A tapasztalat az a tudás, amire öt perccel korábban lett volna szükségünk

A mai rohanó világunkban elengedhetetlen a munka-magánélet egyensúlyának megteremtése és fenntartása. Az autós újságírók nincsenek könnyű helyzetben ezen a területen, hiszen napi szinten hazaviszik a munkájukat, a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt. Nem meglepő, hiszen ilyen foglalkozást többnyire csak az választ, aki valóban érdeklődik az autók iránt, nem csupán közlekedési eszközként tekint rájuk. 

Ennek az érdeklődésnek gyakori manifesztációja az úgynevezett autodidakta autószerelői hajlam. Tudjátok, amikor az egyszeri autóbolond nekiáll a garázsban magának szerelni-karbantartani a családi és haveri járműflottát. Állítólag kiváló hobbi és az idegeket is nyugtatja, közösségteremtő ereje pedig jelentős. Valahogy mégis az a tapasztalat, hogy az önjelölt szerelőknek jut bőséggel a szentségelésből és a "torkosborz" üzemmódból is. 

A sztorit már ismerhetitek, a megbízható és csekély karbantartási igényű Puntók mellé tavaly beszereztem magamnak egy igazi szopórollert, csak hogy legyen mivel felborítani a már említett munka-magánélet egyensúlyt. Fiat is, Idea is, robotizált manuálváltós is, mi baj lehet? Én személy szerint a váltóhidraulika felől vártam az első szabotázskísérleteket, az együtt töltött közel egy év alatt azonban jelét sem adta felmondási szándékának. 

Emiatt év végén úgy határoztam, hogy ha már az Idea nem hajlandó együttműködni az önsorsrontásomban, előre szaladok és elkezdek rajta kicserélni mindent, aminek nem ismert a szerviztörténete. A vezérlés cseréjéről nem szólt az autó előélete, a vásárláskor pedig csak a szíj szemrevételezése adott támpontot. Jónak tűnt, de az azóta eltelt egy év során biztos nem lett fiatalabb (Ennyit arról, hogy vételt követően azonnal vezérléscsere a kötelező program). Intéztem hát a karácsonyfa alá egy vezérműszíj készletet vízpumpával megspékelve, majd valamelyik borongós januári hétvégén jó elfoglaltság lesz a csere. 

Az élet persze közbeszólt, se szabad hétvége, se mókolási kedv nem jutott év elején. Február utolsó hetében azonban egy hét szabadság hullott az ölembe, kiváló alkalom lesz ez a vezérléscseréhez. Semmi extrára nem kell gondolni, 1.4 szívóbenzin, se okoskerék, se vezérlésmódosító, se változó szelepvezérlés, se dupla szíj. Pár óra alatt megvan az egész mutatvány. Ha összeköti az ember egy délutáni grillezéssel, akkor lehet négy is. 

Mi is így tettünk, a vezérléscserét az autószerelőm műhelyében végeztük, ha esetleg nem várt komplikáció adódna, egyből kéznél lesz a megoldás is. De nem készültünk semmi váratlanra, egy ilyen faék bonyolultságú motornál semmi sem indokolja az előzetes borúlátást. 

Egy hibát mégis vétettünk: pénteki napra ütemeztük a karbantartást

Ez amiatt kapitális melléfogás, hogy egy hibás vagy nem megfelelő alkatrész esetén a sarki autósbolt nem fog tudni segíteni, majd csak hétfőn reggel tud polcról adni egy cseredarabot. Ez a szcenárió azonban fel sem merült bennünk, havonta tucatjával történik ilyen beavatkozás, még sosem volt komolyabb gond ebben a műhelyben. 

A beavatkozás simán ment, közben még arra is jutott idő, hogy a húsokat megforgassuk a grillen. Komplikáció egy szál se, a motortartó bak simán lejött, a szíjtárcsák és a vezérműszíj feszítőgörgője sem akadékoskodott, egyedül a vízpumpa rögzítőcsavarjai igényeltek nyomatékosabb fizikai ráhatást, de kijöttek azok is. 

Egy húszéves autónál nem rendkívüli, ha egy-két csavart unszolni kell kitekerés előtt. Az összeszerelési fázis a szétszerelésnél is gyorsabban ment, az úgynevezett jelre állítást inkább a szerelőmre bíztam, az ő rutinját még az én lelkesedésem sem tudja pótolni. Minden flottul ment. Egészen az első motorindításig. 

