A hétvégén foglalkoztunk egy 2017-es Toyota Hilux történetével, ami alig három év alatt majdnem kétszázezer kilométert futott – műszakilag mégis újszerűnek érződik. Nem sokkal a cikk megjelenése után levelet kaptunk, melyben arról számol be „Zsolt” álnéven jelentkező olvasónk, hogy a Honvédség 2016 végén beszerzett Hiluxai is remekül vizsgáztak az elmúlt négy évben.
Feladó Zsolt
Címzett Bolla György
Dátum jan. 2., Szo 11:04
Tárgy Már az örök élet sem a régi
Tisztelt Szerkesztő Úr!
Olvastam tárgyban említett Hilux tesztjét. 2016 végén érkezett be hozzánk (MH) közel 200 darab Hilux, amelyek 90%-ban határvédelmi feladatba vannak bevonva. 4 évesek, van, amelyik meghaladta a 200 ezer km-t, ezt pedig úgy, hogy élete döntő részét a két kerítés között tette meg 1-es és 2-es fokozatban, naponta minimum 2 különböző vezetővel. Mivel katonaként autókat üzemeltetek, közútit és tehert egyformán, nyugodtan írhatom le, hogy ez idő alatt nem volt motorhibás, sőt, olyanról sem tudunk, hogy megállt volna bármelyik. Nálunk a rozsda sem ütötte fel a fejét. Elképesztő jó döntés volt akkoriban, hogy ezeket vették meg és nem a beidegződött VW-csoportos autókat -mivel azt is üzemeltetünk- az egy külön mail lenne, ahogyan az is, mennyire belekapaszkodik az importőr a legkisebb szalmaszálba, hogy ne kelljen gariban javítani bármit is. Nem igazán hallottam negatív véleményt ezekkel a Hiluxokkal kapcsolatban munkahelyemen, ha pedig van, megemlítem: ha a közel-keleten jó volt harcolni ez az autó, nekünk is tökéletes. Legalábbis sehol nem láttam Ford Rangert, Amarokot géppuskával felszerelve, ne adj isten, gránátvetővel.
További munkájához sok sikert, erőt, egészséget kívánok.
Maradok tisztelettel
Persze a Tűzszerészek vagy a határvédő kerítés kiszolgálása nem ugyanaz, mint gránátvetővel harcolni valami sivatagi tűzfészekben, de a Honvédség saját videójának tanúsága szerint homokot így is látnak a hazai Hiluxok, és nem is csak a kerítés alföldi szakaszán:
A levélíró szerint nagyon elégedettek a típus hadrafoghatóságával, és nem csak a karbantartáson dolgozók, de a döntéshozásban szerepet játszó feletteseik is. Azon a ponton viszont megakadt a szemem, hogy a HM kötelékében rozsdával sem találkoztak, miközben a tesztben szereplő autó plató alja és váza több helyen is bebarnult. Kérdésemre azonban kiderült, hogy a levélíró semmilyen trükkről nem tud, sőt épp ellenkezőleg. Van olyan Hilux, mely napi 22 órát jár, váltott szolgálatok alatt, tehát még a takarításra sem tudnak túl nagy hangsúlyt fektetni.
Figyelemmel a típus jó hírére és e levél dicsérő hangvételére, bizonyára nem csak bennem merül fel, hogy vajon mikor szereli le a Honvédség ezeket az ötödik éve szolgáló pickupokat, és lehet-e majd venni? A levélíró azonban lehűtötte a lelkesedésemet, mert úgy tudja, kor és futás szempontjából is gyakorlatilag élettartamra terveznek ezekkel a kocsikkal – simán benne van, hogy majd csak 15 évesen, sok százezer kilométerrel kerülnek ki a hadrendből. Egyelőre minden jel arra utal, hogy az aktuális Hilux ezt is bírni fogja.
