Amióta az eszemet tudom, mindig kikeveredek valahogy az AMTS-re, így különösen érdekes látni, hogy mennyit változott az esemény az évek alatt. Eleinte szimplán a tuningról szólt, de manapság már leginkább mindenről, ami jármű. Az persze alap, hogy térdig jártunk az air ride-dal ültetett, nagy felnis tuningautókban, de szinte biztos, hogy az is talált valami kedvére valót, akit nem csak az ilyesmi érdekel.
Voltak csodaszép öreg buszok, meg mindenféle más, gyönyörű veterán autó és motor is, de a hatalmas amerikai vasakat és hot rodokat kedvelők számára is akad látnivaló. Nekem meglepő volt, milyen sok kőkemény, offroados szörnyeteg is tiszteletét tette – utóbbiaknak még csapatós pályát is összeraktak.
Egyértelmű, hogy még mindig az épített autóké a főszerep: annyi volt belőlük, hogy ha egymásra raknánk az összeset, lehet, hogy felérnének a Holdig. A minőség ugyanakkor igen hullámzó: voltak botrányosan igényesen megépített, könnyfakasztóan csodálatos autók, de akadtak olyanok is, amik csak első ránézésre szépek, közelről nézve sokkal inkább szomorúak.
Meg persze az egyéb, szokásos dolgok: drift, új autók, minden létező autós kiegészítő, meg szinte mindenféle autózással kapcsolatos akármi, amit még el lehet képzelni. Sajnos azonban amiatt kapásból nem mindenkinek való az esemény, hogy szinte a csillárról is emberek lógtak, ráadásul szinte mindenhol hangos zenét kellett hallgatnia mindenkinek.
Bár tényleg rengeteg érdekességet lehetett megtekinteni, tömegiszonyos illetőknek csak óvatosan ajánlott az esemény. Szerencsére az eldugottabb helyeken kicsit kevésbé volt fullasztó a tömeg, ráadásul nagyon sokszor pont ezeken a placcokon rejtették el a legérdekesebb, vagy épp legaranyosabb autókat. Azért Ken Block Hoonitronját és az Ultrace tali sztárját a nagy tömeg ellenére is érdemes volt megszemlélni. Katt a képekre, és mega-galéria nyílik!
