From: MihalyDate: 2010/11/2
Subject: Üzemanyag számlagyár?
To: Totalcar
Szia Robi!
Ma egy olyan jelenséggel találkoztam, ami eléggé felháborított – és úgy gondolom, hogy figyelemfelkeltésként írhatnátok az anomáliáról.
Sokat autózom, sokat tankolok, a kasszakezelő áfás számlát kér? kérdésére mindig nemmel válaszolok. Van egy bevett szokásom – mindig felírom a blokkra az óraállást meg hogy mennyit mentem az előző tankkal – és tíz esetből egyszer biztosan külön kérnem kell a blokkot, hogy ezt megtehessem. Nyilván elfelejti a kasszakezelő – vagy tételezzük fel a rosszabb esetet –, más nevére áfás számlát állít ki a tankolt üzemanyagról a felhasználásával.
Ma egy sokkal kifinomultabb módot láthattam. Szokás szerint nemmel válaszoltam az áfás számla kérdésre, megkaptam a bankkártyabizonylatomat, valamint a tankolásról a nyugtát – hittem én. Kicsit furcsa volt, hogy a bankkártyaterminál első blokkját – ami az eladó példánya – a kasszakezelő hozzáfogja a számlanyomtatóból kijövő papírhoz és elrakja, majd a második bankkártyabizonylat-példányhoz a számlanyomtatóból is másik példány jön. Általában bankkártyabizonylatból kettő van, nyugtából egy. A bevett szokásom gyakorlása közben lettem figyelmes a nyugtán szereplő szövegre: „NEM ADÓÜGYI BIZONYLAT". Tovább tanulmányozva a papírt látszik, hogy egy számla valamilyen másolata, ami egy általam teljesen ismeretlen cég nevére szól. Valószínűleg ezzel a számlával a cég áfát igényel vissza, valamint költséget számol el – mind a kettő az államkasszát rövidíti meg. Gondolom, nem egyedi az eset, amivel találkoztam, hatalmas összegek eshetnek ki így a költségvetésből.
Mivel nem az adott töltőállomás-hálózatot akarom rossz fényben feltüntetni – ezért a kapcsolódó nyugtát az azonosító adatok eltüntetésével csatolom.
Üdvözlettel,
Mihály
Szervusz Mihály!
Nem mondom, nekem is eltartott egy darabig, míg leesett a tantusz, gyors konzultációt folytattam sokat tapasztalt ügyintéző barátommal és végül – minden valószínűség szerint, ám nem százszázalékosan – arra jutottunk, hogy az ősöreg kannázás 21. századi manifesztációjához volt szerencséd. Ne aggódj, a módszer jellemzője, hogy valójában – bármilyen hihetetlen (1. számú irónia) – (papíron) senki nem jár vele igazán rosszul (bár van, akinek ez nem kellemes) és nem rövidíti meg sem az államkasszát, sem a mi zsebünket (2. számú irónia). Egy – idehaza természetesen teljességgel elképzelhetetlen – imagináris történeten keresztül mutatnám be neked, hogy működhet a dolog és miképpen landolhatott a tenyeredben egy számla, amit nem is kértél.
Csikós Zsolt kisteherautó-sofőr éjt-napallá téve dolgozik, hogy használtan vásárolt, Mercedes márkájú veterán gépkocsiját – egy szívtelen, svéd nepper áldozataként – végre felújíthassa. Ehhez természetesen rengeteg pénzre van szüksége, de mivel idejét szinte teljesen kitölti az áruszállítás, így fusizni nem tud. Zsoltunk ellenben leleményes, ügyes, művelt ember, aki japánul hallgatja az Abbát, így rájön, hogy az őt alkalmazó cég által megszabott 15 literes átlagfogyasztás kicsit túlzó, hiszen – óvatos pedálkezeléssel – 10 literrel is eljár a Sprinterrel, így 5 liternyi üzemanyagot spórolva meg a cég benzinkártyáján.
Igen ám, de miért is spóroljon ő az őt kizsákmányoló cégnek, annak, amelyik éjjel-nappal hajtja, lehetetlen határidőkkel, többszörösen túlterhelve gépet-embert? Fogai között halkan elmormolt „egy l**aszt”-t, majd régi, jó barátjával, Karesszel, a benzinkutassal ügyes panamázásba kezdtek.
Tételezzük fel, hogy Zsoltunk aznap 500 kilométeren át izzadt a Sprinter MB-Texre még csak nem is emlékeztető borzalmas, műszövet ülésén. Fenekén pár fájó furunkulussal, kicsit kábán tankolja tele a cégautót. A cég által megadott norma szerint 75 liter dízel helyett (15 liter) mindössze 50 fér bele, hiszen ő takarékos.
Igen ám, de így megmaradt 25 liter gyönyörűen sötétlő gázolaja, melyért egyértelműen kár. Az áráért még inkább. Bezzeg a régi szép időkben lefejtették kannába, eladták jó áron, csak egy számla kellett, azt pedig 10 százalék fejében bármelyik benzinkutastól kapott, most egy kicsit bonyolultabb lett minden, hiába, ahová a bürokrácia beteszi a lábát…
Kifizeti hát a benzinkártyáról Karesznek az 50 liter árát, ez (tegyük fel) 15 750 forintjába kerül a cégének. Erről persze áfás számlát kap. Ettől még neki nem lett jó, de Karesz, a viszi Rockefeller egy laza kézmozdulattal bedugja a pisztolyt saját, hőn szeretett 126-os dízel Mercedesébe, majd 25 litert beletankol úgy, hogy a szeme sem rebben. Szétrágott szivarját szája szegletébe tolja, majd hosszú körmeivel beleváj a pénztárcába és megvásárolja Zsolttól a 25 liternyi üzemanyagot, mondjuk baráti, 250 forintos áron. Zsolt így keresett 6250 forintot és boldog, mert megvan az indexkapcsoló-felújítókészlet ára, a Ponton megint beljebb van valamennyivel.
Karesznek aztán nincs is több dolga, minthogy kiállítson egy újabb számlát Zsolt cégének a 25 literről, így papíron elfogyott a norma, Zsolt keresett 6250 forintot, Karesz pedig olcsón tankolt. Igaz, Zsolt munkáltatója nem spórolt semmit, de a 15 liternyi fogyasztás úgyis be volt kalkulálva, amit pedig nem lát a szem…
Igaz, ettől még nem derült ki, hogy te, Mihály, miért is kaptál egy áfás számlát egy olyan cég nevére, amelyikről még nem is hallottál. De ha ezen a fent felvázolt vonalon továbbhaladsz, könnyen elképzelheted, hogy ha sofőrünk zsebből tankol és a kártyán lévő többletüzemanyaggal ügyeskedik (eladja ő, vagy átveszi a kutas), attól még a cég felé el kell számolnia. Így megkéri a havert, hogy ha valaki netán x liternyi dízelt tankolna (amennyit spórolt a normához képest) és nem kérne számlát, akkor ugyan adjon már neki egy áfást a cégre. Persze ez sincs ingyen, de fájni igazán senkinek nem fog (3. számú irónia), ezt a fajta bérkiegészítést Moldova György óta ismerjük, a Pénz szaga hasznos olvasmány.
Ne aggódj, Mihály, nincs nagy baj (4. számú irónia). És különben is, mifelénk ilyesmi amúgy is elképzelhetetlen. (Elvégre ebben az országban nincs olyan, hogy valaki rosszul jár, nemde? :)
Vályi István
