Ez az autóversenyzős társas annyira jó, hogy muszáj volt írnunk róla

Közeledik a karácsony, a szeretet, az ajándékozás és a felesleges stressz ünnepe. Ilyenkor nemcsak a céges rendezvények, hanem a szerkesztőség által szervezett munka utáni programok is megsokszorozódnak, legyen szó házon belüli Gran Turismo bajnokságról, pizzapartiról, vagy társasjátékozásról. Az előbbi kettő még várat magára, viszont a társasozáson már túl vagyunk, ami a laphoz illő tematikával rendelkezik: kipróbáltuk, milyen a Heat – Padlógáz. Előre szólunk: ez a cikk nem egy részletes bemutató, sokkal inkább egy élménybeszámoló. Ha az érdekel, hogyan kell játszani, ajánljuk a Mit Játsszunk? és a Gémklub szabályismertetőjét.

Ahogy a neve is sejteti, a Heat – Padlógáz egy autóverseny tematikájú társasjáték, amiben többféle mechanika keveredik. Van benne némi pakliépítés, erőforrás menedzselés és rengeteg taktikai elem. Játékosszáma egytől hat főig terjed, de ezt a külön megvásárolható kiegészítőkkel akár nyolcra is emelhetjük. A doboz szerint egy játék nagyjából negyven percet vesz igénybe, ami a tapasztalataink szerint reális.

GBencével együtt közepesen tapasztalt gamernek tartjuk magunkat, így mi vállaltuk el a feladatot, hogy elmagyarázzuk a játékszabályt a többieknek. A szabályzat elsőre bonyolultnak tűnt, mivel sok apróságra kell figyelni, és nem minden szimbólum és jelzés jelentése egyértelmű. Az egészet ráadásul bonyolítja, hogy a játékhoz négyféle modul is tartozik, amik tovább cifrázhatják a játékmenetet – már ha használjuk őket. Szerencsére amint átláttuk a szabályok logikáját, rájöttünk, hogy a játék leírva sokkal bonyolultabb, mint amilyen valójában. Ennek bizonyítéka, hogy pár demókör után a kevésbé tapasztalt kollégák is gyorsan belerázódtak. Az alapok megismerése után pedig a plusz moduloktól sem kell megijedni, hiszen gazdagabbá és mélyebbé teszik a játékmenetet, miközben érdemben nem bonyolítanak rajta.

Már a moduloktól mentes, bemelegítő játék is kellemesen izgalmas volt, főleg, hogy az utolsó pillanatig nem volt egyértelmű, ki lesz a győztes. Ez főleg annak köszönhető, hogy több tényezőtől is függ, milyen gyorsan haladunk végig a pályán: a kézben tartott kártyák állandóan változnak, van szélárnyék mechanika, az utolsó két helyen haladó versenyzőt pedig a szabályok külön segítik. Mindezt tovább mélyítik a fejlesztőkártyák, amik különleges képességeket adhatnak kijátszáskor, vagy az időjáráskártyák, amik befolyásolhatják, mennyivel lehet bevenni egy kanyart. Bár mindez rengeteg véletlenszerű tényezőnek tűnhet, egy pillanatra sem éreztük úgy, hogy egy jól vagy rosszul sikerült esemény pusztán a szerencse miatt történt meg. A véletlennek is van némi szerepe, de végül mindig a legjobban taktikázó játékos nyert.

Tetszett, hogy a Heat - Padlógáz nem az ellenfelek elgáncsolására épül, vagyis nem kell attól tartani, hogy egy játék asztalborogatással végződik. Ha túl gyorsan próbálsz bevenni egy kanyart és a sóderágyban végzed, csak magadat okolhatod érte. Amiatt pedig felesleges haragudni az ellenfelekre, ha a jobb taktikájuk miatt végül ők végeznek előrébb. Ez viszont nem jelentette azt, hogy a barátság nevében ne inzultáltuk volna egymást, amikor valakinek pont rosszul jött ki a lépés – de ez így szép.

Végül a Heat egyöntetűen mindenki tetszését elnyerte: még azok is remekül szórakoztak játék közben, akik a mezőny végén értek célba. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy a versenyek végig izgalmasak és kiszámíthatatlanok maradtak. A nagy előnnyel vezető pilóta sem dőlhetett hátra, de a sereghajtók sem érezték esélytelennek magukat. Ezen kívül a játékmenet is pont kellemes: mindig van mit átgondolni, mindig adódnak izgalmas taktikai opciók, de sosem éreztük elveszettnek magunkat a sok lehetőség között. A legtöbb társasjátéknál van egy ideális játékosszám, ami fölött már vontatott vagy kaotikus lesz a játék, de szerencsére a Heat esetében nincs ilyen gond. Mi hatan játszottunk, ami az alapjáték maximum játékosszáma, de a sok indulótól csak még izgalmasabb lett a verseny.

A játék elemeinek minősége kifogástalan: minden kártya, tábla és bábu igényesen megtervezett, a dobozban levő rendszerező (insert) elosztása is remek. Külön ki kell emelni a mellékelt kisautókat, amik meglepően részletesek és kidolgozottak. Egyedül a játék mérete lehet szűk keresztmetszet: a táblák feleslegesen nagy helyet foglalnak, így két asztalt kellett összetolnunk, hogy kényelmesen elférjünk a tábla körül. Ez irodai környezetben könnyen kivitelezhető, otthon viszont már problémás lehet.

A Heat újrajátszhatósága is kiemelkedő: ha meguntuk az alapjátékot, adott a négyféle modul, amivel tovább mélyíthető a játékmenet. A Garázs modullal például mindenki testre szabhatja az autóját, az Időjárás és útviszonyok modullal már az eső is szerepet kap, a Bajnokság modullal pedig akár szezonokon átívelő házibajnokságot is rendezhetünk, ami garantáltan hosszú időre leköti a családot vagy baráti társaságot. Ha ez még mindig nem elég, az Esőfutam nevű kiegészítővel tovább emelhetjük a tétet: ezzel egyebek mellett a játékosszám is eggyel nő, és két új versenypályát is kapunk az alap négy mellé. És a jövőben érkezik még egy kiegészítő, amiről még nem tudni semmit.

Ha egy jó versenyautós társasjátékot keresel az ünnepekre, megtaláltad. 25 ezer forintért nem nevezhető olcsónak, viszont megéri a pénzét, hiszen egy sokszor újrajátszható, jó minőségű társajátékot kapunk ennyiért. Valamint ez az ár barátok közt leosztva már nem is sok, mi is így tettünk.