A Tesla Roadster második generációjának története 2017-ben indult egy látványos showműsorral, ahol Elon Musk azt ígérte: ez az autó lesz a kegyelemdöfés a benzines szuperautóknak. Azóta eltelt kilenc év, és a Roadster nemhogy az utakon nincs ott, de még a bemutatóját is folyamatosan tologatják. A legutóbbi, április 1-jére ígért premierből is csak egy bizonytalan „valószínűleg április végén” poszt született az X-en. Ez az időhúzás rávilágít a Tesla legnagyobb belső ellentmondására is.
A kontextushoz hozzátartozik, hogy a Tesla jelenleg két, egymással teljesen szembeálló irányba próbál egyszerre haladni. Az egyik oldalon ott a Cybercab és az önvezetés, ahol Musk víziója szerint az ember már csak utas, nincs szükség kormányra vagy pedálokra, és a biztonság az abszolút elsődleges.
A másik oldalon viszont ott a Roadster, amit Musk „idegen technológiával” és SpaceX-fúvókákkal reklámoz, amiktől az autó ugrani vagy repülni tudna.
Utóbbival pedig nem a biztonság a fő szempont, hanem az extrém élmény. Ez a két cél annyi erőforrást és fókuszt igényelne külön-külön is, hogy együttesen szinte lehetetlen küldetésnek tűnnek egy olyan cégtől, amelynek közben a tömeggyártással is foglalkoznia kellene - mégiscsak a Model 3-asokkal meg Y-okkal keresik a pénzt.
Közben a technológiai előny, ami 2017-ben még a Teslánál volt, elolvadt. Amikor bejelentették az 1,9 másodperces gyorsulást, az még világrengető adatnak számított. Ma viszont már ott tartunk, hogy a Lucid Air Sapphire, vagy a ventilátorral aszfalthoz szippantott McMurtry Spéirling lepipálták vagy beérték ezeket a számokat. Még a „repülő/ugró” funkció sem egyedi már: a Yangwang U9) már bemutatta, hogyan tud a futóművével a levegőbe emelkedni. A Roadster tehát most nem egy technológiai ugrásnak, hanem egy be nem váltott ígéretnek tűnik.
További cikkeink
