A legnagyobb átlagsebességű verseny minden évben, pedig javarészt hóban és jégen zajlik. A szöges gumik tudományának doktorai ilyenkor élednek fel nyári álmukból, és megpróbálják a lehetetlent: néhány tized milliméteren megzabolázni sok száz lóerőt. Idén egy magyar csapatnak is meggyűlt a gondja a gumikkal és a szögekkel, no meg egy Ikarus busszal is.
Az a jó a rali vb-ben, hogy ha egyszer elkezdődött januárban, akkor
nincs mese, halad tovább pikk-pakk. Nem olyan, mint a hazai autósport
éves
versenynaptára , ami jó, ha februárban megjelenik, és még akkor is
minden verseny mellett ott az apró betűs megjegyzés, hogy ilyen-olyan
okok miatt még nem biztos, hogy akkor és ott lesz verseny. Aztán persze
csodálkozik mindenki, hogy még az Eb-futamunkra sem jönnek külföldiek.
Hát, hogy jönnének, mikor szerencsétleneknek már előző év őszén el kell
dönteniük a következő évi költségvetést. Mire elég, hol tudnak rajthoz
állni stb.
A vb azonban más. Most is alig hevertük ki a Monte szánalmasságát,
máris itt a legendás svéd futam. A gumitudorok minden évben találnak
valami újítást, amivel aztán még gyorsabbak tudnak lenni a versenyzők,
és még nagyobbakat ugrathatnak a skandináv erdőkben. Az idei svéd túra
sem különbözik a többitől, sőt a szánalmassága is hasonló a Montéhoz,
de hát ez van. Az idei szezon ilyen lesz.
Egyedül olyan esemény teheti számunkra érdekessé, mint például, ha
indul rajta hazai versenyző. A hétvégén lezajlott futamon pedig volt is
ilyen, Pénzes Zsolt és Thurzó András cipelték fel északra Ragnotti-féle
Renault Cliójukat, és nyomtak rajta kövér gázokat a hófalak között. Nem
is akárhogy, pedig a kalandok már Berlinnél elkezdődtek.
Miközben Petter Solberg nagyokat horkantott karlstadi
szállodaszobájának ágyán, és azt álmodta, hogy legyorsulja Grönholmot,
miközben Loeb a hóba süppedve integet neki, Pénzesék Ikarus busza - ami
a szerelőket, az alkatrészeket és a versenyautót szállította -
lerobbant Berlinnél. Már előre paráztak, hogy mit fog egyáltalán szólni
a svéd hideghez, de aztán megúszta, mert addig el se jutott.
Szerencsére a haverok kisegítették a csapatot két kisebb teherautóval,
amikkel aztán egy nap késéssel ugyan, de megérkeztek a célhoz. A buszt
majd a verseny után valahogy hazahozzák.
A pályákkal való ismerkedés közben a hazaitól teljesen eltérő
körülményekről Zsolt így beszélt:
"Voltak információink, hogy nagyon gyorsak. Az volt meglepő, hogy
azon túl, hogy gyorsak, technikásak is. Nem az egyenesek miatt gyors,
hanem nagyon sok a tempós kanyar. Sok ugrató, gyors kanyarok. A
leghosszabb, negyven kilométeres gyorsnak több mint a felét 6-ik telin
teljesítik a nagyautók, és nálunk is nagy lesz a tempó, azt hiszem.
Csomó befagyott tó az utak mellett, sok helyen, ha hibázol, akkor irány
a tó jege... Az is érdekes még, hogy +3 fokban nem olvad, gondolom
azért, mert annyira át van fagyva a talaj. És, még ami más, hogy máskor
sötétedik... Otthon mindig éjszaka szoktam feljárni kocsizni, hogy
lássam, jönnek e szemből, itt pedig csak a nap végén megyünk majd
sötétben, kicsit furcsa volt, nagyon vakított néhol a hó."
Ez a hó pedig ugyanúgy vakította Grönholmot is, mégsem zavarta
abban, hogy a Forddal - amivel úgy látszik hamarabb megbarátkozott,
mint annak idején a 307-tel a 206 után - mindenkit lenyomjon az első
nap. Mondjuk az az igazság, hogy az első napi előnye Loebbel szemben
10,2 másodperc, viszont Loeb 10 másodperces büntetéssel kezdte a napot.
Menet közben felnyílt Xsarájának motorházteteje, és a lámpaszett
betörte a szélvédőt. Megálltak leszerelni és valamennyire helyrehozni
az autót, ami sikerült is, de kikéstek, és azért kaptak büntit.
