Óratekergetés keleten, nyugaton

Nagy vihart kavart olvasónk levele, aki bevallotta, hogy csak visszatekerve tudta eladni Superbjét. Ezek kapcsán érkezett még két levél is, érdekes külföldi példákkal. Azt hiszem, ezzel erre az évre lezárhatjuk a témát, amíg nincs újabb fejlemény az ügyben. Mindenesetre az angol példa talán iránymutató lehetne, hogy azért lehet ezt szabályozni. Csikósék egyébként ugyanerről számoltak be tavaly, amikor egy angliai használtautó-kereskedésben kérdezősködtek: a visszapörgetés megszűnt. A szlovák példa viszont azt mutatja, hogy ott is minden ugyanúgy megy, mint nálunk.

Tárgy: Hülye vagyok, verjetek át!

Feladó: Ben

Dátum: 2009. december 9. 0:27

Címzett: papp.tibor@mail.totalcar.hu

Kedves Tibor!

A tárgyban jelzett cikkre reagálnék annyit, hogy önnel értek egyet, azert, mert ha a vásárló nincs képben, még nem kell átverni. A következő eset tanulságos lehet, úgy általában a neppereknek és a jogalkotónak is, bár kétlem, hogy bármelyik csak egy kicsit is hozzá szeretne nyúlni a rendszerhez, valószínűleg mindkét oldalon kiválóan megélnek ebből.

A történet röviden:

Választott országomban, (nem hazám), azon belül is Warwickshire-ben történt: a kereskedő 213000 mérföldről 75000 mérföldre tekerte vissza a kiállított Vectra óráját. Mit kapott érte?

- 1000 font bírság

- 600 font kártérítés a vevőnek

- 1400 font eljárási illeték

- Lopásért 2 év felfüggesztett börtönbüntetés (ugyanis extra pénzhez jutott más kárára) - Megnevezték nyilvánosan, születési dátummal. Így mindenki tudja, hogy kitől nem érdemes autót venni.

A cikk eredetije itt olvasható.

Kíváncsi vagyok, hogy Magyarországon mikor történik ehhez még csak hasonló is egy-egy "tisztességes" nepper esetében.

Üdv

B

Tárgy: Hülye vagyok, verjetek át!

Feladó: Ádám

Dátum: 2009/12/8

Címzett: papp.tibor@mail.totalcar.hu

Kedves Tibor!

Érdeklődéssel olvasom a kilométeróra-áttekerős sztorikat. Hadd osszam meg veletek az én történetemet is. Mindjárt a legelején megjegyezném, hogy az én esetem Szlovákiában történt, de hát itt sem jobb a helyzet.

Egy eléggé sokat utazó család vagyunk, ezért relatíve sok autót használunk el.Történt ez kb. egy évvel ezelőtt, hog az édesanyám 270e-t futott 100LE-s kombi Skoda Fabiája is megérett a cserére. Hozzátenném nem cégautórol van szó, ezt az édesanyám többé-kevésbé teljesen egyedül hajtotta belé. Az autó rendszeresen szervizelve volt Skoda márkaszervizben, tehát értelemszerűen vezetett szervizkönnyvel is rendelkezett. A sok futott kiométerrel összhangban itt-ott meg volt ütve az autó, de a csomagtérajtót ill. a jobb oldali küszöböt kivéve minden elem azonnal cserélve lett, es az autó tényleg jó állapotban volt, különösen ha figyelembe vesszük a futásteljesítményt.

Eredetileg az volt a terv, hogy egy II.-es automata Fabia lesz az utód, de érdekes módon a Skoda az Szlovákiában, aminek nem csökkentek az árai az utóbbi évben, a többi márkához hasonlóan. Persze lehetett volna viszonylag olcsón 1.2 HTP-t venni, de mindenkpp az volt a terv, hogy egy gazdagon, erőssebb motorral  felszerelt tipus legyen az új autó. Mivel édesanyám munkájából kifolyólag akut időhiánban szenved, kezembe vettem az ügyet.

Az első megdöbbentő élmény a dunaszerdahelyi Skoda szalonban fogadott, ahol miután elmondtam, hogy fullos automata kombi Fabiát keresek, azonnal a tulajhoz irányítottak azzal, hogy ilyet még senki nem akart venni. A tulajdonos úr is nagyon csodálkozott, azonnal egy klímás 1.2-es kombit akart ajánlani akciós áron, aztán mondta, hogy ezt meg kell rendelni. Részemről nem lett volna gond, mert nem azonnal kelett az autó, a megdöbbenés akkor következett, amikor mondtam neki, hogy volna egy 270e-t futott Fabia, amit becserélnénk. Gondolkodott eléggé hosszan, aztán telefonált is egyet, és utána fülig érő szájjal, diadalittasan kijelentette, hogy semmi gond, az órát vissza tudják tekerni 115e-re, és nem gond a szervizkönyv "legyártása" sem. Megköszöntem a segítőkészségét, és elmentem. Ezek után vegyen az ember márkakereskedőtől garanciális használtautót. No comment...

Hosszabb keresgélés után végül hűtlenek maradtunk a márkához, és megrendeltünk egy fullos 1.2TCe Renault Grand Modust. Erre is várni kellett, mert Dinamique felszereltségű autó egyáltalán nem volt az országban. A Fabiát beszámolták úgy, hogy bár ők közvetlenül nem számítanak be használt autót, de egy nekik dolgozó kereskedés a megállapodott áron átveszi az autót az új megérkezésekor.

Új autó megérkezett, a régit átvették. Kb. két hónappal későb jött egy levél, hogy az autó el lett adva, és át lett írva az új tulaj nevére. Minden szép és jó volt, anyukám megszerette a magas turbós kis Renalt-t, mígnem teljesen kiakadva felhívott, hogy hívta az új tulajdonos, és fenyegetőzött, hogy bíróságra adja édesanyámat, és hogy mit képzelünk magunkról. Hát felhívtam a hirtelenszimpatikus úriembert, és tátva maradt a szám. A 270e-t futott itt-ott karcos, javított szervízkönyves Fabiat 140e km-es törésmentesként adták tovább. Mivel volt egy csomó fotó az autóról, amelyen a kilométeróraállás is látható ill. a szervizkönyvről is volt másolat, elküldtem mindezt az új tulajdonosnak. Azóta nem hívott, csak írt egy sms-t, melyben elnézést kért, hogy melegebb égtájakra küldött minket...

Üdvözlettel,

Ádám