Mindegy, milyen autó tetszik, itt találsz belőle

Persze volt oka a távolmaradásnak, kaptunk jeget az utóbbi hetekben rendesen, és az előrejelzés most is vihart jelzett, nem csoda, hogy sokan otthon hagyták a hobbiautókat. Hatalmas geg az égiektől, hogy a végére nem hogy egy csepp nem esett, de kifejezetten kellemes idő lett. 

Minden PP-n rájövök, hogy egy élet kevés, annyi autót akarok a nevemre venni. Például a Lexus LS400: igen, tudom, egy kicsit látni benne a W126-os Merci formai motívumait, de úgy süt át rajta a tökéletességre való igazán japános törekvés, mint semmiről. Úttörő volt a maga idejében, az LS400  1989-ben olyan műszaki megoldásokat hozott, ami felrázta a vezető szerepbe egyre inkább belekényelmesedő német prémiumgyártókat. 

Motorvezérléssel összekötött automata váltó vezérlő, törés nélkül futó kardán, a lemezrétegek közé préselt rezgéselnyelő... Kattog a sok innováció, a fejemben, de igazából az a lényeg, ahogy az 1UZ-FE beindul. Négyliteres V8, de mintha egy játékautó villanymotorja indítaná, olyan finoman fordul át a főtengely, és meg mernék esküdni, hogy simábban jár, mint az előző PP-n simogatott Rolls-Royce. Ki kell próbálnom egy ilyet, mert sokan mondták, hogy addig nem értem, de amikor magamra húztam az ajtót, éreztem, ez az: nem csak árcédulájában, de műszakilag is prémium, még így harminc év után is. 

Nehéz volt elszakadni a nipponi bálnától, de szerencsére a 718 Cayman T elég piros volt, hogy mellette minden más szürke legyen. Mostanra a 911-es Porsche eléggé meghízott, és bár még mindig penge sportautó, sőt, a GT modellek téridőugrásra is képesek, de a filigrán gépélményt, a szűk, feszes gokartot egyre inkább a középmotoros változatok adják meg, így a 718 Cayman és Boxster. Ez itt épp egy Cayman T kivitel, ami a jóárasított kapudrog, már Porsche-mércével persze: van benne PASM sportfutómű, sperrdiffi, és egy hatos kézi váltó, vagyis csak az, ami a vezetéshez kell. 

Természetesen így is a 20 milliós ligában játszik, viszont azt látatlanba megelőlegezem neki, hogy kevés autó ad ennyit az elköltött pénzért. 300 lóerő, motor a hátunk mögött, hat gang a kezünkben, és a gyártó, aki talán mindenkinél többet tud a műfajról, köszönöm, életem hátralévő részére alá is írnék rá. 

Ezen a Parkoló Parádén jöttem rá, hogy még sosem ültem DeLoreanben. Láttam már kordonok mögött, a Vissza a jövőbe filmeket kétévente meg is nézem, de sosem ültem bele, most viszont sikerült. Tényleg olyan az üléspozíció, mint az autó külseje, vagyis a látvány és a testhelyzet alapján elhiszünk neki minimum 400 lóerőt. Persze közel sincs annyi, a PRV motornak vannak előnyei, de főleg a rozsdamentes panelek súlyával nem tud mit kezdeni a 150 lóerő. Mindegy, ha lenne egy, mindenhová felnyitott sirályszárnnyal érkeznék meg, még télen is, annyira a jófajta pojácaság teteje. 

A rendezvény végére befutott egy régi barát is, egy frissen vásárolt 190-es Mercivel. Nagyon szeretem a Mercedesnek ezt korszakát, de egy ennyire jó állapotú, alig 180 ezret futott 2,5-ös, öthengeres turbódízelben ülve érti meg az ember, hogy miért költött a Merci annyit csak a 190-es hátsó futóművére, mint a BMW a komplett E30-ra. Ezt az autót is be kell mutatni majd külön, hiszen egy olyan autógyártói mentalitást példáz tökéletesen, ami talán itt jutott a csúcsra, és többet már nem jön el. 

Négyszer köszöntem el úgy emberektől, hogy mennem kell haza, mégis, valahogy mindig leragadtam egy autó mellett dumálni. És bár mindig azt hittem, hogy a Parkoló Parádé inkább a fővárost meg a vonzáskörzetét érinti, sorra futottam bele olyan vendégekbe, akik Paksról, Mohácsról és más, távolabbi helyekről jöttek. Márpedig ameddig vannak emberek, akik képesek 3-4 órát autózni azért, hogy egy ilyen társaságban örüljenek a másiknak, a másik autójának, addig nem féltem az élvezeti autózás jövőjét. Augusztus 8-án visszatérünk, és nem csak autótámasztás lesz, hanem látvány, hang és tempó is. Jöjjenek a részletek: 

Köszönjük, hogy idén ennyire eljöttetek a Parkoló Parádéra!

2025-ben újra találkozunk!