Mit miért csinál valaki az utakon?

Együtt közlekedünk, egymásra vagyunk utalva az utakon, bármilyen járművet is válasszunk. Ezt úgy tudjuk biztonságosan megtenni, ha figyelünk egymásra. Ez az egymásra figyelés nemcsak arról szól, hogy figyeljük a többieket (meg persze a forgalmat, a táblákat..stb.), hanem arról is, hogy próbálunk a másik fejével gondolkodni, így megelőzve a kockázatos helyzeteket.

A legtöbb baleset oka ugyanis az interakció hiánya: az, ha nem figyelünk a másikra, ha nem vesszük figyelembe a másik szempontjait, és ez teljesen független attól, ki, milyen járművet használ (ha használ egyáltalán járművet).

Emellett jó, ha értjük, hogy az utak többi használóját is. Tehát nem csak a szabályokkal kell tisztában lennünk, de ajánlatos azzal is, hogy a másik közlekedő mit és miért úgy csinál ahogy. Mivel itt a bringázás biztonságáról van szó, talán nézzük meg mit miért tesz egy kerékpáros. Autóvezetőként akár a következő kérdések is felmerülhetnek (a teljesség igénye nélkül):

Mit keres az úton a bringás? Mi jár a fejében, amikor az úttestre hajt és ott teker az autók között?

Épp követi a szabályokat. A kerékpár jármű, aki hajtja vezető, és az úttesten pont annyi joga van lenni, mint bármilyen más járműnek a kézikocsitól a kamionig. Járdán nem mehet, hacsak nem 12 év alatti. Persze vannak olyan utak, ahova nem hajthat fel, ugyanakkor vannak olyan utak vagy sávok is amit viszont csak ő használhat, vagy elsőbbséget élvez rajta. Tehát a kerékpáros az úton (ha van kerékpárúton, sávon) fog közlekedni, ez a normális.

Jó, van joga hozzá, de akkor miért nem hajt a sáv szélén? Miért jön beljebb?

Sokszor így a biztonságos. Például ha kátyús, törmelékes vagy épp megsüllyedt csatornafedelekkel van tele az út széle. Vagy épp hosszában parkolnak az autók, és így biztosan el tudja kerülni, hogy óvatlan sofőrök rányissák az ajtót. Azt nem tudhatja, vajon a kiszálláshoz készülődő autóvezető ismeri-e a “holland mozdulatot”, amikor valaki jobb kézzel nyúl a belső ajtókilincsért, eközben a törzse balra fordul, és félig hátranézve máris látja, jön-e valaki. Jó lenne, ha minél többen gyakorolnánk ezt, ha a volán mögül szállunk ki.

Hogyhogy előregurul a pirosnál?

Megint csak a szabályt követi: az út jobb szélén, ha van elég hely ezt megteheti. Persze figyelnie kell a jobbra fordulókra. Megkönnyítjük a dolgát, beljebb húzódunk, vagy kitesszük az indexet, ha fordulnánk, így számít majd ránk, és nem gurul mellénk.

Miért bámul rám a bringaúton/sávon/keresztutcából érkezve?

Keresi a szemkontaktust. Azt figyeli megkapja-e a neki járó elsőbbséget, vagy azt, mire számíthat tőlünk, keresi az interakciót hogy biztonságosan megoldhassa a helyzetet. Keressük mi is a szemkontaktust: könnyebben megértjük a másik szándékát, és tudtára adjuk, hogy látjuk, számítunk rá!

De vajon mit miért tesz egy autóvezető? Kerékpárosként a következő kérdések jöhetnek elő (a teljesség igénye nélkül):

Miért nyitja elém az ajtót a sofőr?

Lehet, hogy nem pillantott bele a tükörbe, vagy nem ismeri a holland mozdulatot (lásd fentebb). Tehát parkoló autók mellett inkább beljebb húzódok, a sáv közepe felé.

Miért fordul elém a fehér furgon, amikor épp jobbról előre csorgok?

Valószínűleg nem lát/nem számít rám. Pirosnál az álló sornál előre lehet csorogni, itt látni is fog, de ha már elindult, és indexel, inkább várjuk meg míg befordul. A járművek különbözőek. A vezetők nem látnak belőle jól minden irányba, a tükrök nem fednek le minden helyet, ezért számoljunk azzal, hogy holttérbe kerülhetünk. Minél nagyobb, minél zártabb egy jármű, annál inkább. Ezért is fontos a szemkontaktus, vagy legalábbis figyelni, mi látjuk-e a tükörbe nézve, az ablakon át a vezetőt, arcát, fejét. Ha igen, ő is láthat minket.

Ezek persze csak kiragadott példák, az utakon ennél jóval többféle szituáció fordulhat elő. A többségük biztonságosan megoldható, ha odafigyelünk egymásra, betartjuk a szabályokat, és próbálunk kicsit a másik fejével gondolkodni, mint a jó partnerek. Mert az utakon partnerek vagyunk, együtt közlekedünk.

És mi történik, ha autós újságírók, a kerékpárosklub elnöke és egy közösségi közlekedési szakember összedugja a fejét? Gyere el a Bringázz a munkába! idei negyedik eseményére a Marczibányi Téri Művelődési Központba és meglátod!

Az utakon ugyanis nem autósok, bringások vagy gyalogosok (rolleresek, robogósok stb.) vagyunk, hanem emberek és közlekedő partnerek.

Erről beszélget egymással

• Zách Dániel, a Telex és
• Sturcz Antal, a Totalcar újságírója,
• Sebők Máté, a BKK Mobilitásfejlesztés Igazgatóság munkatársa, valamint
• Kürti Gábor (Kükü), a Magyar Kerékpárosklub elnöke,
• az utakon jellemző sokféle szituációt pedig a Grund Színház társulata jeleníti meg.

A részvétel ingyenes, de a helyek korlátozott száma miatt regisztrációhoz kötött, regisztrálni ezen a linken lehet. Az sem marad azonban le, aki nem tud eljönni, vagy nem fér be a terembe: az eseményt online is közvetítjük a Bringázz a munkába Facebook-oldalán az eseménynél