Nemzeti Technikai Múzeum, Prága

Előttem egy autó volt. Motorházteteje mellemig ért, kerekei a combomig. Széles és hosszú, morcos, mint egy galaxist beszippantó fekete lyuk. A különbség csak annyi: itt nem behorpadt a tér, hanem kidomborodott. A táblára nézve azt hittem, eltévesztettem valamit – ez nem lehet Mercedes, a formájában fikarcnyi németség sincs.

Szándékosan: a náciktól örökölt 1939-es 770-es túlságosan rossz emlékű volt a csehszlovák pártvezetőknek, így a Karosa buszgyárban 1952-ben átépíttették. Nevethetnénk, de a fenébe is, jól sikerült, ami nem véletlen, hisz a céget Josef Sodomka alapította 1896-ban – a térség legnagyobb és legrafináltabb autókarosszériát ők készítették. Az államosítást persze nem úszták meg; mire a formatervezőik észbe kaptak, már szögletes buszokat gyártottak.

Ismét Prágában vagyunk, a technikai múzeumban. Múlt héten a Totalbike-on kiveséztük a motorokat, most itt vannak az autók, lehet gyönyörködni, galériát bújni, szerelembe esni. A gépkocsikkal, repülőkkel és kötött pályás járművekkel ugyanaz a helyzet, mint a kétkerekű szépségekkel: igyekeztek cseh vagy Csehországhoz kötődő tárgyakat bemutatni, nem feszültek azon, hogy a világ minden tájáról összegyűjtsék azt, ami a világ minden táján amúgy is látható.

Bizony vannak itt olyan dolgok, melyeket sehol máshol nem csodálhatunk. A Bugatti 13 a legöregebb egyben levő, működő példány a világon. Az 1910-es zöld szépség észrevétlenül bújik a fal mellett, testvére, a Bugatti 51 sokkal látványosabban kelletti magát.

Talán büszkék a versenyautóra, így emelvényre került, jó társaságba. Mellette egy NW12-es sportkocsi 1900-ból, egy Wikow 7 1929-ből, és egy igazi, döbbenetes csoda, a Mercedes W154: Caracciola 454 lóerős monopostója.

Alattuk szinte észrevétlenül parkol egy Renault 21. Nincs benne semmi extra, csak a zászlórúd helye árulkodik – bizony, ez volt Václav Havel elnöki autója, aki ha tehette, kerülte a hivalkodó autókat. Pár méterre a zöld franciától viszont ott egy Mercedes 14 járóképes alváz, erősen lepattanva. Hogy mi köze a kettőnek egymáshoz? Az 1911-es batár Havel nagyapjáé volt, és 1950-ben az elnök-író apja adta a múzeumnak.

Akit érdekelnek a repülőgépek, nézzen csak fel bátran, egyedülálló jószágok vannak felfüggesztve. Kedvencem a Knoller volt, amelynek hatszöges terepszínű festése rendkívül vidámmá teszi a katonai célokra tervezett biplánt.

A földön is parkol egy Spitfire. Angol jelzés, de a kabin alatt cseh zászló – bizony sokan dezertáltak, hogy a szövetségesek oldalán teljesítsenek szolgálatot az ország felszabadítása érdekében. Azt hiszem, a szovjetekkel ők sem számoltak igazán...

A Tatra 80-ról szeretnék pár szót ejteni: ez is elnöki gép volt, Masaryké, aki minden csehszlovákiai magyar gyerek tréfáinak tárgya volt. De a lényeg nem ez, hanem a csodálatos karosszéria és a 12 hengeres motor: 6000 köbcenti, 120 lóerő – minden idők legdrágább cseh szériaautója.

A legmókásabb viszont a Jawa 750: a DKW kétütemű motorjával hajtott ultrakönnyű sportkocsi rendkívül jó formatervével híresült el. Hat darab épül versenycélra: három nyitott, három kupé, ez az egyetlen, amelyik megmaradt. Csak kéne egy replika, valami finom motorkerékpárból bontott kéthengeressel...

A francia Bedelia BD2 is a kedvencem: a V2-es léghűtéses, motorkerékpárból származó négyüteművel hajtott gép a cyclecarok kategóriáját erősíti. 1005 köbcenti, 8 lóerő – manapság ez nagyon kevésnek tűnik, de lássuk be, a szivartestű kis vacak 1912-ben készült.

Tűzoltóautók, mozdonyok, mindenféle cseh, német és angol jármű. A múzeumot senki ne hagyja ki, aki Prágában jár, és kicsit is kedveli a gépeket. Sör és meleg leves a büfében is van, az emeleten meg olyan hihetetlen tárgyak, amelyeket csak itt láthatunk egy helyen, közelről.

Na shledanou!

Nagyobb térképre váltás