Ilyen egy parádésan rommá tuningolt fővárosi parkoló

Ilyen tömegre rég nem emlékszem. A Parkoló Parádét önjáró ökumenikus autókiállításnak hívjuk, amin bármivel meg lehet jelenni. A varázslat pont abból jön, hogy pár órányi bolyongás alatt több kontinens obskúrus, szuper ritka furaságaiba botlasz, jó eséllyel egy arról szívesen mesélő, kissé napszúrástól kótyagos tulajjal együtt. Mindig elképesztő dolgokat látni, de ez most extrém meredek volt.

Mindenféle fontossági sorrend nélkül hadd meséljem el, hogy hány ütemet ugrott át a szívem, amikor megláttam a bejárati sorban egy jobbkormányos, S15 sorozatú Nissan Silviát. Ha tompa tekintettel nézel most magad elé, semmi baj. Ez az utolsó rendes, könnyű és olcsó hátsókerekes Nissan sportkupé volt, a nálunk 200SX néven futó széria búcsúgenerációja, amit Európába már nem hoztak, mert nem voltunk rá méltók. A drift félistenei használták Masato Kawabatától Piotr Wiecekig, Under Suzuki ebből faragta minden idők legiszonyúbb Time Attack versenyautóját, de nekem inkább azért csodálatos, mert az elődjében lehúztam nyolc varázslatosan hangos, büdös és életveszélyes évet.

Pont ezen merengtem, amikor elém kacsázott köldök magasságban egy demon camberrel terpeszbe vágott Kispolszki. Engem az ilyen hülyeséggel nagyon hamar végtelenül vidámmá lehet tenni - igen, természetesen szar lesz tőle, de a Kispók gyáriasan is tud szar lenni, és így legalább nyílik tér az alkotómunkának. Az Erőmérő sorozatunk szakértő műsorvezetője, Ágó Béla, aki ezekben a percekben épp egy szénné húzott Suprával próbálja széttépetni a mérőpadot a nézők gyűrűjében, például egy Yamaha R6-motoros, szeki váltós, középmotoros-sperres Kispolszkit épített magának szlalomversenyre, csak túl szerény hencegni vele.

Egy pillantra lefagyok, amikor el kéne döntenem, hogy a Delorean-ba vagy az eszement csinos 70-as évekbeli Camaro Z28-ba kuncsorogjam be magam, és pont mire döntenék, elgurul előttem egy kétségbeejtően szép NSX. Inkább elrohanok megkeresni a stábot, elvileg forgatni jöttünk.

Odabent operatőrünk T3-as Transporterből saját kezűleg épített overlander lakóautójában hódolunk igazi bűnos szenvedélyünknek, a lemerült technika miatti istenkáromlásnak, amikor egyszer csak elgurul kint a porban egy Jaguar E-Type kupé. Olyan, mint amikor a nagyszünetben egyszerre Gal Gadot sétál végig a gimnázium folyosóján, először vákuumos csönd jár a nyomában, aztán gátlástalan, sóvárgó sóhajok. Pár méterrel arrébb megáll, és mindenét pajzánul feltárja (mármint a Jaguar), másodpercek múlva már nem látni egy króm lökhárítóbabáját se az ámuló rajongóktól.

Odamennék, de megakaszt egy kabriósított Jimny, és akkor még nem is mondtam, hogy valaki kihozott egy vadi új Ford Broncót, amiért még Amerikában is annyira ölik egymást a népek, hogy eszeveszett felárral adják a gyári újakat is.

A spektrum másik végéről olyan látogatónk is volt, aki a műszaki sorscsapások miatti együttérzésre apellálva közadakozást szervezett megszomorodott járós Mitsubishijének.

Gyűjt:

Kap:

A Bronco nem igazán az én világom, bezzeg azt a patinásra kopott, jó ízléssel megültetett állólámpás Mercit azóta is kívánom.

Meg azt a Lotus Evorát, aminek bemásztam a hátsó ülésére. És azt a csendesen repedő üvegszálas karosszériájú, elmúlásában is káprázatosan menő Alpine A310-et, amit talán a legmohóbban vittem volna haza.

