Múlt héten két baleset nyomán írt cikket Békés Dóra vezetésoktató arról, hogy egy kis körülnézésbe nem halt még bele senki, de annak elmulasztásába már többen is. Motorosok, biciklisek főleg. Az olvasói levelek sem maradtak el, ezek különböző szempontokat képviselnek a kérdésben, közülük idézünk néhányat (szerkesztve, rövidítve, de a mondanivalót nem ferdítve).
Az első levélíró nem empatikus. Egy kalap alá vesz, az agresszív kérdések pedig az áldozathibáztatás határát karcolják. Kényelmes, ugyanakkor meglehetősen érzéketlen – mondhatnám, magyaros – álláspontot képvisel, cserébe az utolsó bekezdésben taglalt defenzív vezetéstechnika rendben van:
Vajon egy motoros tudja, mit kockáztat, mikor lassan haladó autók mellett halad a vonalon? Vajon tudja, hogy mekkorát esik, mikor a Szentendrei úton a belső sávban haladó autó mellett a belső oldalon elzúg? Vajon tudja a motoros, hogy ha én kátyút kerülök ki és ő ezért nem tud az alsó rakparton a vonalon haladva szabálytalanul előzni, akkor nem én vagyok a geci, hanem ő a segghülye?
Egy csomóan vigyázunk, egy csomó rutintalan / segghülye / nagyon bátor motorosra is. Olyan meg soha nem lesz, hogy mindig mindenki figyel. A kamionos elalszik és megöli az autóst. Az autós nem figyel és megöli a motorost. A bringás / rolleres meg a gyalogost. Ilyen ez a világ. Szóval az ilyen cikkek helyett inkább önvédelemre kellene tanítani a motorosokat. Amúgy a Kawasaki mennyivel mehetett és hogy volt öltözve, hogy 50-nél halálos lett? Sokat bringáztam városban, óbudai révén azon a kereszteződésen is sokszor mentem át, ahol nemrég meghalt a bringás. Én akkor mentem át, ha megadták az elsőbbséget. A csávó meg a harcos bringás típus (bringa, felszerelés és a végkimenetel alapján), akinek meg fogják adni az elsőbbséget és kész. Ha meg nem, akkor meghal.
Kamiont és buszt padlógázon előzök, nem is vertek még rá a szalagkorlátra. Kóválygó autó mögött lemaradok, ha megáll a sor, vészvillogó és 20 méter előttem üresen, amíg nem gyűlik fel elég autó mögöttem, hogy megfogja az alvó kamionost. 24 év jogsi, 0 baleset, 2 mentés a Budapesti autósokon, az egyik halott lenne, ha nem oldom meg: 2 tonna a 20 éves Swiftbe sofőr oldalon 50-nel... mentőt is kár lett volna hívni. Ő meg fel se fogta. De nem részletezem tovább, szerintem átmegy mit akartam mondani.
Van, aki ötlettel érkezett és egzisztencialista válsággal zárt:
Nehéz dolog ez...
Felgyorsult a világ… és pusztul is.
Megmondta a volt Főnököm…
A következő levél írója gyakorlott bringás: Magyar Amatőr Kupát nyert, versenyzett, Balatont került 5 órán belül, aztán kis kihagyás után kicsit kisebb intenzitással mindmáig folytatja. Balesetből sem volt hiánya, nem a levegő beszél tehát:
Lassan három éve, hogy szabályosan közlekedtem, mégis elütöttek a Szépvölgyi úton a Folyondár utcánál (egyszerűen nem láttak). Hatalmas esés volt, mentő vitt el, de szerencsére nem lett komoly bajom. Mindig eléggé figyelek, de érthető módon ez a kereszteződés nálam különös. A mai nap is arra jártam, mint a kisangyal, úgy közelítettem meg a kereszteződést, folyamatosan jeleztem a karommal a kanyarodási szándékomat. Balra fordultam (fentről érkezve) a Folyondár utcába, ott egy személygépkocsi várakozott, hogy onnan balra (lefelé) menjen tovább. Elkezdtem a befordulást, amikor beletaposott a gázba és majdnem elütött. Nem hátra, vagy oldalra felejtett el nézni, hanem előre. Centik választottak el egymástól.
Egyszerűen nem én nem tudok többet tenni, jobban odafigyelni, hanem nem lehet. Az utak minősége borzasztó, felfestések alig látszanak. Ma már alig indexel valaki. Az utakon szerintem 3-5% közötti a súlyos közveszélyes, akik kivédhetetlenek. Mindenki a telefonját nyomogatja, kihangosítót azokban az autókban is csak elvétve használnak, amikben tuti alapfelszereltség. A szabályok nem léteznek, ami létezik, szinte senki nem tartja be, büntetés mint fogalom, talán egy könyvtár mélyén heverő szótárban...
Összeszorul a szívem, mert azt hiszem tudomásul kell vennünk, hogy a mai Magyarországon két keréken járni, halálos ítélet. Nagyon szeretem a kerékpározást, ez kapcsol ki, ez tölt fel... talán csak egy valamit szeretek jobban, a családomat. A feleségemet és a 3 kisgyermekemet.
Végül két további ötlet, brit tapasztalatokkal alátámasztva:
Eddig semmilyen motoros oldalon nem találkoztam a hangjelzés (duda) fontosságával. Nekem volt szerencsém Angliában továbbképzésre járni, és ott a rendőrmotorosok javasolták a használatát, hiszen a „Sorry mate I did not see you” féle kifordulós balesetek többsége megelőzhető volna vele. Persze hozzátették hogy “ne úgy mint Olaszországban” :). Én azóta ha már kicsit is érzem, hogy nem látnak, dudálok, nem hosszút, csak rövidet, aztán persze intek, ha az adott szituáció megoldódott. Volt pár, ahol ez mentett meg. Egyszer például egy autós úgy gurult volna ki elém, hogy a másik irányba nézett. Ott akkor lehettem volna akármilyen kanárisárga színű! Ez a sávváltós problémánál is működne, viszont a gond ott az, hogy hogyan ismeri fel az ember, ha valaki sávot akar váltani? Van pár saját motoros felvételem Angliából, és az egyiken is egy ilyen szituáció látható.
Annó mikor felvettem, megmutattam egy motoros oktatónak a felvételt mondván, hogy mit lehet ilyenkor csinálni, ha se index, se semmi nem mutatja, mi fog történni. A válasz pedig: nézd a kereket, mert másodpercekkel korábban már látható, hogy fordul! És tényleg! Persze nem állítom, hogy kezdőként még ezt is tudnám figyelni, mert biztos hogy nem, de kellő tapasztalattal jó technika.
