rex, akinek nap végi összefoglalója már-már szokásossá vált. A hangjából érzem, hogy ma is egy olyan elcseszettül magyarázhatatlan és körülírhatatlan műanyag keret bizbaszpöckéről fog magyarázni, amit lehetetlen elképzelni is, nemhogy megérteni vagy BESZEREZNI. Persze, nem is okoz csalódást. Egy mondattal később már a váltókulisszát burkóló rózsafa betétre tűzött-ragasztott, de letört pöcök elhelyezkedéséről magyaráz, én meg hallgatom, szép lassan kikapcsol a kávéfőző, meg a telefon is lemerül. Minden nap egy újabb vesztes csata, de a háború még folyik, nem adjuk fel, cikkszámot kérek, beszerzést ígérek.

Mint később a fotókról kiderült, egy A1406830086-ra lett hirtelen szükségünk – vagyis arra a legendás, soha senki által se látott, ámde beszerezhetetlen pöcökre, ami nélkül a világ nem lenne ugyanaz. Ez a dugóhúzó formavilágú műanyag rögzíti a hétrétegben lakkozott, sablonban feszített-ragasztott, felmelegített majd lehűtött, több rétegű rózsafa betétet a váltókar körül, a könyöklő felőli végnél, hogy szépen simuljon, ne álljon ki bután, és ne tűnjön csálénak, ha valaki benéz az utastérbe. Így:

Ezt a pöcköt a szakembörök törik le mikor a panelt erőből feszegetik, hogy bekössenek valami később már idegesítő, vagy nem is működő kiegészítőt. Pedig elég lenne csak rápillantani a váltókar körüli burkolatra, felpattintani a műanyagot, és a sötét lyuk mélyén felfedezni azt a 3 mm átmérőjű, fekete pöcökvéget, amit ha meghúznának, közben a homlokukkal a rózsafa burkolatot szépen a helyén tartva, simán oldhatnák az oldható kötést – anélkül, hogy eltörjön az a nyomorult, beszerezhetetlen, soha senki által még nem látott pöcök, ami csak komplett fabetéttel, háromszázezerért együtt kapható. Vagy újban kilenchatvanért.

Egy napsütétes kedd délelőtt láttam meg először. Ott ültem, néztem a monitort, gyönyörködtem benne, és éreztem, hogy ő is visszanéz. Ismerkedtünk. Csak a pöcök, meg én. Eleinte hezitáltam, nem akartam ekkora cirkuszt rittyenteni köré, de úgy voltam vele, essünk túl rajta! - annak ellenére, hogy elsőre sosem adom magam ilyen könnyen, de legyen! - jönni akar, éreztem, hát fizettem. És most? Van egy pöcköm valahol Litvánia és Óbuda között az űrben, dobálódik, törhet, sérülhet, én pedig aggódom, mert nincs másik, ő már az én pöcköm, a fabetétem pöcke, a Bruno a bálna pöcke, ő mindannyiunké.

Szia, ma elkészült a dsanbfkasjfjvkbs és a fndskjfnsd, meg a fnksdjf sdkj, de van valami AMINEK NEM FOGSZ ÖRÜLNI, MONDJAM?! - jön a szokásos telefon kedd délután pont, miután megrendeltem a dedet. Figyu az van, hogy kivettem a fabetétet és nagyon jó, hogy jön a 1406830086-os pöcök, csakhogy most ahogy nézem, hogy nem lesz hova bepattintani, mert valaki kipattintáskor elpattintotta a tartófület, és hát kéne még egy A1406832200 is, amit csak gyáriban lehetett megvenni egytrilliárd forint körüli összegér, de már nem árulják. - Na, itt már én kapcsoltam ki a kávéfőzőt, hordtam ki egy sztrókot, már zsibbadt a szemgolyóm, a fejemet meg azért nem vertem a falba, mert gipszkarton és egy részét én raktam fel. ANYÁD!!!! - üvöltöttem magamban, miközben Attinak csak annyit suttogtam köszi, intézem.

A A1406832200 tulajdonképpen egy rács, ahogy a képen is látszik és ez van a fabetét aljára tapasztva, meg tűzve az örökkévalóságnak. Csakhogy ez nem teljesen sikerült, ugyanis törik, reped, pattan, utána pedig a gombok beesnek, meganyátlanodik a pöcök, a fabetét erektál, a világ összedől. Vagyis dőlne, ha Atti nem tudná megragasztani, csakhogy most nincs mit, meg mivel, mert ami letört azt is kidobták, vagy a földbe hantolták. De mindegy is, hiszen, ha jön a pöcök, kell az a szar is, ugyanis egyik sem ér a másik nélkül fabatkát sem.

Egy éjfekete hajnalon pillantottam meg őt, a rózsafa betét alján pihenő, műanyag megmentőt. A lengyel Allegro webshop kínálatában árválkodott, és nem is kértek érte sokat, mindössze ötvenezret, szállítással. Yeah. Csakhogy ez egy jobbkormányos autóból maradt meg, a fát magát pedig szétfúrták, így a vásárlást egy ajánlat előzte meg, amit végül elfogadtak, hogy utána kiderüljön: amúgy nem is szállítanak hazánkba. :))) Hát miért is szállítanának? Végülis, ha már Honduras ott van a listán, Magyarországnak nincs helye, nem? :D Rövid agyvérzés után végül sikerült megbeszélni az eladóval, hogy elküldi a már harmincezer forintos, használhatatlan, szétkopott, szétfúrt fabetétet, hogy levakarhassuk, kaparhassuk az aljáról a pöcökpólyát, amivel a saját fánkra átműtésével elmegy majd Atti egy teljes munkanapja, éljen!

Hát most itt tartunk, ez egy rövid helyzetjelentés volt Brunoról, a bálnáról, de közben azért vettünk hozzá ezt-azt úgy hétszázért, majd később beszámolok róluk.

Csak az nem tiszta még, hogy ki szoptat kit.

UPDATE:  a cikk leadásának másnapján megjött, íme:

A Bálna-kaland első része itt olvasható!