Feladó: Levente
Dátum: 2011. január 17. 17.25
Tárgy: totalkarrol a totalcarnak
Címzett: Winkler Róbert
Másolatot kap: Papp Tibor
Régóta lelkes olvasója vagyok a Totalcarnak (illetve minden oldalágának, vad- es szelídebb hajtásainak).
Tanulságosnak és szórakoztatónak szoktam tartani a törteneteket, pl. a nepperekről, hirdetésekről stb. Most azonban én is egy szép történetbe csöppentem, ami akkor kezdett igazán érdekessé válni, amikor elhatároztam, hogy utánanézek egy autónak, hiszen (lásd alant) bármelyik szakszervizben (sic) leinformálható.
Külföldön dolgozom, de mivel eljátszottam a hazaköltözés gondolatával (azóta elhessegettem ezt), fontolgattam egy magyarországi autó megvásárlását, a kritériumok között szerepelt, hogy megfeleljen egy öttagú családnak (3 kislányom van), és adott esetben esetleg lehessen vele (ritkán) más családtagokat is szállítani – így jött képbe a Peugeot 308SW is. Találtam is egy autót, ami megfelelt a követelményeknek (egyébkent megjegyzem, nem könnyű egy nagyobb családnak autót venni, főleg ha nem akar valaki egy nagyobb egyterűt, fontos az olcsó üzemeltethetőség és az alacsony fogyasztás, jó emissziós értékekkel párosítva). Felhívom a kereskedést, érdeklődöm.
Az autó szép, jó, megkímélt, majdnem új, tényleg kevés kilométerrel. Egy gond van csak: hiányzik a rádió tekerőgombja,de ez mondjuk biztosan pótolható. Az autó Belgiumból származik. (Hoppá, akkor könnyebb lesz utánajárni, mert én épp itt vagyok. De miért olcsóbb mintegy 3000 euróval, mint az itteni használt autók ugyanilyen paraméterekkel?) Le-in-for-mál-ha-tó: megadja a VIN-t, később érdeklődés után a forgalmi másolatát is elküldi e-mailben – klasszikus trükk, a bizalom jele vagy egyenes út a turpisság leleplezéséhez?
Én detektívkedem: a papírokból kiindulva kiderítem az első és egyetlen eddigi tulaj telefonszámát, aki egy szép, csendes, kelet-flandriai faluban lakik. A tudakozó segítségével találtam rá a névből és címből. A számot nem adják ki, de nagyon civilizált és európai módon lehet neki üzenetet hagyni, ő pedig igen kedves volt és visszahívott – beszélek amúgy hollandul is, de a flamand akcentussal meggyűlik a bajom, egy kedves kollégám segített. Az eredmény nem meglepő: az autó TOTÁLKÁROS volt. Motor, padlólemez, ajtók, váznyúlvány és tornyok, valamint a motorháztető sérült, légzsákok kinyíltak stb.: egyszóval TK-t jelentett a tulaj a biztosítónak. Mivel a jármű csak 6-7 hónapos volt (2010. márciusi), teljes casco volt rá, így neki már nem fájt a feje a kár miatt (viszont a baleset eredményeképpen még pár hónapig igen).
Tehát legalább pénzénél volt. A biztosító elárverezte az autót (itt ezt csináljak, nem tudom, Magyarországon hogy megy ez), amire le is csapott a szemfüles magyar nepper és helyrepofozás után egy magyarországi kereskedésben most így árulják (meglehetősen vonzó és gyanús áron):
Persze a külön hangsúlyozott kilométer-garancia kivételesen igaz és stimmel.
Nem tudom, hogy a karosszériaelemek mit mutatnának a festékréteg vastagságának mérése után. Milyen a padlólemez? Nem tudom, nem láttam az autót, nem tudom, hogy két töröttből van-e összerakva netán gyári alkatrészekkel helyrehozva (erre mennyi az esély?), csak azt tudom, hogy a VIN-hez tartozó jármű bizony ripityára volt törve. Így pedig a hirdetésnek köze nincs a valósághoz, hogy valaki egy óvatlan vevőt kíván teljesen átverni és több százezres – itt akár milliós – haszonhoz jutni más kárára (nem beszélve egyéb kockázatokról, pl. nem tudom, hogyan viselkedne ez a jármű baleset eseten).
Kérdésem egyszerű és remélem, nem túl naiv: Mit lehet tenni, hogy az ilyen csaló lebukjon (főleg külföldről)? Irány a Peugeot Hungária? Mert ha rákérdeznek, a kereskedő nyilván azt fogja mondani, hogy ő nem is tud semmiről és esetleg az a nepper a hunyó, aki Belgiumból hordja neki haza az autókat – egyébként egy rendes kereskedőnek észre kellene venni ezt a csalást, azért hivatásos kereskedő.
Engem az bosszant, hogy a nyilvánvaló csalás és átverés ellenére simán kiadjak az autó papírjait. Ennyire kicsi tehát a lebukás veszélye? Bármelyik lelkiismeretes vevőjelölt utána tud nézni az autónak. Senki nem próbálja meg érvényesíteni az igazságot? (Gondolom, abban bízik a kereskedő, hogy mindenki csak legyint, ha gyanús az autó, de nem viszi tovább a dolgot.) Győzzön a tohonyaság, a trükközés elfogadása és a passzivitás?
Üdvözlet Belgiumból,
LeventePS.: A szöveg elég szedett-vedett, de nem igazán van időm ilyesmire, ez mégsem hagy nyugodni.
PS2.: A munkahelyi e-mailemről írtam, csak hogy nagyobb eséllyel látszódjék, hogy nem kamu a sztori.
Kedves Levente!
A történet kétségkívül szép, elég sokat is forgott belső levlistánkon, míg végül összegyűlt pár örök igazság, amúgy válaszként fogadd el ezeket, azért a történet lehet ettől bonyolultabb is.
- az olvasónak persze igaza van, de a hirdetésben sehol nincs leírva, hogy az autó törésmentes az, hogy újszerű, meg végül is igaz.
- a nepper simán mondhatja, hogy ő így vette meg Belgiumból a kocsit áron alul (már odakint megcsinálták, vagy lekaszkózták még egyszer és márkaszervízben rakták helyre - vagy nem, ezernyi mód van erre, persze ez is valószínűtlen, de ki tudja.)
- az már más tészta - és azért puha gerincet feltételez -, hogy vajon van-e olyan márkaszerviz, amelyik ne hívná fel a figyelmét arra, hogy törött volt. Persze ha nem utóbbi végezte a javítást, akkor ez a nem mellékes infó akár el is veszhet tkp. nincs. Érdekes. Gondolom, az olvasóknak is eszébe jut tucatnyi variáció.