Az első két gyorsot egyébként Grönholm nyerte, aztán a harmadikat
Galli a Mitsubishivel, a maradék hármat viszont Loeb zsebelte be, és
így az ő hármasuk alkotta az első napi dobogót is. Hirvonen a
Ford-csapat második versenyzője is remekül kezdte a napot, viszont az
ötös gyorson nagyon melegedni kezdett a motorja, és a csapat mérnökei
jobbnak látták, ha rögtön kiáll, így óvva a motort a komolyabb
sérüléstől.
A Subaru-csapat hozott még egy kis balszerencsét magával a Montéról.
Solberg autójában rögtön az első gyorson eltört a hátsó féltengely,
aztán jöttek további műszaki gondok is, amik persze jelentős
időveszteséggel jártak. Ez egészen a 19. gyorsig tartott, amikor Petter
végleg befejezte a küzdelmet a technikával. Atkinson a másik Subaruval
a harmadik gyorson hibázott, aminek következménye kormány szervó törés
lett. Aztán voltak még más gondjai is, de végül célba ért vasárnap, a
11. helyen. Ennyit a gyári csapatokról.
A kicsiknél (muhaha) is voltak kalandok, de hát az ő nagyságrendekkel
kisebb költségvetésüknél ez mondhatni természetes is. Hiszen nincs
pénzük rendes alkatrészekre, tesztelésre (ismét muhaha). Galli például
nem hiába üti-vágja navigátorait - talán emiatt cserélődnek olyan sűrűn
mellette -, a Lancer WRC-vel a szokásos formáját hozta, és akárcsak
tavaly, most is tudott gyorsot nyerni. És ekkor még nem is tudta,
micsoda harc vár még rá.
Ekkor, pénteken 5 másodperccel állt a szintén Mitsubishis Carlsson
elött. Szombaton már látszott, hogy a két királlyal nem tudnak lépést
tartani (több mint két perccel voltak előttük), viszont ők ketten
iszonyatos csatába kezdtek. A nap végére három tizeddel állt Carlsson
Galli előtt. Nem aludtak egy szemhunyásnyit sem az éjjel, az tuti.
Grönholm pedig növelte előnyét Loebbel szemben. Öt gyorsot nyert, míg
Loeb kettőt. A 25 másodperces előny pont arra lett elég Grönholmnak,
hogy az utolsó nap se hibázhasson. Eközben a hazai különítmény néha
lecsúszott az útról - de aztán visszakerültek -, és rettentően
fogyasztotta a gumijait. Mindezek ellenére a kategória harmadik helyén
álltak.
Vasárnap Loeb kezdett jobban, az első három gyorsot megnyerte, de
csak a különbséget tudta csökkenteni, a vezetést nem vette át. Grönholm
meg beszákolta az utolsó három gyorsot, és a 38. születésnapján
megnyerte a versenyt. Így a montés győzelmével együtt 100%-osan vezeti
a bajnokságot. És, hogy teljesen kerek legyen a kép, a Ford csapat is
kirobbanó örömmel indulhat a következő helyszínre, hiszen Waldegaard
Ford Escorttal elkövetett győzelme - 1978-ban - óta most először
nyertek Svédországban.
Galli és Carlsson pedig 150-es pulzussal állt a rajthoz. Mindkettőjük
pályafutásának első dobogós végeredménye volt kilátásban. Egész nap
oda-vissza szórták egymásnak a másodperceket, de az utolsó gyorsasági
előtt még mindig csak két tized volt a különbség Carlsson javára. A
csatát ismét a technika döntötte el, vagy legalábbis ezt mondták.
Gallinak az utolsó gyors közepe táján elszállt a harmadik fokozat a
váltójából, és ezzel a hiánnyal érthetően nem tudta megverni Carlssont,
aki így a harmadikként fejezte be a futamot.
Csakúgy, mint Pénzesék, akik a vasárnapra vadiúj gumikat szereztek.
A nap felénél volt egy kis melójuk a szerelőknek: lengőkart kellett
cserélniük, és a lökhárítót a helyére rakni. Emellett a továbbra is
fogyó gumik jelentettek még gondot, de végül kitartottak, és nem lett
több probléma. A versenyt a kategória harmadik helyén fejezték be.
Nagyon szép teljesítmény ez, főleg elsőre egy olyan versenyen, ahol
teljesen más fizika van életben.
A mezőnnyel pontosan egy hónap múlva Mexikóban találkozunk újra.
A képekért köszönet az
Petr Lusknak,
és
DuEnnek, aki a
Pénzes-interjút is készítette.