A hűtőközeg új szivattyúja ugyanis artikulálatlan módon zúgott alapjáraton és éktelen módon visított a leggyakrabban használt fordulatszám-tartományban, 1500 és 2000 között. Mi a tosz? Szerelési hiba? - ennyi hagyta el a számat a hangorkán jelentkezésekor. A szerelőm szúrós tekintetéből hamar rájöttem, hogy ilyesmiről szó sincs. A szíjfeszítőt nem lehet rosszul feltenni, lévén automata feszítőrugós. A vezérlés is jó helyen van, a motor szépen jár és jól veszi a fordulatot. Gyári hibás vízpumpa lesz az, láttam már pár ilyet az elmúlt 30 évben, bár Fiatra nem jellemző. - kaptam a tudásbonbont. 

Két probléma is jelentkezett így egyszerre: Egyrészt most raktuk össze, szedje szét újra az, akinek két anyja van egy faluban, használt (a kiszerelt - a szerk.) szivattyút amúgy sem szerelünk vissza - szólt a szakavatott verdikt. Másrészt, ha szét is szednénk ismét, kellene bele egy új, nem visító cseredarab. Péntek délután olyat viszont a boldogasszonyfői Szent Kleofás sem tud elővarázsolni. Így jobb híján megettük az időközben elkészült grillhúsokat, majd visító vízpumpával elhagytam a tett helyszínét.

Nagy tragédia nem történt, ellenben eléggé bosszantó a dolog. A vezérlésszett egy jó nevű alkatrészforgalmazótól származik, számlával-garanciával. A szett sem alsópolcos, az olcsóság semmiképpen sem indokolhatja a kifogásolható minőséget.

Ilyenkor nincs más megoldás, vagy megtanulja az agyam szűrni a visítás frekvenciáját és együtt élek vele, vagy visszaviszem a hibás alkatrészt és garanciában kicseréltetem. Előbbi elvi és gyakorlati oldalról is kizárt. Utóbbihoz viszont szét kell szedni újra az egész miskulanciát, a garanciális csere adminisztrációja már csak apró kellemetlenség ehhez képest. 

Én még szerencsés vagyok, mert hobbiszerelőként nem terhel munkadíj. Aki viszont nem magának szerel, annak ilyen helyzetben kétszeres munkadíjjal is számolnia kell. A szerelő ugyanis nem tehet arról, hogy a hozott alkatrész gyári hibás, emiatt pedig nem is várható el tőle, hogy jótállás (garancia) keretében újra nekilásson a műveletnek és kicserélje a hibás összetevőt. 

A legtöbb szerelő nem dolgozik hozott alkatrésszel, pont emiatt.

Ritkán áll elő ilyen helyzet, más miatt viszont senki sem szeretne kétszer dolgozni ugyanazon a munkaterületen. Ez ellen nem véd semmi, a prémium alkatrészgyártóknál is megesik néha, hogy hibás az új alkatrész. Sőt, újabban az olcsóbb kategóriát érdemes venni, semmivel sem rosszabbak vagy megbízhatatlanabbak mára a felsőpolcosokhoz képest. Annyit lehet tenni ellene, hogy egyszerre két-három, ugyanolyan alkatrészt is berendelünk más gyártóktól, legyen kéznél, ha az első szerelés kihozza az alkatrész gyártási hibáját. - sommázta évtizedes tapasztalatait a szerelő. 

Pár hétig-hónapig biztosan így járok majd az Ideával, gyalogosvédelmi szempontból kifejezetten előnyös ez a felállás (nemcsak látnak, de hallanak is közeledni). A szabadidőautó szerintem ugyanis nem attól az, hogy minden szabadidőmet elviszi a szerelése. Úgy gondolom, hogy a hobbiautózás elsősorban a vezetés élményéről szól inkább. A visítást meg úgyis csak mi, autóbolondok halljuk, az utca népének fel sem tűnik. 

Tanulság? Talán annyi, hogy a hétvége kapujára időzíteni egy ilyen karbantartást nem a legjobb ötlet, a gyári hibás alkatrészek ellen pedig a rossz szellemeket távol tartó műhelymacska sem gyógyír.