A mostani, 35. Parkoló Parádé témájának a tuningot választottuk. Ez annyit jelent, hogy ehhez szabtuk a sok kísérő programot, de természetesen nem csak tuningautókkal lehetett jönni. Anti kiválogatott egy tucat súlyos kocsit a csarnok előtti placcra a Nissan GTR - Toyota Supra vonaltól az old school amerikai big blockos Oldsmobile-on át a pályafutóműves Tesláig. Még gyári tuningautó is jött: a Subaru WRX STI RA versenyautó alapnak készült, és a gyár saját mérnökei fenték a lehető legélesebbre - ráadásul így, gyáriként három év múlva OT vizsgára mehet, miközben legtöbbünknek még a műszaki vizsga is hideg verejtékes rémálom.

A kiállított autók mögött asztalokon egy rakás elpusztult alkatrész állít emléket a túlfeszített határoknak. Van itt átégett dugattyú, szétvert hengerfej, lukas blokk, lefogazott váltó. Én is hozhattam volna két használhatatlanra csapágyasodott VQ35 V6-ost a Hangyász előéletéből, ha nem féltem volna, hogy szájzárasra csikorgatom a fogaim, ha újra meglátom őket.

Súlyos, riasztó tanulópénzek mementói ezek a vasak, és hogy segítsünk elkerülni, hogy más is így járjon, RMS Geri tartott egy olyan tuningügyi előadást, hogy még a csilláron is lógtak.

Sajnos nem tudom, milyen volt, mert földbe gyökerezett lábbal néztem az Erőmérő Live-ban, ahogy Emil, a svéd óriás laptoppal az ölében forgatja végig az 595 lóerősre épített BMW-motort a padon, miközben körülötte párszáz férfi a lágyékából kinőtt monopodra támasztott könyökkel videózza végig a rövid, de rohadt hangos menetet.

Ugyanitt, a teljesítménymérő sátor alatt (Erőmérő Live videó hamarosan érkezik) kisvártatva majmot csinálok magamból, amikor Gréta, az elektromosított Porsche egy filléres hiba miatt egyszerűen nem indul el. Nyilván végtelen kínban lennék, ha nem lenne ekkora rutinom a nagyközönség előtti műszaki hiba miatti szégyenben maradásban, így csak röhögünk. Húsz perccel és egy kölcsön laptopról elvégzett távoli frissítéssel később Gréta vidáman életre kel, de közben a rendezvénynek vége van, a Hub Dyno padját elbontják. Így legalább van alkalom Siposúrral, Antival és a Becsületesnepperrel körbeveretni párszor az üres parkolóban, kukorékolva és vihogva a kibicsaklott, párhuzamos varázsvilág mókásságán, ahol egy villanymotornak váltogatja az ember a sebességet egy félkész öreg Porschéban, miközben az életéért retteg.

Háromezren voltunk, és eszement jó volt. Csupa olyan barát, aki szerint az autó nem attól menő, amilyennek megveszed, hanem attól, amit csinálsz belőle. Igen, szerintem is hülyeség, hogy a világ egyik legártatlanabb hobbija, ami ezerszám adja meg a műszaki/mérnöki kísérletezés, fejlesztés élményét, egyben automatikusan törvényen kívülivé is tesz. Szerintem se oké, hogy az alkotás örömét a használat félelmével kell megsavanyítani évtizedek óta. De most nem ez a lényeg, hanem hogy milyen rohadt jó kocsikat hoztatok, és mennyit, atyaég.

A következő PP is tematikus: június 19-én a Mennybéli Krómlökhárító Anyaszentegyház úrfelmutatására készülünk: veterános - youngtimeres találkozó lesz, méghozzá autóztatós. Az év egyetlen olyan PP-je, amin nem csak parkolni és beszélgetni lehet, hanem vendégkörökre be is ülni. Ha van olyan öreg autód, amivel szívesen viszel ámuldozó-örömködő idegeneket, még van pár helyünk,

Ha csak nézni vagy mutatni jössz, akkor is írd be már a naptáradba, ennél jobb buli nem szokott lenni sose.

Köszönjük, hogy idén ennyire eljöttetek a Parkoló Parádéra!

2025-ben újra találkozunk!