Egy bűnbánó autós vallomása

 

Tisztelt Címzett!

A mai napon olyan szituációba keveredtem vezetés közben amire egyáltalán nem vagyok büszke. Ráadásul úgy reagáltam le, amivel saját magamat is megijesztettem. Szeretném kiönteni a szívem, jól esik "beszélni" róla, ezért írok nektek.

Hazafele tartottam Buda irányából Pest fele a Megyeri hídon egy fehér Ford Focus-al. A híd felhajtóján a külső sávban haladt egy Kawasaki ER-5N. Mivel elég lassan és bizonytalanul vette a felmart úton a kanyart, besoroltam a belső sávba és megelőztem. Mögöttem érkezett egy másik autó, így szerettem volna minél előbb visszatérni a külső sávba, hogy elengedjem.

Elkezdtem visszahúzódni a külső sávba, amikor hallom hogy rám dudál valaki. A motoros volt, aki úgy gondolta, hogy már felérve a hídra jobbról visszaelőz az egyenes részen és elkezdett elhúzni mellettem jobbról. Szerencsére nem löktem fel.

Magam is motoros vagyok, így ezt még betudtam volna a tapasztalatlanságának vagy túl nagy önbizalmának, tudom is én. Engem is elkap néha a "harci láz" az R6-osomon. Azonban ahelyett, hogy "tova szállt" volna békében, ő a bal kezét felemelve bemutatta nekem a középső ujját, majd kigyorsított. Ez volt az a pont, amit rosszul reagáltam le és ha tehetném visszacsinálnám.

Nagyon felbosszantott és utána mentem. De úgy igazi marha módjára, mint akinek az anyját ölik. Kb. 1 km után értem utol és szorosan követve igyekeztem meggyőzni, hogy húzódjon félre előlem. Ő rám fék-tesztelt, amivel még jobban felbosszantott. Végül lement jobbra és amikor mellé értem elkezdett mutogatni, amolyan gyere ide kicsinállak stílusban.

A nagy egymásnak magyarázásban és mutogatásban, mivel épp kanyarban voltunk, egy pillanatra kicsúszott a kezemből az egy kézzel fogott kormány és hirtelen áttértem az ő sávjába. Konkrétan majdnem fellöktem. Na most ezzel azt hiszem ki is merítettem a közúti veszélyeztetés esetét. Állati, hogy ez velem megtörtént.

Órákkal később kezdtem csak kockáról kockára összerakni magamban a történteket. Futás közben volt időm gondolkodni. Egyértelmű, hogy ő sem viselkedett civilizált ember módjára, én viszont átléptem egy határt, amikor majdnem ráestem autóstól a kanyarban. Mivel semmi módja nincs a kapcsolatfelvételnek, legalább itt szeretnék elnézést kérni tőle. SAJNÁLOM!

Elgondolkodtam rajta, hogy vajon hogy tudta így kihozni belőlem az állatot, mikor valójában egy békés, két gyermekes apuka vagyok. Még nem történt velem hasonló. Nagyon megijesztettem magamat a hülyeségemmel. Felelőtlen és marha voltam. Tanultam belőle és remélem soha többet nem kerülök ilyen helyzetbe. Ha esetleg más is olvasná ezt a levelet, vagy hasonló szituációba keveredne üzenem, hogy inkább legyinteni kell és mosolyogni egyet még ha akkor és ott nehéz is. Nem éri meg más életével játszani. Köszönöm, hogy elolvastátok! Jó volt leírni.

Üdv!