 |
|
| |
|
Adott egy jól bevált, felettébb csinos CD-s fejegység. Kicsit meg
kell bolondítani egy ezüstös kerettel az előlap körül, kell rá egy
aranyszínű felirat, hogy
20th Anniversary Edition, meg egy ígéret, hogy tényleg limitált
lesz a példányszám, és kész is a meglepetés.
A Kenwood a kijelzők versenyében kicsit más utat választott, mint a
többi gyártó. Az ő fotolumineszcens, vagy hogy a túróba hívják
megjelenítőjük
nem tárja elénk a Csillagok Háborúja űrhajós üldözését á la
Pioneer, nem foglal el minden helyet az előlapon, mint a Sony 600 vagy
700, de a fényereje, olvashatósága kiemelkedő. Ehhez kell egy külön kis
tápegység, ami a készülék hátlapjából lóg ki, és szűk műszerfalaknál
nem is olyan egyszerű begyömöszölni, de megéri a fáradtságot.
A kijelző ízléses, lehet rajta állítani mindenfélét, hogy legyen-e
rajta spektrumanalizátor, és mekkora, mutasson-e pontos időt, és
hogyan. Vagy netán legyen egésze diszkrét és fekete. Nekem legjobban az
ugráló
delfinek tetszenek, amikor is az egész kijelzőn, minő
meglepetés, delfinek ugrálnak. Eleinte valami különleges
elfogódottságra gyanakodtam a Kenwoodosok részéről a delfinek
irányában, hiszen például Tasmán Ördögök is kergetőzhetnének a
kijelzőn, de a vízi emlősök jelenlétének komoly oka van. A Kenwood évek
óta szponzorál egy komoly vitorlásversenyt Hawaii körül, ennek
szimbóluma a delfin. (Csak csendben jegyzem meg, mint frissen végzett
és nagyon lelkes vitorlás, hogy
a Kenwood remek vitorláskabátokat is forgalmaz, de azokhoz csak
az Internet útján lehet hazánkban hozzájutni.)
A kezelőgombok elhelyezkedése a szokásos formákat követi.
Elsőre kaotikusnak tűnik, de rövid használat után meglepődve
tapasztalja az ember, hogy jé, tudom, hova kell nyúlni. A készülékhez
jár kormánytávirányító is. Hátulról kell a kormányra szerelni, így az
ember nem látja a gombokat, csak ki tudja tapintani. A tájékozódásban
segít egy matrica, ami elölről felragasztva mutatja, melyik gomb hol
van. Ha már kellően begyakorlott ujjbegyekkel rendelkezünk, lehúzzuk a
matricát, és máris eggyel kevesebb nyom árulkodik arról, hogy valami
komoly hifi lapul az autónkban.
Mert lapulásban nagyon jó a Kenwood. Van ugye a beforduló előlap,
amit MASK-nak kereszteltek. Amint kivesszük a gyújtáskulcsot, rögtön
befordítja a kijelzőt és csak egy nagy üres műanyag akármi látszik a
készülékből. Ilyenkor
négy fém fülecske szorítja a befordított részt a helyére, és
kasszafúró legyen a talpán, aki sikeresen ki tudja feszegetni a
helyéből sérülés nélkül. Ez teljesen önműködő védelmi rendszer, nem
lehet elfelejteni.
De ha úgy gondoljuk, le is vehetjük az előlapot. Ez a DMASK+
kódnevet viseli a Kenwood szótárában. Amikor az előlap befordulna,
megáll egy pillanatra.
Leveszel, vagy sem? A döntés rajtunk múlik. A 8080RSE-n még
annak a pillanatnak a hossza is állítható, amíg az előlap várakozik,
hogy levesszük-e. A védekezésnek itt még nincs vége. Jár a készülékhez
egy apró kék színű távirányító, ami valami furmányos kódot ad a
masinériának. E kód nélkül csak úgynevezett demó módban üzemel a
gépezet, időnként kikapcsol bekapcsol, állandóan delfinek ugrálnak a
kijelzőn, vagyis felettébb idegesítően működik az egész.
Ezt az idegborzoltatást megszünteti a kikódolás, amit az első
üzembehelyezésnél, és akkor kell megismételnünk, ha valamilyen okból a
fejegységet lekötötték az akkumulátorról, és ismét áram alá került.
Mivel a kis kék távirányítót nem kell állandóan magunknál tartanunk, ez
is
további biztonságot nyújt a tolvajok ellen. Mert enélkül bizony
bajos eladni egy ilyen fejegységet.
Ha valami jól olvasható, meg biztonságos, még nem feltétlenül jó
fejegység is egyben. A Kenwood erre is odafigyelt. A hangkaraktere
jellegzetes, könnyen felismerhető. Mindig lendületesen, dinamikusan
zenél, igyekszik az egész rendelkezésre álló teret kitölteni. A
hangszórók vonala előtt zenél, mint a fejegységek túlnyomó többsége.
Sajnos semmi pénzért nem hajlandó a hangszórók síkja mögé menni,
pedig a felvételek egy része ezt megkívánná. Talán majd a jövő évi
modellek.
A frekvenciaátvitel nem hagy maga után kívánnivalót. Nincsen
kiemelkedés, besüppedés, bármilyen hangszóróval, erősítővel
kombinálható. Legfeljebb azok nem lesznek annyira jók, mint a 8080RSE.
Hosszan hallgatható, kellemes, kiegyensúlyozott készülék a Kenwood-é,
ami egy
kicsit a maga képére szabja át a zenét, de mindezt könnyű neki
megbocsátani. Akinek mégsem sikerül, és főleg akusztikus komolyzenét
hallgat nagyon csendes és nagyterű autóban, igazán jó rendszeren
keresztül, az válassza valamelyik nagyobb JVC Chameleon-t. Mindenki
másnak jó alternatíva lehet a 8080RSE. Aki egy picit drágábban egy
kicsit nyugodtabb, érettebb hangot szeretne, annak ott a csúcs Kenwood,
a KDC 9080PS. Rokon a két készülék, közeli rokon, de a nagyobb testvér
hallhatóan is nagyobb kaliberű egyéniség.
Aki a szülinapi ajándék a 8080RSE mellet dönt, sem választ rosszul.
A készüléken két pár RCA kimenet kapott helyet, és az egyiket menüből
kifejezetten szuberősítő hajtására használhatjuk. A menüben még tudunk
vágási frekvenciákat állítani, fázist fordítani, csillapítási
tényezőt variálni, csak hogy nyomogathassunk folyamatosan. A
puristákat meg kell, hogy nyugtassam, ezeket a dolgokat elég egyszer jó
helyre állítani, utána meg lehet róluk feledkezni. Hogy úgy mondjam,
ezek a mélymenüben vannak.
Az egyszerűbb részben tudjuk állítani a nagyon kellemes hangú,
kellően érzékeny rádiórész tulajdonságait állítani, meg a kijelzőét,
meg hogy hol nyomjuk meg az előlapot, hogy kinyíljon, meg...meg még sok
mindent. Ezeket is elég egyszer beállítani, utána megy minden a maga
útján. Szerencsére a
magyar nyelvű használati utasítás mindenre kiterjed.
A Kenwood KDC 8080RSE
meglepően jó készülék, kiegyensúlyozott, kifinomult, mindez igaz
a hangjára és a kivitelére is. Amennyiben hosszú távra szóló
zenemasinát szeretnénk, ami nem köszön vissza minden ismerős autójában,
szerezzünk egy ilyet, ami csak néhány forgalmazónál akad, hiszen
tényleg korlátozott példányszámú változatról van szó, 104 990.-ért.
