23. Parkoló Parádé

Egy ideje nem számolom, hányadik Parkoló Parádémon tekergettem görcsösre a nyakam, és húztam végig a folyton lepottyanó államat a Hungexpo placcán, csak azt tudom, hogy a legügyesebbeknek mostanra a kezeiken túl már a lábaikat sem elég elővenniük, hiszen a bűvös számhoz valaki mástól is kölcsönözniük kell három ujjat. Feltéve, hogy az élet egyéb területein is kellően ügyesek voltak, és mondjuk az asztalosszakmával sem kísérleteztek képességeiken felül.

A huszonharmadik Parkoló Parádé újdonságokat is hozott, köztük Badár Sándor fülig érő szájakkal kísért autós sztoris előadását és egy működő Hangyászt (ami valójában inkább él, ordít és trombitál, lelkes lázadók maroknyi csoportját arra is rávéve, hogy kapuzárás után földbe gyökerezett lábbal állják körül), egyvalamiben azonban épp olyan volt, mint az előzőek: nehéz volna most úgy rámutatnom egyetlen autóra is, hogy ne érezzek rögtön súlyos bűntudatot, amiért kihagytam másik sokat.

Na jó, azért az apa-fia párossal beguruló E-Type kabrió hosszú pillanatokra ellopta a showt. A britek ikonja épp egy 156-os Alfa és egy korosodó Civic szomszédságában sütkérezett az elismerő pillantásokban; azt hiszem, azon a pár négyzetméteren valóban külön világok találkoztak.

Aki tovább szomjazott nem hétköznapi látnivalókra, az a szélrózsa bármely irányába nekivághatott a parkolójárásnak, ám a marutis minitalálkozóig csupán néhány lépést kellett megtennie; amikor arra jártam, épp heten sorakoztak egymás mellett, valószínűleg nem csak az én arcomra csalva vigyort a szürreális látvánnyal. Az egységben az erő elvet követve a Nissan figarósok is komoly típustalálkozót csaptak – ez a felénk méltatlanul ritka cukisággombóc esetében mindössze két autót jelentett.

Az apróságokhoz japán fronton egy második generációs Toyota Starlet is csatlakozott, matt fényével és tekintélyes hátsó spoilerével stílusában kissé elhatárolódva a honfitárs Figaróktól, de hát hova is szerénykedjen, ha egyszer hosszában beépített motorjával épp ugyanúgy a hátsó kerekeket hajtja, mint a nagyok. Tamáséknak nemcsak a sárvédőre illesztett tükrökért jár a pacsi, hanem a Parkoló Parádé kedvéért megtett Füzesgyarmat-Budapest oda-visszáért is.

Aki jókor volt jó helyen, az a hempergőlámpás Opel GT szomszédságában az itt-ott megjelent kósza esőcseppek ellenére is szippanthatott egy falatka Olaszországot, ahogyan a Fiat 500 Giardinierája hátracsapott vászonteteje fölött szivarját pöfékelő gazdira pillantott.

Ha pedig a gömbölyű lemezeknél mindig is jobban vonzottak a tenyérmetsző ívek, akkor a bukólámpás Prelude és a még ma is kívül-belül menthetetlenül és imádnivalóan UFO-szerű Subaru XT szerencsés együttállásán túl remélem, hogy a mesés Volvo 780-at sem hagytad ki, persze csak miután a harci sebeit töretlen méltósággal viselő Datsun Cedric selymesen járó sorhatosának hangjából is magaddal vittél egy falatnyit.

Egyszóval ismét olyan elképesztően színes felhozatalt alkottatok ti, az olvasók, amiből csak borzasztó igazságtalanul lehet csemegézni.

Hiányérzetet a galériákkal csillapítani ér, téli álomra fel, 2019-ben folytatása következik!